További négy évig védheti még Babos Gábor az NEC hálóját
Fotó: Imago
További négy évig védheti még Babos Gábor az NEC hálóját

Hetvenöt percig úgy tűnt, az utolsó meccsen is kellemes meglepetéssel szolgálnak.
– Ez van… Kár, hogy még volt hátra negyedóra. Sajnos feladtuk a támadásvezetések lehetőségét, helyzetünk sem akadt, igazából csak a gól után kezdtünk el futballozni, ám az kevésnek bizonyult. A gyönyörű 2008-as évet vereséggel fejeztük be, de nem hinném, hogy emiatt panasz lenne ránk.

Méltán első az AZ?
– Nagyon jó csapat, amit ebben a félévben alkotott, elismerésre méltó. Az Ajaxszal lesz harcban az aranyért, szerintem ugyanannyi sansza van, mint az amszterdami gárdának. Fiatal játékosok alkotják a keretét, Van Gaal személyében remek az edzője, de nem egyedüli aranyesélyes.

Ha a csapata nem is tette fel a koronát az esztendőre, önnek a szerződéshosszabbítással sikerült ez.
– A vezetők már a nyáron puhatolóztak, és akkor is mondtam nekik, hogy szívesen maradok, mert jól érzem magam. Kilencedik éve vagyok Hollandiában, nem volt nehéz megegyezni.

Az NAC után az NEC-nél is a klub történetének legjobb kapusa akar lenni?
– Majd 2012 nyarán térjünk vissza erre a kérdésre. Jól megy a védés, pár rekordot megdöntöttem, de majd a szurkolók eldöntik, hol a helyem.

Megbecsülik?
– Hamar elfogadtak. A legnehezebb az volt, amikor 2005-ben kölcsönbe jöttem ide a Feyenoordtól, utána már simán ment minden. Ha kitöltöm a szerződésem, hét évet húzok le itt, és eddig csak pozitívumot tudok mondani. Persze vannak gólok, amelyek előtt ha jobban figyel az ember, talán többet tud tenni, de a mostani alighanem potyák nélküli esztendő volt.

Itthon sokan fogják a fejüket, ha egy harmincnégy éves kapussal tárgyalni kell…
– …itt meg azt nézik, ki mit nyújt a pályán. Sok helyen jócskán harminc felettiek az első számú kapusok, mert nem a kor számít. Az ősszel a derékideg-becsípődésem miatt kihagyott két válogatott meccs kivételével mindig játszottam, és alighanem ennek is köszönhetem az újabb három évet.

Karrierje utolsó szerződését írta alá?
– Remélem, hogy nem. Amikor lejár a megállapodás, harminchét leszek, és nem akarom abbahagyni. Addig szeretnék futballozni, amíg élvezem. Ha harmincnyolc évesen lesz elég, akkor vonulok vissza, de ha negyvenévesen sem lesz gondom, miért fejezném be?

Hollandián kívül már nem akarja kipróbálni magát?
– Azt hiszem, én már itt maradok. Csak huszonöt évesen kerültem külföldre, kicsit későn, a mostani fiatalok sokkal előbb mehetnek. Ott vagyunk az Európai Unióban, minden kapu nyitva van, egy évtizede viszont nehezebb volt elindulni. Én akkor ezt a lehetőséget kaptam, és a Feyenoordnál eltöltött egy éven kívül csak sikeres szezonjaim voltak. Nem hiszem, hogy más országba akarok menni – itt megbecsülnek és szeretnek, ez pedig nagy ajándék.