„Lengyelországban megértették, el kell adni külföldre” – a fejlődés titka

Pór KárolyPór Károly
2021.03.25. 13:05
A csütörtöki Magyarország–Lengyelország vb-selejtező előtt ezúttal a két ország labdarúgásának alakulásával foglalkozunk az elmúlt harminc év alapján – Maciej Kaliszukkal, a lengyel Przeglad Sportowy újságírójával beszélgettünk.
A lengyel válogatott szerdán már Budapesten, a Puskás Arénában edzett (Fotó: Török Attila) – GALÉRIÁNKHOZ KATT A KÉPRE!
A lengyel válogatott szerdán már Budapesten, a Puskás Arénában edzett (Fotó: Török Attila) – GALÉRIÁNKHOZ KATT A KÉPRE!

 

– Ha a magyar és a lengyel labdarúgás elmúlt harminc évét egymás mellé tesszük, akkor azt láthatjuk, hogy 1986 után – amikor mindkét válogatott ott volt a világbajnokságon – mindkét országban visszaesés következett, az 1990-es években egyik nemzeti csapat sem járt világbajnokságon, hiányoztak a kiemelkedő klasszisok. Viszont a lengyel futball előbb ébredt, Lengyelország 2002 óta járt három világbajnokságon, 2012-ben Európa-bajnokságot rendezett (Ukrajnával közösen), és az elmúlt másfél évtizedben számos, nemzetközi szinten is kiemelkedő játékost adott az európai labdarúgásnak. Minek köszönhető a 2000-es évektől látott fejlődési folyamat?

CSAKNEM 100 MILLIÓ EURÓS BEVÉTEL JÁTÉKOSELADÁSBÓL

A Lech Poznan 2010-ben 4.75 millió euróért adta el a Borussia Dortmundnak Robert Lewandowskit, és onnantól kezdve szinte minden nyáron nagy haszonnal értékesít játékosokat a klub külföldre – erre építi az üzletpolitikáját. A csúcsot a decemberben 11 millió euróért az angol Brighton & Hove Albionhoz szerződő Jakub Moder értékesítése jelentette, de tavaly ősszel Kamil Józwiak (Derby County) és Robert Gumny (Augsburg) eladása is összesen 6.3 millió eurót hozott a konyhára. Ugyanakkor a közelmúltban is válogatott játékosok hosszú sorát értékesítette külföldre a Lech Poznan: Jan Bednareket (6 millió euróért ment a Southamptonhoz), Dawid Kownackit (Sampdoria – 4 millió), Tomasz Kedziorát (Dinamo Kijev – 1.5 millió), Karol Linettyt (Sampdoria – 3.1 millió euró), Lukasz Teodorczykot (Dinamo Kijev – 4 millió), de említhetjük a magyar válogatott Kádár Tamást is 2017-ből (Dinamo Kijev – 2.5 millió).

A varsói Legiacsak az elmúlt két évben több mint 21 millió eurót keresett lengyel játékosok eladásával, akiknek a többsége 18 és 21 év közötti (Radoslaw Majecki – Monaco, 7 millió; Michal Karbownik – Brighton & Hove Albion, 5.5 millió, Sebastian Szymanski – Dinamo Moszkva, 5.5 millió, Jaroslaw Niezgoda– Portland Timbers, 3.45 millió, Jakub Ojrzynski – Liverpool, 333 ezer euró). És a Legia is adott el magyar válogatott labdarúgót: NikolicsNemanját 2016-ban 3 millió euróért a Chicago Fire-nek. Csak ez a két klub tíz év alatt csaknem 100 millió euró értékben adott el külföldre játékosokat.

– Az 1990-es éveket véletlen egybeesésnek tartom – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére Maciej Kaliszuk. – Akkor általában nem volt szerencsénk a sorsolásnál, később azonban igen. A 2002-es torna előtt például az első kalapból kihúzott csapatok közül Norvégiát kellett megelőznünk a csoportunkban (érdekesség: a magyar válogatott az 1998-as vb előtt éppen a norvégok mögött lett 2. a selejtezős csoportjában – a szerző), míg az 1998-as vb-ért Angliával és Olaszországgal selejteztünk, de a 2006-os torna selejtezőjénél is szerencsénk volt a második kalapból kihúzott Ausztriával. Ezzel együtt az igaz, hogy az 1990-es években nem volt egy jó generációnk, utána viszont a lengyel klubok egyre nagyobb figyelmet fordítottak az utánpótlásra. A Lech Poznannak kimondottan jó akadémiája van, sok játékost adott el külföldre. A Legia Varsó közelében épített egy új utánpótlásközpontot. A klubok megértették, akkor tudnak sokat keresni, ha a játékosaikat eladják külföldre. Például manapság az olasz klubok előszeretettel vásárolnak Lengyelországból. Eleinte csak néhány játékos ment a Serie A-ba, aztán egyre többen. Az olasz csapatok könnyedén kifizetnek mondjuk ötmillió eurót vagy akár többet is egy-egy fiatal játékosért.

– Tehát az akadémiák és a külföldre eladott játékosok jelentették a fejlődés zálogát?
– Az akadémiáknak inkább a jövő generációinak felnevelésében lehet nagy szerepe. A mai játékosok közül Robert Lewandowski még nem akadémián nevelkedett, egy kis varsói klubból indult (Varsovia Warszawa), gyerekkorában homokos pályákon futballozott. Wojciech Szczesny már ifistaként Angliába került, az Arsenalban lett profi labdarúgó, Grzegorz Krychowiak Franciaországban, Bordeaux-ban, de Kamil Glik sem akadémiáról indult és húszéves kora előtt Spanyolországba került (akkoriban játszott a Real Madrid C-ben, amikor Szalai Ádám a Real Madrid B játékosa volt – a szerző). Alapvetően azonban a lengyel labdarúgást a cseh vagy a horvát futballhoz tudnám hasonlítani. A horvátoknál is adott egy jól működő rendszer, és amikor éppen beérik egy kiemelkedő generáció, akkor válogatott szinten is képesek egy ugrásra, de például a 2010-es világbajnokságra ki sem jutott a horvát válogatott.

FIATALON KÜLFÖLDRE

A lengyel kerethez hasonlóan a miénknél is azt láthatjuk, hogy többségében azok a játékosok szerepelnek évek óta külföldön, akik már utánpótláskorban, legkésőbb 21-22 éves korukig külföldre kerültek. A mostani magyar keretből, a 13 légiós (a sérült Holender Filipet nem számolva) közül csak Varga Kevin és Lang Ádám volt idősebb, amikor elhagyta az NB I-et.

– Ugyanakkor, ha a klubcsapatokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a Bajnokok Ligája 1992-es indulása óta, a mieinkhez hasonlóan csak két lengyel klub, összesen három alkalommal tudott bekerülni a csoportkörbe (a Widzew Lódz 1996-ban, a Legia 1997-ben és 2017-ben, míg nálunk az FTC 1995-ben és 2020-ban, a DVSC 2010-ben). Ennek mi lehet az oka?
– Ez jó kérdés, amiről Lengyelországban is nagy vita folyik. 2009 előtt sokszor balszerencsések voltak a lengyel klubok, mert már a selejtezőben találkoztak az FC Barcelonával vagy a Real Madriddal. Az elmúlt tizenkét év sikertelenségére azonban nem találjuk a magyarázatot. A nagy klubok itt rossz úton járnak, kiváltképp az első számúnak számító Legia sok hibát elkövetett az elmúlt években. Megnyeri a bajnokságot, majd kiesik a nemzetközi kupából, következik egy válságos időszak, kirúgják az edzőt. Az új edző kezdetben jól szerepel, aztán a következő évben ő is korán kiesik a csapattal a nemzetközi kupából, újabb krízishelyzet, újabb menesztés. A Legiánál most már negyedik éve ez a helyzet, hiányzik az állandóság.

„A magyar klubcsapatok most erősebbek, mint a lengyelek” – interjú Jan Tomaszewskivel
„Hiába van egy Lewandowskink, ha nem kap labdákat”

– Mennyit profitált a lengyel futball a 2012-es Eb-rendezésből?
– Sokat segített, mert stadionokat kellett építenünk. Több városban is teljesen új létesítmény épült, így most a legtöbb élvonalbeli csapat modern stadionban játszhat. A stadionok mellett pedig korszerű edzőközpontok is létesültek.

– Adott egy jó generáció, sok topligás játékossal, köztük Lewandowskival – a 2018-as világbajnokságon mégis a csoportja utolsó helyén végzett a lengyel válogatott…
– Több játékosunk sem volt jó formában. Lewandowski és Glik is sérült volt a vb előtt. Nem sikerült fizikailag jól felkészíteni a csapatot, a légkör sem volt olyan jó az öltözőben, mint korábban, és az sem sült el jól, hogy Adam Nawalka szövetségi kapitány a sorsdöntőnek bizonyuló, Szenegál elleni mérkőzést megelőzően megváltoztatta a csapat addigi taktikáját.

– A Nawalkát váltó Jerzy Brzeczeknek miért kellett az év elején távoznia? Hiszen irányításával az Eb-selejtezők során két meccs kivételével az összes találkozón győzött a lengyel válogatott, így nagy fölénnyel, csoportelsőként kvalifikálta magát a tornára. Mik az első benyomások Paulo Sousáról?

– Brzeczeknek nem volt igazán jó kapcsolata a játékosokkal, ebből eredt a probléma, nem tisztelték őt annyira, mint elődjét, Nawalkát. Lewandowskit egyáltalán nem győzte meg Brzeczek, és volt egy emlékezetes eset, amikor az egyik meccs után a csatárt a taktikáról kérdeztük, és nyolc másodpercig csak hallgatott. Az a „nyilatkozat” a „híres csönd” néven vált közismertté. Lewandowski nem akarta nyilvánosan kritizálni a kapitányt, de mivel jót nem tudott volna mondani, ezért inkább nem mondott semmit. A sajtó és a szurkolók sem tisztelték Brzeczeket, mert nem tartozott a topedzők közé, amikor kinevezték kapitánynak. A első vélemény Sousáról, hogy jó diplomataként a nyilvánosság előtt eddig nem beszélt konkrétumokról. Volt néhány meglepő húzása – mint Tomasz Kedziora (Dinamo Kijev) vagy Karol Linetty (Torino) és Sebastian Walukiewicz (Cagliari) mellőzése, illetve Sebastian Kowalczyk és a tizenhét éves Kacper Kozlowski keretbe hívása –, de elmondhatjuk, jó volt a fogadtatása, jó a PR-ja. Sérülések nem nehezítik a dolgát, és Mateusz Klich kiesését leszámítva a koronavírus sem okozott gondot a keretben.

– Milyen elvárásokkal tekint a lengyel közvélemény a 2021-es év elé?

– A szurkolók elvárják, hogy az Európa-bajnokságon minimum megismételje a csapat a 2016-os eredményt, amikor a nyolc közé jutott, a vb-kvalifikáció pedig kötelező!

VB-SELEJTEZŐ, EURÓPA
AZ I-CSOPORT MENETRENDJE
1. FORDULÓ, MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK
20.45: MAGYARORSZÁG–Lengyelország
Budapest, Puskás Aréna. Vezeti: Brych (német)

20.45: Anglia–San Marino
20.45: Andorra–Albánia

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Dibusz Dénes (FTC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Tóth Balázs (Puskás Akadémia)
Védők: Botka Endre (FTC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Hangya Szilveszter (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos* (Lugano – Svájc), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Lovrencsics Gergő (FTC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd), Gazdag Dániel (Budapest Honvéd), Holender Filip* (Partizan Beograd – Szerbia), Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (DAC – Szlovákia), Sigér Dávid (FTC)
Támadók: Géresi Krisztián (Puskás Akadémia), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Szalai Ádám (Mainz – Németország), Varga Kevin (Kasimpasa – Törökország), Varga Roland (MTK Budapest)
*Sérült.

A LENGYEL VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Lukasz Fabianski (West Ham United – Anglia), Lukasz Skorupski (Bologna– Olaszország), Wojciech Szczesny (Juventus– Olaszország)
Védők:
Jan Bednarek (Southampton – Anglia), Bartosz Bereszynski (Sampdoria– Olaszország), Pawel Dawidowicz (Hellas Verona– Olaszország), Kamil Glik (Benevento – Olaszország), Michal Helik (Barnsley FC – Anglia), Kamil Piatkowski (Raków Czestochowa), Arkadiusz Reca (Crotone – Olaszország), Maciej Rybus (Lokomotiv Moszkva – Oroszország)
Középpályások:
Rafal Augustyniak (FK Ural – Oroszország), Kamil Grosicki (West Bromwich Albion– Anglia), Kamil Józwiak (Derby County– Anglia),Sebastian Kowalczyk (Pogon Szczecin), Kacper Kozlowski (Pogon Szczecin), Grzegorz Krychowiak (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), Jakub Moder (Brighton & Hove Albion– Anglia), Przemyslaw Placheta (Norwich City– Anglia), Bartosz Slisz (Legia Warszawa), Sebastian Szymanski (Dinamo Moszkva – Oroszország), Piotr Zielinski (Napoli – Olaszország)
Támadók:
Robert Lewandowski (Bayern München – Németország), Arkadiusz Milik (Olympique Marseille – Franciaország), Krzysztof Piatek (Hertha BSC – Németország), Karol Swiderski (PAOK – Görögország)

Ezek is érdekelhetik
Legfrissebb hírek