„Más autószerelő, ő futballista volt” – ötven éve hunyt el Zakariás József

„Rövid szenvedés után, 47 éves korában elhunyt Zakariás József válogatott labdarúgó. A megdöbbentő hír már bejárta az országot. A labdarúgást kedvelők nagy tábora értetlenül áll a tragédia előtt. Minden hiába. A szomorú végzetet nem lehet megváltoztatni.”

A Népsport két nap késéssel, éppen a londoni 6:3 évfordulóján, 1971. november 25-én számolt be a gyászesetről, amely váratlanul érte a Budafokon született futballista és edző környezetét. Az Aranycsapat játékosai közül elsőként hunyt el, abban az időben, amikor az ötvenes évek válogatott sikereire, a „disszidens” Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Kocsis Sándor nevéhez köthető korszak történéseire emlékezni nem volt szokás az államilag felügyelt sajtóban. Talán a megbízható, alázatos fedezet cifra trükköket, nagy gólokat, látványos megoldásokat nélkülöző játéka, talán korai halála is közrejátszott abban, hogy az utókor hajlamos hátrébb sorolni, a dicsőséges évek mellékszereplőjeként emlegetni. Hogy méltatlanul-e vagy sem, megítélés kérdése, mindenesetre az 1953-as angliai győzelem során például – és itt szubjektív szerzői vélemény következik – az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a csapatból, a maga szerepkörében Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc szintjét képviselve. Beszédes, hogy a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor tizenegyből egyedül róla nem neveztek el stadiont, sporttelepet. A fent idézett Népsport-nekrológ így folytatódik: „Mindegy volt neki, hogy ki szerzi a gólt, csak az ellenfél hálójában táncoljon a labda. Ez volt a legnagyobb öröme. Ennek érdekében lemondott az egyéni csillogásról, minden kiváló tudását a csapat szolgálatába állította. Ezért kapta játékostársaitól a »szürke eminenciás« elnevezést.”

Szombaton a Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság sétát tartott a Farkasréti temetőben egykori labdarúgók, így Zakariás József sírjához is. A megemlékezés során beszélgettünk Zakariás Ágnessel, a fél évszázada elhunyt MTK-játékos lányával.

„Mint válogatott futballistáról nincsen róla emlékem, mert mindössze egyéves voltam, amikor az 1954-es világbajnokság után véget ért pályafutása a csapatban – mondta a helsinki olimpiai győzelem és a londoni diadal között „félúton”, 1953. január 15-én született családtag, aki sokáig a Ferenciek terén, a katolikus könyvesboltban dolgozott eladóként. – Később pedig, amikor már fogékonyabb korba kerültem, kiment Afrikába, 1961-től hat évig kint élt, nem sok közös élményünk maradt. Az érettségi ballagásomon részt vett, néhány hónappal később meghalt. Felnőtt koromban kezdtem el foglalkozni az életével, pályafutásával. Puskás Ferenc 1981-es hazatérése után lehetett nyíltabban beszélni az Aranycsapat időszakáról, és én is igyekeztem gyűjteni anyagokat, kérdezgettem édesanyámat. Bánatomra tavaly meghalt ő is, noha lett volna még mit kiszednem belőle, például arról, hogy mit csinált édesapám az 1956-os forradalom idején. Egy hét ugyanis nincsen rekonstruálva ebből az időszakból – az biztos, hogy nem volt velünk Budafokon, a pincében.”

Kíváncsiak voltunk arra is, milyen ismeretei vannak a család örmény felmenőiről. A köztudatban általános tényként szoktak beszélni Zakariásék örmény gyökereiről, sőt emlegetik a Zakarjan névváltozatot is. Utóbbiról nincsen tudomása Zakariás Ágnesnek, édesapja Zakariás néven született, sőt tudomása szerint nagyapja is. Úgy gondolja, leginkább kinézete, sűrű, fekete haja, vágott szeme miatt terjedt el a futballistáról, hogy örmény vér is csörgedezik ereiben. A sportember a guineai évek után elvált első feleségétől, így első házasságából született gyermekei, Tamás és Ágnes utolsó időszakáról és halála körülményeiről csak másodlagos információkat szerezhettek.

„Nem lehet mondani, hogy beteges volt, csak arra emlékszem, hogy a lába néha fel volt polcolva – idézte fel lánya az 1971-ben történtek előzményeit. – A második feleségével élt, vagyis mi fizikailag nem voltunk mellette a bátyámmal. Hallottuk, hogy bement a kórházba kivizsgáltatni magát, mert zsibbad a keze, borotválkozásnál például nem tudja irányítani, és önkéntelenül megvágja magát. Nem értette, miért nem működik rendesen. Két hét múlva halott volt. Utóbb kiderült, nagyfokú érelmeszesedéssel küzdött.”

A Farkasréti temetőben arról is szó esett, vajon miként csapódtak le az Aranycsapat-korszak csúcseseményei a családi legendáriumban.

„Nem volt a családban különösebben téma a londoni 6:3 vagy a svájci világbajnokság. Valahogy úgy voltunk vele, mindenkinek megvan a maga munkája. Más autószerelő, a mi apánk meg futballista volt. Mondták, mennyire megviselte, hogy az elveszített vb-döntő után nem szerepelt többé a válogatottban. Megkérdeztem erről édesanyámat, aki állította, ez egyáltalán nem így volt. Édesapám úgy volt vele, hogy sokan futballoznak, és aki éppen rászolgál a teljesítményével, annak jut hely a válogatottban.”