Szalai Ádám az olaszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen csapatkapitányként búcsúzott a válogatottól (Fotó: Reuters)

 

 
Mondd, te kit választanál? – Thury Gábor jegyzete

A Németország elleni, 1–0-ra megnyert Nemzetek Ligája-mérkőzés után foglalkoztatja igazán a futballrajongó közvéleményt a kérdés: ki lesz Szalai Ádám utódja? A sarkazós gólt szerző csapatkapitány a lecserélésekor Lipcsében látványos mozdulattal erősítette a karszalagot Szoboszlai Dominik karjára, és azóta megy a találgatás: jelzésértékű lehetett-e a rutinos labdarúgó gesztusa? Az RB Leipzig középpályása 21 éves, kora alapján talán fiatalnak mondható ilyen kitüntetéshez, de lenne érv a kiválasztása mellett. A csapatban betöltött szerepe egyértelmű, a közösség elismert, közkedvelt tagja, pedagógiai szempontból is jó döntés lehet az „előléptetése”: a karszalaggal járó felelősség még komolyabbá, még alázatosabbá tehetné. A kívülről nyeglének tűnő, a profik között természetes önbizalom inkább csak itthon lehet irritáló, ráadásul az irányító sokat lépett előre mentálisan, és ezt a fejlődést a csapatkapitányi pozíció tovább erősíthetné. Már most is kapitány lehet, évek múlva garantáltan az lesz.

Szovjetek lehettek a csk-szalag úttörői
  A friss Szepesi-díjas újságírót, sporttörténészt, lapunk korábbi főszerkesztőjét, Dénes Tamást kérdeztük a csapatkapitányi titulus történetéről, változó funkciójáról, a karszalag első megjelenéséről: „Sokan próbálták kutatni, egyáltalán mikortól viselnek karszalagot a csapatkapitányok, és honnan származik ez az ötlet. Korábban sokat foglalkoztam a szovjet futball történetével, ott 1954-től már viseltek szalagot, van is képem róla. Úgy tudom, az olaszoknál az 1949–1950-es idénytől kötelezővé tették a karszalagot, aztán ez elsikkadt. Nagy tornán Igor Netto, a szovjet csapat kapitánya viselte először, az 1960-as Nemzetek Kupája négyes döntőjében. Egyébként tényleg e két ország, a Szovjetunió és Olaszország járt ebben az élen – a hatvanas évek első felében már az olasz kapitányok is viselték –, az áttörésnek pedig az 1966-os angliai világbajnokságot tartom, amelyen a csapatkapitányok több mint fele karszalagban masírozott ki a pályára. A legfurább a helyzet a magyarokkal: Sipos Ferenc a portugálok ellen viselte a megkülönböztető jelzést, a brazilok, a szovjetek és a bolgárok ellen nem. Mindazonáltal a hetvenes évek közepétől lett itthon és egyébként Angliában is általánosan elfogadott a karszalag viselése, a válogatottnál és a kluboknál egyaránt. Megjegyzem, eleinte még sokan a jobb karjukra húzták fel a szalagot. Amúgy akadt példa már a hatvanas években is arra, hogy hordták, Moldova György A verhetetlen tizenegybe bele is írta a fehér karszalagot, de ennek viselése nálunk sokáig nem volt szokás. A csapatkapitányoknak, persze még karszalag nélkül, óriási szerepe volt a futball hőskorában. Gyakorlatilag ők meccseltek, ők döntöttek mindenről a pályán, ami a csapatot érintette, sőt esetenként még az edzéseket is ők vezették. Nyilván ez a húszas évektől nálunk is megváltozott, az élvonalban már nemcsak erőnléti trénere, hanem a taktikai kérdésekben is diszponáló edzője lett, de a csapatkapitányok szerepe attól kezdve is lényegesen több volt annál, mint hogy valaki cseréljen zászlót és rázzon kezet. Hangadók voltak a pályán, s nem mellékesen hivatalosan ők beszélgethettek a játékvezetővel. Nagyon érdekes, hogy 1970-ben emiatt kötelezővé tették nálunk a megyei bajnokságokban a karszalag viselését – még azt is megszabták, hogy öt centiméter szélesnek és fehérnek kell lennie –, mert az MLSZ úgy ítélte meg, hogy túl sokan pörölnek a bíróval, akinek ellenben tudnia kell, hogy kinek lehet...” B. Z.
 
Szalai Ádám visszavonult a válogatottól, a pályán ugyanúgy meg kell találni a helyettesét, mint az öltözőben: a 34 éves támadó köztudottan kiváló csapatkapitánya volt a nemzeti együttesnek – egyik elődjével, Juhász Rolanddal arról is beszélgettünk, milyen tulajdonságok révén lehet a futballista méltó a karszalag viselésére.
 Juhász Roland: A futballista erősebbé válik, ha a karján van a szalag

Csakhogy... Ott van Szobosz­lai Dominik mellett, pontosabban a pályán mögötte, életkorban tíz évvel előtte Gulácsi Péter. Intelligens, nyugodt, tapasztalt, a tekintélye alapján megfelelő csapatkapitány lehet, klubjában is az. Ellene a posztja szól, sokan azt gondolják, egy kapitányra a pálya minden pontján szükség lehet – az ellenfél kapuja közelében, a szögletzászlónál kialakuló konfliktusban a játékvezető segítségére lehet egy, a bíró és az ellenfél által is elismert egyéniség, de ha ő épp száz méterre van az eseményektől… Oliver Kahn, Gianluigi Buffon, Samir Handanovic kapusként is súlyt adott a csapatkapitányi posztnak, ettől még elfogadható érv, hogy a játékvezetőt finoman nyomás alatt tartó, neki folyamatosan „duruzsoló” középpályás lenne ideális erre a feladatra. A poszt alapján Nagy Ádám és Schäfer András lehetne ez, előbbi 65-szörös válogatott, az öltöző „értelmiségije”, odafigyelnek a szavára. Utóbbi hirtelen nagyon közkedvelt figura lett a játékostársai és a nézők körében is, ráadásul a játékfelfogása is erre predesztinálja: él-hal a csapatért, mindenhol ott van, ha kell, a két fejjel nagyobbakkal is összecsap – a legutolsók között került ebbe a csapatba, talán ez szól ellene, de csak egyelőre.

Ha a pályán nyújtott teljesítmény nélkülözhetetlensége lenne mérvadó, Willi Orbán karjára kerülne a C-betűs karszalag. A védelem oszlopa, irányít, szervezi az egységes csapatjátékot hátulról, ha ő nincs, érezhetően sokkal sebezhetőbb a válogatott, mi több, az NL-sorozat bizonyította, ő bármelyik másik ellenfélnél kezdő lehetne. Noha elterjedt az angol nyelv, és a lipcsei védő mindenkivel szót ért, mégis kissé furcsán hatna egy magyarul nem beszélő csapatkapitány.

Kézszorítás, lopásügy, eldobott karszalag – sztorik a magyar válogatott csapatkapitányairól
 Nemzeti csapatunk története során számos ikonikus csapatkapitányról maradtak fenn felejthetetlen történetek, ezekből idézünk fel néhányat.
Az 1920-as évek nagy védőcsillaga, az újpesti Fogl II Károly egy időben a válogatott csapatkapitánya is volt, és legendás volt rendkívül erős, porcropogtató kézfogásáról. Így sokszor már a mérkőzés eleji kézfogás után az inába szállt az ellenfél csapatkapitányának bátorsága, s volt olyan szokása is, hogy egy-egy döntés után szeretett gratulálni a játékvezetőnek – természetesen férfias kézszorítással. Úgy sejtjük, főleg a csapatának kedvezőtlen döntések után szeretett élni a gratuláció ezen formájával…
Az Aranycsapat csapatkapitánya, Puskás Ferenc másként volt erős: kiemelt szerepe miatt lényegében érinthetetlennek számított még a magas beosztású politikai vezetőknél is, és befolyását gyakran kihasználta csapattársai érdekében. Például Czibor Zoltán EMKE-botránya (amikor a legsötétebb diktatúra időszakában, 1955-ben a balszélső a híres szórakozóhelyen ÁVH-tisztekkel került összetűzésbe) után vélhetően ő mentette meg legjobb esetben is a börtöntől, a politikai vezetőknél bizonygatva csapattársa nélkülözhetetlenségét. Nehezen dolgozta fel, hogy az Újpest válogatottját, Szűcs Sándort 1951-ben nem tudta megmenteni a bitófától – még kiváló kapcsolatai révén sem. Miután Puskás Ferenc megsérült az 1954-es vb németek elleni csoportmeccsén, a brazilok elleni negyeddöntőben Bozsik József volt az Aranycsapat kapitánya. Rögtön ki is állították, amikor a 65. percben Nílton Santos előbb csúnyán megrúgta, majd neki is támadt. Bozsik József a hivatalos magyar álláspont szerint csak védekezőleg emelte fel a kezét, de mindkettőjüket kiállították kakaskodásért. Az Uruguay elleni elődöntőről az eltiltást azonban megúszta, mert az akkori „gentlemen's agreement” jegyében a FIFA a magyar szövetségre bízta, eltiltja-e kiállított csapatkapitányát – az MLSZ meg bolond lett volna…
Páncsics Miklós, az 1972-es olimpiai válogatott „csékája” is a becsület lovagja volt. A müncheni játékokon a futballtorna versenykiírásának rendhagyó sajátossága szerint a bronzmeccsen és a döntőben döntetlen esetén nem újrajátszották a meccset (a tizenegyespárbajt csak 1976-ban vezették be), hanem mindkét csapat megkapja az arany-, illetve a bronzérmet (a Szovjetunió és az NDK gondosan le is ikszelt egymással a „kisdöntőben”). A döntőt Magyarország és Lengyelország játszotta. Kű Lajos visszaemlékezése szerint a lengyelek szívesen egyezkedtek volna: „A játékoskijáróban már mutogattak, a kezüket keresztbe téve – elevenítette fel a legendás futballista 2016-ban a magyar FourFourTwo-nak. – Még olyan is akadt, aki szóban, a nagy lengyel–magyar barátságra hivatkozva kérte, hogy paktáljunk le. Gyors kupaktanácsot tartottunk, de Páncsics Miklós, a csapatkapitány határozottan jelezte, szó sem lehet ikszről, megverjük őket, és kész!” Persze a magyar válogatott kikapott 2–1-re…
Az 1978-as világbajnokság előtt egy botrány miatt kellett csapatkapitányt váltania Baróti Lajos szövetségi kapitánynak. Az Argentínába repülés előtt Londonban játszott felkészülési mérkőzést a csapat Angliával, és nem elég, hogy 4–1-re kikapott, de a Harrodsban áruházi lopáson érték a csapatkapitány, Fazekas László feleségét és Törőcsik András menyasszonyát. A kínos eset után Baróti Lajos elvette a karszalagot Fazekas Lászlótól és Kereki Zoltánnak adta, amit az újpesti legenda nehezen élt meg. Magyarország három vereséggel búcsúzott a csoportkör után. A következő évben, 1979-ben pedig műbalhé kavart vihart a csapatkapitány, Nyilasi Tibor körül az Ausztria–Magyarország (3–1) felkészülési mérkőzés 80. percében, amikor Lakat Károly szövetségi kapitány lecserélte Nyilasi Tibort (Csapó Károly lépett a helyére). A levonulás közben „Nyíl” levette a karszalagot, és odadobta Tóth Andrásnak, hogy vegye fel, de ő nem tudta elkapni. A meccset a televízióban kommentáló Knézy Jenő ezt a mozdulatot úgy interpretálta, hogy a csapatkapitány tiszteletlenül földhöz vágta a karszalagot, amit minden érintett azonnal cáfolt, még az MLSZ-nek is reagálnia kellett. B. Z.

Érdekes kérdés, hogy ki dönt. Marco Rossi szövetségi kapitány korábban jelezte, ő határoz, és nem ő az egyetlen edző, aki fenntartja magának ezt a jogot: fontos, hogy legyen a pályán egy meghatározó egyéniség, aki a többiek között őt képviseli. Ugyanakkor az olaszok elleni 0–2 utáni sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a vezér szerepét nem lehet megvenni, a közösség tagjai maguk között ismerik el, ki az ideális vezéregyéniség – meglehet, ez inkább Szalai Ádám méltatása volt akkor, amikor Dzsudzsák Balázs búcsúmérkőzéséről faggatták. Mindenesetre ez a két kijelentés nincs összhangban egymással, sokan arra esküsznek, a legjobb kapitányt az öltöző választja ki, de a döntés joga ez ügyben is a szövetségi kapitányé.

Szoboszlai Dominik (balra) is volt már csapatkapitány a magyar válogatottban (Fotó: Török Attila)

A Nemzeti Sport Online-on olvasóink is szavazhattak a témában, a szurkolók körében a voksok 42.2      százalékával Gulácsi Péter nyert. A második Willi Orbán lett (17.1%), míg a harmadik hely Szoboszlai Dominiké (16.7%).

EREDETI MÉRETBEN VALÓ MEGJELENÍTÉSÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
Korszakos főnökök a nemzetközi labdarúgásban 
A nemzetközi futballban is rengeteg korszakos csapatkapitány volt, akik valamilyen szempontból kiemelkedő egyéniségnek számítottak. Ide tartozik Didier Deschamps, aki játékosként, majd szövetségi kapitányként lett világbajnok a francia válogatottal. Az 1998-ban Brazília ellen 3–0-ra megnyert vb-döntőben ő volt a válogatott kapitánya, de a karszalagot két évvel korábban, 1996-ban a Németország elleni felkészülési mérkőzésen viselte először. Az 1996-os Eb-n a négy közé vezette a csapatot, két évvel később pedig hazai közönség előtt ért fel a csúcsra Franciaország. A közelmúlt jelentős csapatkapitányai közül meg kell említenünk Iker Casillast, a Real Madrid korábbi kapusát, aki 2010-ben világbajnok, 2008-ban és 2012-ben pedig Európa-bajnok lett a spanyol válogatottal. Mindhárom tornán ő volt a „cséká”, akárcsak a 2014-es vb-n. A 2016-os Eb-n már Sergio Ramos volt az első számú csapatkapitány, aki szintén emblematikus figurája a spanyol válogatottnak. Cristiano Ronaldóról elsősorban nem az jut eszünkbe, hogy ő a portugál válogatott csapatkapitánya, pedig 2008 óta övé a megtiszteltetés, és bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a 2016-ban Franciaország ellen megnyert Eb-döntőben a sérülése után az oldalvonal mellől buzdította társait. Lionel Messi ugyancsak karszalagos vezér a válogatottban, és tavaly végre nagy tornát (Copa Américát) nyert Argentínával. A korszakos csapatkapitányok kapcsán meg kell említenünk Johan Cruyffot, aki 1974-ben vb-döntőbe vezette Hollandiát. A győztes nyugatnémetek csapatkapitánya pedig Franz Beckenbauer volt, aki két évvel korábban, 1972-ben az Eb-t is megnyerte a válogatottal, amelynek a pályán és azon kívül is igazi vezér­egyénisége volt, akárcsak később Lothar Matthäus. És természetesen kiemelkedő egyéniség volt Diego Maradona is, aki 1986-ban kis túlzással egymaga nyerte meg Argen­tínának a világbajnokságot.
S. Á.