A MAGYAR VÉDELEM VISELKEDÉSE LABDAVESZTÉS UTÁN

A Willi Orbán vezette magyar védelem az elmúlt egy évben mutatott teljesítményéhez képest kifejezetten bizonytalanul szerepelt a három szeptemberi vb-selejtezőn. Labdakihozatalokban rengeteg hibát követtek el a védők, de ezúttal a védekezésben megfigyelhető viselkedésformák is problémásnak bizonyultak – kiváltképp közvetlenül a labdavesztések utáni pillanatokban.

 
A NEMZETI SPORT ELEMZÉSE
1. félidő–2. félidő 0–16 – a szünet után szétesik a válogatott

A futball természetéből adódóan semmilyen problémát sem lehet egysíkúan megközelíteni. A labdarúgás komplex játék, amely ráadásul teljességgel kiszámíthatatlan is, ezért minden részlete csakis összefüggések és összeköttetések vizsgálatán keresztül értelmezhető. Nincs ez másként a magyar védelem problémakörével sem.

Amikor egy csapat támadásba lendül, nagyon fontos, hogy a játékosok közötti távolságok ne váljanak kezelhetetlenné. Bár logikus alapvetése a játéknak, hogy a labda járatásának folyamatában a csapat egésze nyíljon ki a pálya szélességében és hosszában is annak érdekében, hogy minél több terület és ezáltal idő álljon a játékosok rendelkezésére a döntéseik sikeres meghozatalában, ezekben az esetekben a játékosok közötti kapcsolat nem szűnhet meg.

Ez azt jelenti, hogy a csapatnak együtt kell haladnia az ellenfél kapuja felé. Egyrészt, mert ily módon a labdás játékosnak több lehetősége lesz a játék továbbítására, másrészt pedig egy esetleges labdavesztéskor a játékosok azonnal ki tudják egymást segíteni az ellenfél kontráinak megállításában.

Ez a folyamat sokszor nagyon nehézkesen tud csak megvalósulni, hiszen egy-egy megindulás alkalmával a hátsó alakzat tagjainak sprintben kell felzárkózniuk, ami nem mindig olyan egyszerű. Ezt úgy lehet könnyebbé tenni, ha a csapat tagjai kis passzokkal indulnak felfelé. A passz ugyanis megfeleltethető a játékosok közötti távolságnak: ha a passzok távolsága rövidebb, akkor automatikusan a játékostársak között is rövidebb távolság alakul ki. Sőt, a kis passzok sorozatával időt is nyer a csapat, ami azt hozza magával, hogy a hátsó alakzat tagjainak nem sprintben kell felzárkózniuk, hanem elég kocogással is, ami a mérkőzések kritikusabb és stresszesebb pillanataiban frissebb állapotban lévő védősort eredményezhet.

Minden mindennel összefügg.

Nos, a magyar csapat ebben a tekintetben jelentős problémákkal küzd mérkőzésről mérkőzésre. Egyrészt a rövid passzok használata ritka, ez nem teszi lehetővé a játékosok közötti távolságok kiigazítását. Továbbá, mivel a védelmünk tagjai a mérkőzések döntő többségében szinte egész meccsen védekezni, koncentrálni, nagy energiabefektetéssel küzdeni kénytelenek, így, amikor a csapat végre megindul az ellenfél kapuja felé, egész egyszerűen túlságosan fáradtak ahhoz, hogy fel tudjanak sprintelni társaik mellé a távolságok betartása érdekében. (Ez összefügg azzal a statisztikával is, hogy az idei meccseken rendre a második félidőben és főleg a meccsek hajrájában kapta a legtöbb gólt a csapat, amikor már kevésbé bírták erővel a védők, és a cserékkel sem tudott frissíteni a kapitány.)

Ezért a magyar együttes könnyen lekontrázható. Amíg az Európa-bajnokság küzdelmei során ilyen hibák után mindig volt, aki kisegítse a hibázó vagy túlerőben védekezni próbáló csapattársat, addig ezeken a mérkőzéseken ez a kisegítő magatartás is hiányzott néhol. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar játékosok ne akarták volna a sikert, vagy hogy ne tudnának küzdeni. Ez azt jelenti, hogy azt az emberfeletti teljesítményt, amit a magyar csapat védekezésben művelt hónapokon keresztül, képtelenség örökké fenntartani.

Összességében jól érzékelhető, hogy a magyar csapatnak a labdával kell fejlődnie azért, hogy védekezésben is tudjon fejlődni.

A TÁMADÁSOK ÉS SZALAI ÁDÁM SZEREPE

Miután Szalai Ádám hiányzott Albánia ellen, ahol a válogatottunk alaposan megszenvedett az albánok letámadásával, Andorra ellen bizakodva várhattuk a csapatkapitány visszatérését. Mostanra sokan sokszor, köztük jómagam is, kielemeztem már Szalai létfontosságú szerepét a Marco Rossi-féle magyar válogatott játékában.

 
Marco Rossi rendszerében Szalai Ádám nélkülözhetetlen
Szalai Ádám jelenleg pótolhatatlan – mi lesz két év múlva?

A szurkolók számára a legnépszerűbb kritikai észrevétel mindig az volt, hogy Szalaitól sokat pattan el a labda, labdakezelései hatástalanok, és a kombinációkban elégtelen a teljesítménye. Azt mindenképpen meg kell érteniük a kritikusoknak, hogy Szalai Ádám rendre négy-öt ember között verekszik és próbálja megtartania a labdát. Lehetne mondani, hogy rendben, de akkor miért nem mozog el Szalai üres területbe azért, hogy ne kelljen túlerőben fociznia. Erre az a válasz, hogy ez Marco Rossi játékelképzeléséből fakad: szélsők nélkül a magyar csapat nem képes elegendő területet kialakítani sem Szalainak, sem Sallai Rolandnak ahhoz, hogy üresbe tudjanak mozogni.

Ezt meg is mutatta Andorra ellen (lásd a mellékelt videón is): amikor üres területek álltak rendelkezésre, rendre észrevette, és jól értékelte azokat a megnyíló tereket. Amikor ezekbe a területekbe be tudott mozogni, megmutatta, hogy nem felejtett el passzolni, képes kombinációkra is, és technikailag még mindig nemzetközi szinten van, ha van területe. Visszalépései és a labda megtartására irányuló cselekvései újfent kiemelkedően fontosnak bizonyultak még egy könnyebb ellenfél ellen is. Ha Szalai nem lett volna a pályán Andorra ellen, akkor a 2–0-s vezetés utáni andorrai letámadások még hatékonyabbá tudtak volna válni.

Ugyanakkor Andorra ellen is megmutatkozott az a tény, ami Szalai Ádám egész válogatott pályafutására igaz: akkor jönnek tőle a gólok, ha a társaktól megfelelő labdákat kap, ha helyzetbe tudják hozni. Hiába volt ugyanis Schön Szabolcs személyében például egy klasszikus szélső is a pályán (de csak egy), ez önmagában még nem eredményezett szélességi játékot – vagyis olyan támadójátékot, amelyben a szélen helyezkedő játékosok mozgása területeket nyithatott volna, ezzel pedig helyzeteket teremthetett volna Szalai Ádám előtt.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk: az októberi folytatás előtt fel van adva a lecke a szakmai stáb és a csapat számára: alapvető problémákat kellene a lehető leggyorsabban orvosolni, hogy a tavaly szeptember és idén június között látott eredményességgel is párosuljon a mieink játéka.

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-SELEJTEZŐS CSOPORTJA

AZ I-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Anglia 6 5 1 18–2 +16  16
2. Albánia 6 4 2 10–6 +4  12
3. Lengyelország 6 3 2 1 19–8 +11  11
4. MAGYARORSZÁG 6 3 1 2 12–10 +2  10
5. Andorra 6 1 5 4–14 –10  3
6. San Marino6 61–24–23 0

A SZEPTEMBERI MECCSEK ÉS A FOLYTATÁS

4. FORDULÓ, SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK
MAGYARORSZÁG–Anglia 0–4 (Sterling 55., Kane 63., Maguire 69., Rice 87.)
Andorra–San Marino 2–0 (Vales 18., 24.)
Lengyelország–Albánia 4–1 (Lewandowski 12., Buksa 44., Krychowiak 54., Linetty 89., ill. Cikalleshi 25.)

5. FORDULÓ, SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP
Albánia–MAGYARORSZÁG 1–0
(Broja 87.)
Anglia–Andorra 4–0 (Lingard 18., 78., Kane 72. – 11-esből, Saka 85.)
San Marino–Lengyelország 1–7 (Nanni 48., ill. Lewandowski 5., 21., Swiderski 16., Linetty 44., Buksa 67., 90+2., 90+4.)

6. FORDULÓ, SZEPTEMBER 8., SZERDA
MAGYARORSZÁG–Andorra 2–1
(Szalai Á. 9. – 11-esből, Botka 18., ill. Llovera 81.)
Lengyelország–Anglia 1–1
(Szymanski 90+2., ill. Kane 72.)
Albánia–San Marino 5–0 (Manaj 32., Laci 58., Broja 61., Hysaj 68., Uzuni 80.)

7. FORDULÓ, OKTÓBER 9., SZOMBAT
20.45:
MAGYARORSZÁG–Albánia
20.45: Andorra–Anglia
20.45: Lengyelország–San Marino

8. FORDULÓ, OKTÓBER 12., KEDD
20.45:
Anglia–MAGYARORSZÁG
20.45: San Marino–Andorra
20.45: Albánia–Lengyelország

9. FORDULÓ, NOVEMBER 12., PÉNTEK
20.45:
MAGYARORSZÁG–San Marino
20.45: Andorra–Lengyelország
20.45: Anglia–Albánia

10. FORDULÓ, NOVEMBER 15., HÉTFŐ
20.45:
Lengyelország–MAGYARORSZÁG
20.45: San Marino–Anglia
20.45: Albánia–Andorra