Schäfer András (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Keserédes estén vannak túl. Időnként egészen jól játszottak, az utolsó lépcsőfokra mégsem sikerült fellépniük. Bosszús? Szomorú?
– Azért vagyok bosszús, mert nem játékban vertek meg bennünket – válaszolta Schäfer András, a válogatott és az Union Berlin 23 éves középpályása a mérkőzést követően a Puskás Arénában. – Persze nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, a játék képe alapján mégis azt kell mondanom, nem a csoportunk legerősebb válogatottjától kaptunk ki oda-vissza. Bosszantó, hogy nem használtuk ki a helyzeteinket, tegyük hozzá, Gianluigi Donnarumma elképesztően védett.

– Az első gólt különösen sajnálhatjuk, hiszen ahelyett, hogy előrerúgták volna a labdát, nem sikerült a kihozatal, a rossz passzt pedig megbüntették az olaszok.
– Valóban sajnálhatjuk azt a gólt. Sajnos a hiba benne van a játékban. Hozzáteszem, a második olasz találat előtt pedig nekünk volt ziccerünk, sőt, nem is egy, rögtön kettő.

– Az olaszok ellen későn ébredtek, vagy túlzottan óvatosak voltak?
– Nem hinném, hogy későn ébredtünk volna. Elismerem, kissé félénken kezdtünk, de ellenfelünk nem volt olyan veszedelmes, hogy így kellett volna játszanunk. Az elején talán jobban nekik kellett volna mennünk. Hátul álltuk a sarat, az előrejátékunk nem működött jól az első húsz-huszonöt percben.

– A lipcsei találkozó után magasztalta a teljesítményét a német sajtó, és az elmúlt egy-két évben valóban nagyot fordult önnel a világ. Érzi ezt az önbizalmán is?
– Volt egy edzőm, aki azt mondta: ha nincs önbizalmam, menjek ki az egyik szupermarketbe és vegyek, hátha akciós. A labdarúgást kellő önbecsülés nélkül nem lehet játszani. Egyébként pedig úgy vagyok vele, végzem a munkámat, bízom magamban, próbálok élni a lehetőséggel. És szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen a családomban, a klubomban és a válogatottnál egyaránt a lehető legjobb emberek vesznek körül.

Schäfer András bátran és dinamikusan futballozott az olaszok ellen – de ő is többre számított (Fotó: Árvai Károly)

– Hogyan értékeli a csoportban szerzett tíz pontot?
– A sorsolás után mindenki arról beszélt, három ilyen szintű válogatott ellen jó, ha egy-két pontunk lesz, és rúgunk két gólt… Ezzel szemben az utolsó körben ki-ki meccset játszottunk az olaszokkal a négyes döntőbe kerülésért. Ez mindent elmond a teljesítményünkről.

– Nemcsak a Nemzetek Ligája-sorozat ért véget, hanem elbúcsúzott a válogatottól a csapatkapitány, Szalai Ádám. Társuk a lefújást követően mondott beszédet az öltözőben?
– Elköszönt tőlünk. Pályafutása példa lehet minden fiatal előtt. Nem mindenkinek adatik meg, hogy az utolsó válogatott meccsét követően így ünnepelhessen a szurkolótáborral. Szalai Ádám mindenkinél kivívta a tiszteletet annak ellenére is, hogy az elmúlt években mennyi kritikát kapott. Hálás vagyok, hogy az eddigi huszonkét mérkőzésemen vele játszhattam egy csapatban.

– Október kilencedikén sorsolják az Eb-selejtező csoportjait. Milyen érzés, hogy a magyar válogatott az első kalapba került?
– Ez is mutatja, jó úton járunk, nem is emlékszem, mikor volt legutóbb első kalapos a magyar csapat. Kíváncsian várom a sorsolást. A Nemzetek Ligája-sorozat sokat kivett belőlünk, az olaszok elleni két találkozóból tanulnunk kell. Megemelem a kalapom a fiúk előtt, elképesztő, hogy Anglia és Németország a tizenkettőből mindössze egy pontot szerzett ellenünk és összesen egy gólt kaptunk e két csapattól négy meccsen. Ez önmagáért beszélt.

– Hogyan tovább? Mi lehet a következő lépcsőfok a csapat életében?
– Ott kell folytatnunk, ahol most abbahagytuk. Sőt, rá kell tennünk még egy lapáttal. A következő Nemzetek Ligája-sorozatban is az A-ligában szerepelhetünk, ha a most megszerzett tíz ponttól nem lesz önbizalmunk, semmitől! El kell hinnünk, hogy az ilyen kaliberű csapatok ellen is van keresnivalónk. A következő lépcsőfok az lehet, hogy a velünk azonos szintű vagy a nálunk gyengébb együttesek ellen is megtanuljunk nyerni. Mindegy, milyen futballal.