U17: Szinte agyonnyomtak a többiek, de kit érdekelt – Szoboszlai

– Amikor hétfőn kora délután kerestem, édesapja azt mondta, nincs akadálya a beszélgetésnek, csak még alszik. Norvégia legyőzése után ennyire elhúzódott az ünneplés?
– Korán reggel a televízióban kezdtem a napot, utána visszafeküdtem, hogy pihenjek még egy kicsit – nyilatkozta Szoboszlai Dominik a Nemzeti Sportnak. – Természetesen ahogy illik, vasárnap megünnepeltük a csoportgyőzelmet, de nem kell semmi különlegesre gondolni, a családdal és a barátnőmmel töltöttem az estét.
– Amikor hétfőn kora délután kerestem, édesapja azt mondta, nincs akadálya a beszélgetésnek, csak még alszik. Norvégia legyőzése után ennyire elhúzódott az ünneplés?
– Korán reggel a televízióban kezdtem a napot, utána visszafeküdtem, hogy pihenjek még egy kicsit – nyilatkozta Szoboszlai Dominik a Nemzeti Sportnak. – Természetesen ahogy illik, vasárnap megünnepeltük a csoportgyőzelmet, de nem kell semmi különlegesre gondolni, a családdal és a barátnőmmel töltöttem az estét.

– Az U17-es válogatott legutóbb kétezer-hatban, vagyis tizenegy esztendővel ezelőtt jutott el Eb-döntőre. Felfogta már, hogy mit is ért el a korosztályával?
– Igen, tudatosult bennem, de rögtön hozzáteszem, az öröm pillanatai után vissza kell térnünk a földre, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy májusban, Horvátországban is jól szerepeljünk.

– Azt szokás mondani, a számok nem hazudnak. Márpedig Magyarországnál egyetlen csapat sem gyűjtött több pontot az elitkör második csoportjában. Mivel tudtak az ellenfelek fölé kerekedni?
– Amikor elkészült a csoportbeosztás, azt gondoltam, valamivel könnyebben érünk majd célba. Aztán amikor videón megnéztük az ellenfeleket, már sejtettem, nehéz feladat vár ránk, és így is lett. Nagyon bántott az Izraeltől elszenvedett vereség, hiszen nem voltunk gyengébbek az ellenfelünknél, meg akartuk mutatni, jóval több van bennünk, képesek vagyunk felállni a padlóról. Úgy érzem, hogy nem véletlenül nyertük meg a csoportunkat, megérdemelten jutottunk tovább.

– Nem mellékesen a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik főszereplésével. A tornán rúgott három gólja közül melyik a legkedvesebb?
– Az Oroszországnak lőtt második, valamint a Norvégia elleni győztes gólom hasonló volt – azzal a különbséggel, hogy az egyiket állított helyzetből, a másikat futtából rúgtam. A kivitelezése talán az utóbbinak volt nehezebb, de a lényeg úgyis az, hogy mindkettőből gól lett. Ráadásul fontos gól.

– Mikor volt biztos benne, hogy gól lesz abból a vasárnapi, nyolcvanharmadik percben megeresztett lövésből? Amikor elhagyta a lábát a labda, vagy csak amikor már a hálóban volt?
– Nagyjából félúton járhatott a labda, amikor éreztem, ebből bizony gól lesz. Hatalmas örömöt váltott ki a gólom, tisztában voltam vele, legfeljebb másodpercek lehetnek hátra a találkozóból, ráadásul az egymást követő második meccsen tudtuk a hosszabbításban a magunk javára eldönteni a párharcot.

– Kapott egyáltalán levegőt, amikor örömében hanyatt vágta magát a gyepen, és valamennyi csapattársa a nyakába ugrott?
– Szinte agyonnyomtak a többiek, de kit érdekelt ez akkor? Mindenki tisztában volt vele, hogy teljesült az álmunk. Remélhetőleg még sok hasonló pillanatot élhetünk meg a pályafutásunk alatt.

– Pénteken Zágrábban kisorsolják az Európa-bajnokság csoportjait. Bár a mezőny még nem teljes, nézegette már, hogy milyen négyesbe lenne jó bekerülni?
– A korosztályunkból a tizenhat legjobb válogatott lesz ott Horvátországban, felesleges azon gondolkodnom, hogy kit lenne jó elkerülni, vagy hogy melyik együttessel szemben lennének kedvezőek az esélyeink. Nyilván meg akarjuk mutatni, hogy nem véletlenül vagyunk ott a mezőnyben, és ha alázattal futballozunk, továbbléphetünk a csoportunkból. Az egyenes kieséses szakaszban pedig már bármi megtörténhet.

– Édesapjától tudom, hogy klubja, a Salzburg benevezte az ifjúsági Bajnokok Ligájába, ahol április 21-én az FC Barcelona lesz az ellenfelük az elődöntőben.
– Így van, és remélem, játszhatok is. Mozgalmas időszak előtt állok, de kisgyermekként mindig is ilyen mérkőzésekről álmodtam.