Sportkönyvtár: sok kérdés, kevés válasz

 

Negyven éve, 1981-ben jelent meg a kötet, és három addigi korszakos magyar futballkataklizma, az 1954-es berni vb-döntős vereség (2:3 Nyugat-Németország ellen), az 1969-es marseille-i vb-pótselejtezős (1:4 Csehszlovákiától) és az 1978-as világbajnoki bukás (három vereség az argentínai mundialon a házigazdától, valamint Olaszországtól és Franciaországtól – ezt ma már kevésbé fognánk fel tragédiaként) nyomán keresi a szerző a válaszokat a miértekre.

Módszere kifejezetten egyszerű: interjút készít a főszereplők közül kettővel-hárommal. Az 1954-es vb-ről nem éppen szerencsés a választása. Egyikük a svájci mellőzése miatt vérig sértett Sándor Károly, másikuk az Aranycsapat talán legcsendesebb, soha semmit sem mondó játékosa, Lantos Mihály, harmadikuk Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, aki sajnos sok esetben ugyanolyan szívesen ferdít, mint Örömök és csalódások című önéletrajzi könyvében. Marseille-ről a témától eleve ódzkodó, szintén a végletekig óvatos Albert Flóriánnal, továbbá Göröcs Jánossal és a vereségért leginkább okolt Sós Károly szövetségi kapitánnyal beszélget, az 1978-as vb-ről pedig Baróti Lajos szövetségi kapitánnyal és Kutas István MLSZ-elnökkel. Illetve utóbbival csak beszélgetne: a nagyhatalmú sportvezető vállalta ugyan az interjút, ám miután elolvasta a leiratot, közölte, hogy egyetlen betű sem jelenhet meg belőle. Jobb híján a szerző elemezte kicsit Kutas pályafutását, megérzésem szerint azért, hogy kitöltse az előre tervezett oldalszámot, ráadásul ez inkább behódolás volt, még ha kis kritikai él érezhető is benne.

A jó és fontos kérdéseket felteszi L. Réti Anna, ám sajnos nem erős kézzel szerkesztette a szöveget vagy nem elég határozottan vezette a beszélgetéseket, hagyta, hogy interjúalanyai rendre mellébeszéljenek. Sokszor kalandoznak el a tárgytól, terelik másfelé a témát, a fő kérdés szempontjából lényegtelen mellékvágányokra keverednek, és persze jut hely egy kis önfényezésnek is.

Nem az a legnagyobb hiányossága a könyvnek, hogy nem kapunk konkrét választ a címben feltett kérdésre, hiszen nyilvánvaló, hogy nagyon összetett okai vannak ezeknek a sorsfordító kudarcoknak, és nem lehetett egyértelműen megnevezni az okokat. Sokkal inkább az, hogy noha 1981-re a rendszer már eléggé felpuhult, mégsem lehetett őszintén beszélni és írni arról, hogy valójában maga a rendszer – amely éppen utolsó évtizedébe lépett, persze ezt még kevesen sejtették – a

legnagyobb felelős az évtizedről évtizedre egyre látványosabb hanyatlásért, a magyar futballkultúra lerombolásért, a két világháború közötti kultúr- és sportpolitika megtagadásáért.

Sajnos a könyv nyolc (hét) szereplője és a szerző sem él már. Nagyon kíváncsi lennék, ugyanebben a témában ma miket kérdezne L. Réti Anna – és milyen válaszokat kapna.

(L. Réti Anna: Miért vesztettünk? Sport Kiadó, Bp., 1981)