Egy mágus valósította meg az amiens-i futballcsodát

Az utóbbi évek legnagyszerűbb és legizgalmasabb szezonja zárult le a hétvégén a francia labdarúgó-bajnokság másodosztályában. Az utolsó, 38. forduló előtt hat csapat is esélyes volt még a feljutásra, talán a listavezető Strasbourg tette saját magának a legkönnyebbé a dolgot, a 18. percben már két góllal vezetett a Bourg-en-Bresse ellen, és 2–1-es győzelemmel az élen végzett.

A második helyezett Amiens is vezetést szerzett a 13. percben, de a Reims a második félidő közepén egyenlített. Ha ez maradt volna az eredmény, akkor a vendégek csupán a 6. (!) helyen zárnak, de a hosszabbítás 6. percében Emmanuel Bourgaud lövése utat talált a hálóba, így az Amiens 116 éves története során először feljutott a legjobbak közé.

A Párizstól 120 kilométerre északra fekvő városka hetek alatt a figyelem központjába került. Korábban csak a világörökség részét képező 13. századi gótikus katedrális, illetve Jules Verne háza és sírja érdemelt említést, az utóbbi időben azonban a futballcsapat mellett sokat beszélnek az ott született Emmanuel Macronról, a francia köztársaság két hete megválasztott új elnökéről is.

Strasbourg, az örök ellenség

A labdarúgócsapat nem akármilyen bravúrt hajtott végre, tavaly júniusban még a harmadosztályban játszott, de a 3. helyet elcsípve feljutott, az idén pedig a Ligue 2 mezőnyében lett második. Ezzel a francia futball történetében a hetedik olyan klub lett, amely két év alatt a harmadik ligából (National) az élvonalba jutott, korábban erre a Bastia, a Metz, a Gazélec Ajaccio, az Arles-Avignon és az Évian Thonon Gaillard volt képes. Nem tévedés: ez így valóban csak hat klub, a hetedik a Ligue 2 friss bajnoka, a tavaly a National első helyén záró Strasbourg.

A Strasbourg elleni csaták egyébként is meghatározóak a klub életében: az Amiens története legnagyobb sikerét 2001-ben érte el, amikor harmadik ligás csapatként bejutott a Francia Kupa döntőjébe, de hiába küzdött körömszakadtáig 120 percen át, 0–0 után tizenegyesekkel 5–4-re kikapott a Strasbourgtól. A mindent eldöntő gólt José Luis Chilavert lőtte be.

Magyar edzők a profizmus hajnalán

A klubot hivatalosan 1901. október 6-án alapították, és az első, 1932-es profi bajnokság bevezetéséig a legjobb csapatok közé tartozott. 1903 és 1913 között tízszer megnyerte a pikárdiai bajnokságot (Championnat de Picardie), 1927-ben az amatőr liga második helyén zárt, az akkori válogatottba hat játékost is adott.

A professzionális liga vezetésével a másodosztályba kapott besorolást, onnan viszont nem tudott már feljebb lépni – egészen mostanáig. Pedig a profi időszak hőskorában – minő meglepetés – magyar szakemberek is próbáltak segíteni. 1933-ban Kónya Ferenc próbált szerencsét, aki itthon a Kispesti AC-ben játszott, majd német edzősködés (Kaiserslautern, Werder Bremen) után Észtországba került (1924-ben ő vezette a válogatottat a párizsi olimpián), később Olaszországban (Modena) és Svájcban (FC Solothurn, FC Olten, FC Luzern, BSC Old Boys) dolgozott, végül Franciaországban a Stade Havrais és a CA Paris után kötött ki Amiens-ben.

1934 decemberében Jules Limbeck ült le a kispadra, aki Limbeck Gyula néven a Ferencvárosban és az Újpestben futballozott. Később a Szovjetunióban lett edző, irányította a Zaporizzsja, a Dnyipropetrovszk és a Dinamo Tbiliszi csapatait, végül a Lokomotiv Moszkva edzője lett. Itt érte el a végzet: egy 1937-es, Baszkföldtől elszenvedett 5–1-es vereség után felkészületlenséggel vádolták, letartóztatták és kivégezték.

A klub 1952-ben úgy döntött, amatőr alapokra helyez mindent, 1991-es profivá válásáig a másod- és harmadosztály között lavírozott, de nem igazán tűnt úgy, hogy valaha is feljut az élvonalba. A szerencse sem állt mellé, 2006–2007-ben a klub történetének legtöbb, 69 pontját szerezve sem sikerült feljutnia (csupán negyedik lett a Metz, a Caen és – igen – a Strasbourg mögött), majd két évvel később minden idők addigi legtöbb pontjával (43) kiesett a harmadosztályba. A dicstelen csúcs azóta már másé, 2011-ben a Vannes 44 ponttal sem bírt megkapaszkodni.

Mágus kellett a futballcsodához

A nagy változást Christophe Pélissier szerződtetése hozta meg, aki rövid időn belül kiérdemelte a Mágus becenevet. A játékosként és edzőként is középszerű és ismeretlen szakember teljesen váratlanul került a középpontba, igaz, ehhez kellett a világ- és Európa-bajnok Fabien Barthez segítsége is. A Marseille, a Monaco és a Manchester United korábbi kapusa a mindössze 500 lakosú Luzenac futballcsapatának tiszteletbeli elnöke, majd ügyvezető igazgatója és alelnöke lett.

Vezetésével az akkor már ott dolgozó Pélissier is megújult, és óriási meglepetésre a csapatot 2013–14-ben a harmadosztály második helyéig vezette. A Francia Profi Labdarúgóliga vezetősége azonban egyhangú szavazással úgy döntött, hogy a csapat nem indulhat a második ligában, mert nincsen megfelelő létesítménye, és hiába állapodott meg a toulouse-i rögbistadion üzemeltetőivel, az nem reális opció.

Barthez és Pélissier távozott, utóbbi néhány hónappal később Amiens-be szerződött, és a klubbal két év alatt két osztályt ugrott, azaz sorozatban három szezonban végzett feljutó helyen. Mi ez, ha nem mágia?

Amiens-mez az államfőnek

Ha már a városnak akadt egy olyan híres szülöttje, mint a francia államfő, Emmanuel Macron, a klub mindent elkövetett, hogy maga mellé állítsa. A politikus nagy futballrajongó hírében áll, de nem elég, hogy nem játszott sohasem a Amiens SC színeiben, még bevallottan Marseille-szurkoló is.

„Őt magát ne ismerem személyesen, de feleségét és a családját igen. Remélem, figyelemmel kíséri csapatunkat, és eljön a mindent eldöntő utolsó mérkőzésre” – nyilatkozta Bernard Joannin klubelnök a múlt héten, és nyomatékosítva vágyát még egy névre szóló mezt is küldött az államfőnek. De hiába, Macron végül nem tudott elmenni az azóta történelmivé vált összecsapásra.