Nagy Ádám (balra) és társai töretlen küzdőszellemről adtak tanúbizonyságot, így megérdemelten múlták felül az esélyesebbnek tartott törököket (Fotó: AFP)

 

– Tekintve, hogy túl van a harminchetedik válogatottságán, van összehasonlítási alapja…
– Bocsánat, hogy félbeszakítom, de harminchetet mondott? – kérdezett közbe némi meglepettséggel a hangjában a Bristol City középpályása, Nagy Ádám.

– Annyit, bizony. Soknak hangzik vagy éppenséggel kevésnek?
– Egész jónak! Ez azt jelenti, hogy bár még csak huszonöt múltam, már közeledik az ötven. Ha elérem, büszke leszek. No de elnézést, mit is szeretett volna kérdezni?

– Azt, hogy mivel már van összehasonlítási alapja, megállapíthatja, hogy az eddigiek közül a törökországi volt az egyik legjobb meccsük?
– Az első félidőben én is úgy éreztem, hogy minden klappol, domináltunk egy jó török válogatott ellen, s mindezt úgy, hogy új játékrendszert alkalmaztunk, arról nem szólva, hogy csak három napunk volt a felkészülésre. Ezt is figyelembe véve megerősíthetem, az egyik legjobb meccsünk volt, igen. Fontos mérkőzés volt a csütörtöki, és legalább ennyire fontos lesz a vasárnapi, mert ezen a két találkozón gyakorolhatjuk be azt a taktikát, illetőleg alapozhatjuk meg azt a csapategységet, amelyre az októberi, Bulgária elleni Európa-bajnoki pótselejtezőn szükségünk lesz. A szemünk előtt ezért az lebeg elsősorban, hogy ebből a két meccsből a lehető legjobban jöjjünk ki. A kohézió, úgy érzem, alakul, a játékon viszont nyilván még van mit csiszolni. De azon vagyunk, hogy amikorra igazán kell, készen álljunk.

– Most őszintén: gondolta volna, hogy győznek Sivasban?
– Kíváncsi voltam, hogy egy nagyon hosszú, csaknem tíz hónapnyi szünet és néhány edzés után mire leszünk képesek. Nagy szó, hogy nyertünk, de még véletlenül sem hisszük, hogy innentől fogva megy minden, mint a karikacsapás. Mint említettem, van még min javítani. Ugyanakkor annyit talán kijelenthetek, hogy jó úton haladunk. Boldoggá tett minket Törökország legyőzése, ráadásul nem érdemtelenül szereztük meg a három pontot. A szünet után volt egy időszak, amikor magunkra engedtük a törököket, több teret adtunk nekik, fel is pörögtek. Az is mutatja viszont csapatunk egységét és erejét, hogy ezt az időszakot lehoztuk nullára. Ez is kellett ahhoz, hogy a végén mi örülhessünk.

– Ehhez kellett egy hatalmas mentés is a második félidő elején.
– Nem vagyok az a típus, akire azt mondják, hú de gyors! – általában nem én „közlekedem” a pályán robogóval. Amikor Burak Yilmaz meglódult, mindent megtettem, hogy utolérjem, szerencsém volt, hogy az ő sebessége sem Kylian Mbappéét idézi. Örülök, hogy végül beértem, de ahhoz, hogy az ellenfél támadója helyzetbe kerülhessen, kellett egy olyan hiba, amelyért részben én is okolható vagyok. Nem kaptunk gólt, hála az égnek, csakhogy ebből a szituációból is tanulnunk kell. Legközelebb jobban kell kommunikálnunk és helyezkednünk, hogy ne kelljen az utolsó utáni pillanatban menteni, és hogy ne hozzuk nehéz helyzetbe a kapusunkat.

– Pályája során volt már példa arra, hogy ennyire hektikus felkészülés előzze meg a mérkőzést?
– A fonák helyzetre jellemző, hogy magunk közt már azzal viccelődtünk a meccs előtti napokban, lassan álláshirdetést adhatunk fel: a magyar válogatott játékost keres a szélső hátvéd posztjára. Komolyra fordítva, ilyenben még nem volt részem. Még el sem kezdtük a munkát, amikor Marco Rossi már négy-öt változtatást hajtott végre, majd menet közben is kiestek ketten. Hihetetlen volt. Mégis megmutattuk, hogy van tartásunk. Megemelem a kalapom például Fiola Attila előtt, neki idegen pozícióban, a középpálya jobb oldalán végzett óriási melót, de ugyanez igaz a bal oldalt bejátszó Holender Filipre is. Nem vitás, a kiváló egyéni teljesítmények is kellettek a győzelemhez. Mindenki betett valamit a közösbe, a kezdőként lehetőséget kapók ugyanúgy, mint az újoncként beálló Schäfer András, továbbá a becserélése után a csapatunknak lendületet adó Nikolics Nemanja és Kalmár Zsolt.

– Kívülről úgy tűnt, szerfelett otthonosan mozgott az új játékrendszerben.
– Én már annak is örültem, hogy végre válogatott meccs van, hogy megint lehet futballozni – még ha zárt kapuk mögött is. A lefújást követően írták nekem, mennyire lehetett hallani a tévében, ahogy egymással beszéltünk, sőt, ahogy a kezdés előtt énekeltük a Himnuszt. Érdekes volt ilyen körülmények között játszani, de a lényeg az, hogy játszhattunk. Nagyon élveztem, hogy a pályán lehetek. Az meg az én külön szerencsém, hogy a Bristol City ugyanazt a három öt kettes szisztémát részesíti előnyben, amelyet immár a válogatott is.

– Tehát az ön kedvéért váltott játékrendszert a szövetségi kapitány…
– Ezt nem akartam kimondani, köszönöm, hogy megtette helyettem. A viccet megint csak félretéve, úgy tűnik, tényleg fekszik nekünk ez a hadrend. Olyan teljesítményt nyújtottunk, olyan eredményt értünk el, amelyre építhetünk. Most büszkén húzhatjuk ki magunkat: ezek is mi vagyunk!

– Mit szólt Szoboszlai Dominik góljához?
– Fantasztikus volt, elképesztő! Ez a futball varázsa, csapatszinten alkottunk nagyot, mégis zseniális egyéni villanás kellett ahhoz, hogy megszerezzük a győzelmet. Dominik kvalitását dicséri a gól, ezt senki sem veheti el tőle, persze, miért is akarná elvenni?! Nem először lőtt ilyen szép gólt, reméljük, nem is utoljára.

– Vajon a törökországi játékukat meg tudják ismételni Oroszország ellen?
– Bízom benne! A körülmények mindenesetre adva vannak hozzá, körülöttünk mindenki azon szorgoskodik, hogy nekünk csak az előttünk álló feladatra kelljen összpontosítanunk. Ettől független bizonyára becsúsznak majd hibák, kérdés, hogyan reagálunk rá meccs közben. Attól viszont nem leszünk megilletődve, hogy az oroszokat is legalább olyan magasan jegyzik, mint a törököket. A csütörtöki mérkőzés előtt is arról lehetett olvasni, hogy az ellenfél értéke ötszöröse a miénknek. Még az a jó, hogy a pályán tizenegyen küzdünk tizenegy ellen – ott nem az számít, kinek milyen árcédulát aggatnak a nyakába. Vasárnap újabb remek erőfelmérő vár ránk, de újra és újra jól kell futballoznunk, ha szintet akarunk lépni. Márpedig ez a célunk.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Dibusz Dénes 
(Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Fehérvár FC)
Védők: Bese Barnabás (Oud-Heverlee Leuven – Belgium), Bolla Bendegúz (Mol Fehérvár FC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (FC Lugano – Svájc), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Apollon – Ciprus)
Középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd), Holender Filip (FC Lugano – Svájc), Kalmár Zsolt (Dunaszerdahelyi AC – Szlovákia), Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), Pátkai Máté (Mol Fehérvár), Schäfer András (Dunaszerdahelyi AC – Szlovákia), Sigér Dávid (Ferencváros), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
Támadók: Babati Benjámin (Zalaegerszegi TE FC), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Simon Krisztián (Újpest FC), Szalai Ádám (1. FSV Mainz 05 – Németország), Szőke Adrián (Heracles Almelo – Hollandia)

A MAGYAR VÁLOGATOTT ŐSZI PROGRAMJA
NEMZETEK LIGÁJA (2020–2021)
Szeptember 3., 20.45:
Törökország–Magyarország 0–1
Szeptember 6., 18.00: Magyarország–Oroszország
Október 11., 20.45: Szerbia–Magyarország
Október 14., 20.45: Oroszország–Magyarország
November 15., 20.45: Magyarország–Szerbia
November 18., 20.45:
Magyarország–Törökország

EB-PÓTSELEJTEZŐ, NL-RÁJÁTSZÁS, A-LIGA (2018–2019-es kiírás)
Október 8.

Időpont később: Bulgária–Magyarország
November 12.
Időpont később:
Bulgária/Magyarország–Izland/Románia