Válogatott: Ezért akartam címeres mezben szerepelni – Orbán

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2020.11.18. 07:04
null
A lipcsei védő a Németország elleni Eb-meccsről, Gulácsi felvidításáról és a kifizetődő türelemről is beszélt (Fotó: Szabó Miklós)
A Németország elleni Eb-meccsről, Gulácsi Péter felvidításáról, a kifizetődő türelemről és az édesapjával folytatott beszélgetésről is beszámolt lapunknak a magyar válogatott és az RB Leipzig hátvédje, Willi Orbán.


– Valami ilyesmiről álmodott, amikor két évvel ezelőtt a magyar válogatottat választotta?
– Tulajdonképpen igen, az ugyanis sohasem motivált, hogy célok és álmok nélkül focizgassak – felelte lapunknak Willi Orbán, a magyar válogatott 28 esztendős hátvédje, aki kisebb sérülése miatt az Izland ellen 2–1-re megnyert találkozó után visszatért klubcsapatához, az RB Leipzighez. – Nem azért akartam címeres mezben játszani, hogy válogatottnak vallhassam magam, hanem hogy a tudásom legjavát nyújtva segítsek Magyarországnak kijutni valamelyik rangos nemzetközi tornára. Édesapám magyar, így érzelmileg mindig kötődtem az országhoz, és két évvel ezelőtt úgy éreztem, készen állok az újabb kihívásra.

NÉVJEGY
WILLI ORBÁN  
Született: 1992. november 3., Kaiserslautern
Posztja: hátvéd
Válogatottság/gól: 18/4
Profi klubjai:  Kaiserslautern (német, 2011–2015), RB Leipzig (német, 2015–)
Kiemelkedő eredményei:  Bundesliga-2. (2017), Bundesliga-3. (2019, 2020), Német Kupa-döntős (2019)
– Milyen gondolatok cikáztak a fejében, amikor a játékvezető lefújta az Izland elleni mérkőzést?
– Büszkeséget éreztem, mert mindent beleadtunk, hogy valóra váltsuk az álmainkat, és a kemény munka eredményre vezetett. Gulácsi Péter miatt különösen örültem, elvégre nagyon sokat segített nekem a beilleszkedésnél, és látva a munkát, amelyet mindennap elvégez azért, hogy a legjobb tudását nyújtsa, igazságtalan lett volna, ha azzal a góllal kapunk ki. Fantasztikus sikert értünk el, az külön öröm, hogy a jövő nyári Eb-n két válogatott ellen is a Puskás Arénában léphetünk pályára. Már csak annyit kívánok, hogy nézők előtt játszhassunk, a zsúfolt lelátók már nagyon hiányoznak. Az Izland elleni meccset követően arról beszéltük a többiekkel, hogy így is elképesztő volt megélni a meccset, de vajon mit éreztünk volna, ha a lefújás után hatvanezer magyar szurkolóval közösen ünnepelhettünk volna...

– Arra akkor is szakított volna időt, hogy az M4 Sportnak élőben nyilatkozó Gulácsi Pétert nyakon öntse pezsgővel?
– Muszáj volt. Mindenki ugrált, ünnepelt, és egyszer csak azt láttam, hogy Peti mosoly nélkül, komoly arccal nyilatkozik a kameráknak. Éppen a kezem ügyébe került egy pezsgősüveg, ám szinte sohasem iszom alkoholt, a pezsgőt sem kedvelem különösebben, úgyhogy jobbnak láttam, ha Peti nyakába öntöm, és nem magamba. Egyébként ha az éjszaka közepén felébresztik őt, és tíz olyan lövést küldenek neki kapura, mint Gylfi Sigurdsson, félálomban is kivédi mind a tízet. A szünetben látszott, hogy nagyon mérges magára, de szerencsére az ünneplésnél már láttam őt nevetni.

– Végül egy korty pezsgőt sem ivott?
– Ha már ünneplés, akkor inkább egy-két pohár bor. Akadnak olyan pillanatok az életben, amelyeket meg kell élni és ki kell élvezni, de gyerekkorom óta arra neveltek, hogy mindig jön a következő feladat, a következő mérkőzés, és azon csak akkor lehet jól teljesíteni, ha a pályán kívül is sport­emberként élünk. Ráadásul annak, aki sohasem iszik alkoholt, egy-két pohár bor bőven elég a jókedvhez.

– Arra emlékszik, hogy amikor a lefújás után felhívta az édesapját, miről beszélgettek?
– Annyira felfokozott érzelmi állapotban voltam, hogy szó szerint biztos nem tudnám visszaidézni a beszélgetésünket. Azt hiszem, két percen keresztül csak nevettünk. Ha jól emlékszem, később valami olyasmit mondott, hogy előbb is rúghattuk volna a gólokat, de jobb későn, mint soha.

– Az édesapja kritikus önnel?
– Nemigen szoktunk szakmázni vagy konkrét meccsjeleneteket, szituációkat elemezni. A többi játékosról általában többet beszélünk, mint rólam, gondolom, azért, mert a szülői elfogultság miatt az én teljesítményemmel általában elégedett.

– Néhány nap távlatából mit gondol, minek köszönhették, hogy sikerült fordítani Izland ellen?
– Egyfelől annak, hogy végig hittünk magunkban, másrészt az utolsó pillanatig betartottuk a taktikai utasításokat. Ez kulcsfontosságú a labdarúgásban: nem számít, hogy hátrányba kerülsz, nem számít, hogy fogy az idő, mindig tartsd magad a tervhez. Légy türelmes, alakítsd ki a helyzeteket, és a megfelelő pillanatban ragadd meg a lehetőséget. Ha elkezdtünk volna egyénieskedni, biztosan vereséget szenvedünk. Nem nyújtottunk kiugró teljesítményt, de összességében megérdemeltük a győzelmet, mert Izland a második félidőben csak a védekezésre összpontosított, támadásban pedig szinte kizárólag felívelt labdákkal próbálkozott. Az összképet tekintve mi voltunk a jobb csapat.

– Egy esztendővel ezelőtt éppen a térdműtéte után, a rehabilitáció kezdetén a tévéből nézte, amint a magyar válogatott kettő nullás vereséget szenved Walesben. Mi adott erőt azokban a pillanatokban?
– Tudtam, hogy hinnem kell magamban és türelmesnek lennem. Ez talán közhelyesnek hangzik, de a nehéz pillanatokban tényleg nincs más megoldás. Mivel tizenkilenc esztendősen szintén egy térdsérülés miatt kerültem partvonalon kívülre, tudtam, mi vár rám, igaz, akkor nem kellett tíz hónapot várnom a visszatérésre. Az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a labdarúgásban rendkívül gyorsan változik minden, és az is megerősítést nyert, hogy a kulcs­szó a munka. A rehabilitáció alatt mindig a következő lépcsőfokra figyeltem, azt kerestem, hogyan tudnám még jobban, még hatékonyabban végezni a feladatokat. A munka mellett a hit is fontos, elvégre szeptember elején még nem voltam játékban, most pedig arról beszélünk, hogy kijutottunk az Eb-re és a Leipzigben is sikerült visszaküzdenem magam a kezdőcsapatba. Vagyis a kemény munka és a kitartás előbb-utóbb kifizetődik.

– Abba belegondolt, milyen érzés lesz jövő nyáron Németország ellen Európa-bajnoki mérkőzést játszani?
– Bizonyára különleges találkozó lesz, elvégre Németországban születtem, ott nevelkedtem, a mai napig ott élek, de mivel korábban sohasem játszottam a német válogatott ellen, fogalmam sincs, milyen gondolatok járnak majd a fejemben. Az biztos, hogy nehéz csoportba kerültünk, a világ legerősebb válogatottjai várnak ránk, ám sokat segíthet, hogy veszítenivaló nélkül léphetünk pályára. Hinnünk kell abban, hogy a megfelelő nyári felkészülés után képesek leszünk a bravúrra, csak ezzel a mentalitással szabad pályára lépni.

A MAGYAR VÁLOGATOTT ŐSZI PROGRAMJA
EB-PÓTSELEJTEZŐ (NL-RÁJÁTSZÁS)
A-LIGA

Október 8.

Bulgária–Magyarország 1–3
November 12.
Magyarország–Izland 2–1

NEMZETEK LIGÁJA (2020–2021)
B-LIGA, 3. CSOPORT
Szeptember 3.:
Törökország–Magyarország 0–1
Szeptember 6.:Magyarország–Oroszország 2–3
Október 11.:Szerbia–Magyarország 0–1
Október 14.:Oroszország–Magyarország 0–0
November 15.:Magyarország–Szerbia 1–1
November 18., 20.45:
Magyarország–Törökország (Tv:M4 Sport)– élőben az NSO-n!

A CSOPORT ÁLLÁSA
1. Oroszország52219–7+28
2. MAGYARORSZÁG52215–4+18
3. Törökország51316–606
4. Szerbia5324–7–33
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik