Ádám Martin (jobbra) karrierje során még nem találkozott olyan játékossal és emberrel, mint Szalai Ádámmal (Fotó: Szabó Miklós)

– Tizenegyes volt?
– Igen! – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére a Puskás Arénában Ádám Martin, akit a 80. percben borított fel Alessandro Bastoni a tizenhatoson belül, ám az esetet követően hiába fütyült 67 ezer magyar, a francia játékvezető sípja néma maradt. – Ha ez nem volt büntető, szerdán gyalog indulok vissza Dél-Koreába… Ha a bíró megadja, és a tizenegyest gólra váltjuk, lett volna csaknem negyedóránk az egyenlítésre. Csodálatos volt, amit ebben a sorozatban elértünk, csupán azt bánom, hogy így ért véget.

– Befejeződött csatártársa, egyben az együttes csapatkapitánya, Szalai Ádám válogatott karrierje is.
– Nem lesz könnyű pótolni. Mindannyian sajnáljuk, hogy így határozott, de tiszteletben tartjuk a döntését. Mondhatom, olyan játékost és embert ismertem meg személyében, amilyet eddigi karrierem során még nem. Vezérszerepet töltött be a pályán és a pályán kívül egyaránt, de ilyen az élet és a futball, tovább kell lépni. S persze meg kell keresni azt a futballistát, aki a helyére léphet.

– A játéktéren betöltött pozícióját éppenséggel ön is átvehetné, nem?
– Erről a szövetségi kapitányt kell megkérdezni. Nekem az a feladatom, hogy játsszak, lehetőleg minél jobban.

– Említette, hogy csodálatos volt, amit a Nemzetek Ligájában elértek. Most mégis csalódottnak tűnik.
– Mert közel volt a csoportelsőség… Az olaszok elleni első félidő olyan volt, mint egy ki-ki meccs, noha a vendégek szereztek vezetést, a játék kiegyenlített volt. A szünet után viszont ahelyett, hogy egyenlítettünk volna, kaptunk még egyet. Azt követően rohantunk az eredmény után, akadtak lehetőségeink a gólszerzésre, ám nem voltunk hatékonyak a kapu előtt. Ezúttal sajnos nem ment be semmi.

– Ha nem Gianluigi Donnarumma áll Olaszország kapujában, valószínűleg másként alakul a mérkőzés.
– Az lehet, de felesleges ezen elmélkedni, mert ő védett. Kiválóan. Nem véletlenül tartják a világ egyik legjobb kapusának, és ez még jó tizenöt évig így lesz. Sokat tett azért, hogy az ő válogatottja jusson a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe, mi azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy Németországot és Angliát is megelőztük. Mondjuk, ez sem semmi. Tíz pontot szereztünk abban a csoportban, amelyben mindennek számítottunk, csak esélyesnek nem. Ha valaki azzal állt volna elénk a rajt előtt, hogy a halálcsoportban tíz ponttal zárunk, azonnal aláírjuk. Most még kicsit szomorkodunk, hogy legalább a döntetlen nem jött össze Olaszország ellen, és emiatt lemaradtunk az első helyről, de néhány nap múlva már tudunk örülni annak, amit az elmúlt hónapokban véghez vittünk.

– Az év elején még csak álmodhatott arról, hogy magára ölti a címeres mezt, ma már nyolcszoros válogatott. Hogyan élte át ezt az időszakot?
– Még mindig kissé hihetetlen, hogy megtörtént velem. Felemelő érzés a nemzeti együttes tagjának lenni, és legalább ennyire felemelő érezni azt, ami a csapatot körülveszi. A Nemzetek Ligájában Európa legerősebb válogatottjai ellen játszhattunk, lemérhettük, mit tudunk, hol tartunk – szerintem nincs okunk szégyenkezni, nem szabad lehajtani a fejünket! Szerintem én is jó sorozatot zártam, mindent megtettem, hogy segítsem a csapatot. Azt gondolom, amit vártak tőlem, sikerült hoznom.

– Sok ideje nem lesz a pihenésre, Dél-Koreában már szombaton kezdődik a bajnoki rájátszás. Ami azt illeti, csapata és a saját feladatát is megkönnyítené, ha végül nem gyalog, hanem repülővel térne vissza Ulszanba…
– Jogos. Nagyon fontos hetek előtt állunk, miközben a Dél-koreai Kupában az elődöntőre készülünk, a bajnokságból öt meccsünk van hátra. Az előnyünk öt pont a címvédő Csonbukkal szemben, remélem, kitart a végéig. Nagy tett lenne, ha a legutóbbi öt idény aranyérmesét megelőznénk. A fejlődésemnek jót tett, hogy Ulszanba igazoltam, és bár némi időbe telt, amíg alkalmazkodtam az új körülményekhez és a kultúrához, a gólok és a gólpasszok terén sem állok rosszul. Másként szólva, eddig minden rendben van, és ha október végére bajnoknak mondhatnám magam, kijelenthetném, szép évet zárok. Nagyon szépet.

NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA,
3. CSOPORT
6. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 0–2 (0–1)
Budapest,
Puskás Aréna, 67 000 néző. Vezette: Bastien (francia)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lang, W. Orbán, Szalai A. – Fiola, Nagy Á. (Styles, a szünetben), Schäfer, Kerkez (Gazdag, 57.) – Nego (Bolla, 75.), Szoboszlai (Kleinheisler, 85.) – Szalai Á. (Ádám, 75.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
OLASZORSZÁG: G. Donnarumma – Tolói, Bonucci, Acerbi (Bastoni, a szünetben) – Di Lorenzo (Mazzocchi, 90.), Barella, Jorginho (Pobega, 72.), Cristante, Dimarco – Raspadori (Scamacca, 72.), Gnonto (Gabbiadini, 66.). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini
Gólszerző: Raspadori (27.), Dimarco (52.)

A csoport másik mérkőzésén
Anglia–Németország 3–3
(Shaw 72., Mount 75., Kane 83. – 11-esből, ill. Gündogan 52. – 11-esből, Havertz 67., 87.)

A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE
1. Olaszország 6 3 2 1   8–  7 +1 11
2. Magyarország
6 3 1 2   8–  5 +3 10
3. Németország 6 1 4 1 11–  9 +2   7
4. Anglia 6 3 3   4–10 –6   3