Jubileum: tízéves az U20-as világbajnoki bronzérem

Rég volt, szép volt, nagy dicsőség volt. Kairó, 2009. október 16.: a magyar U20-as válogatott, az 1989-es születésűek csapata bronzérmes lett a korosztályos világbajnokságon.

A csapat útját nem könnyű röviden összefoglalni. Még 2002–2003 táján Both József rendezett válogatót a korosztálynak, a legjobbak Tatán is megmutathatták magukat, az ott feltűnő srácokból alkotott csapat indult el 2005 őszén az U17-es Eb-selejtezőn, majd 2006-ban a házigazda Portugáliát, Ukrajnát és Svédországot megelőzve ott volt a kontinens öt legjobb korosztályos együttese között, ahol balszerencsés vereséget szenvedett az oroszoktól, majd kikapott a spanyoloktól, s ötödik lett. 2007-ben már Sisa Tibor irányította a csapatot. A fehérvári elitkörben győzni kellett Portugália ellen az U19-es Eb-részvételhez: Németh Krisztián góljával lett 1–0 az eredmény.

A csehországi tornán ugyancsak ő volt a gólszerző Bulgária ellen (1–0), majd jött a harmadik 1–0 is: a David de Geát, César Azpilicuetát, Jordi Albát felvonultató Spanyolország ellen (gólszerző: Nagy Olivér), így a magyar csapat bejutott az Eb elődöntőjébe, és kvalifikálta magát az egyiptomi vb-re. Az olaszok elleni elődöntő nem sikerült (0–1), de máig emlékezetes, hogy a meccsre buszokkal, autókkal több ezer magyar rajongó indult el Plzen felé, hogy szurkoljon a srácoknak.

Ám hiába volt a kontinens legjobb négy csapata között a magyar – Németország, Olaszország és a rendező Csehország társaságában, a többi negyvennyolc induló előtt –, az akkori MLSZ-vezetőség edzőváltást rendelt el, a holland Wilco van Buurent jelölte a csapat élére, de hamar kiderült, nem volt jó döntés, a 2009. őszi, U20-as világbajnokságra már Egervári Sándor készítette fel az együttest.

S a csapat nem kezdett jól. A Honduras elleni 0–3 nem sok jót ígért, végül három csapat is továbbjutott a csoportunkból, csak éppen Honduras nem: Dél-Afrika (4–0) és az Arab Emírségek (2–0) legyőzése után csoportgyőztesként az egyenes kieséses szakaszban előbb Csehországot (2–2, tizenegyesekkel: 4–3), majd Olaszországot (3–2) is legyőzték a magyarok. A Ghána elleni, elődöntőbeli vereség (2–3) azt jelentette, hogy Costa Rica ellen a harmadik helyért játszhatnak a mieink, és 1–1 után tizenegyesekkel meg is szerezték a bronzérmet – egyedüli európai csapatként a legjobb négy között.

Régen volt, de jó visszaemlékezni rá.

„Mindenképpen meg kell említeni Both József nevét – emlékezett vissza Németh Krisztián, a korosztályos válogatott meghatározó alakja. – Tizennégy, tizenöt éves korunktól együtt voltunk, rengeteg nemzetközi tornán vettünk részt, megszoktuk a határon túli ellenfelek tempóját, stílusát, rengeteg tapasztalattal vágtunk neki már az U17-es Eb selejtezőjének. Józsi bácsi rakta le ennek a korosztályos válogatottnak az alapjait. Ráadásul a keret zöme Agárdon nevelkedett, ismertük egymás gondolatát is. Talán ez is volt a sikereink titka, hogy a válogatott úgy működött, akár egy klub – annyi edzőtáborozás, összetartás volt a programban, hogy összeállt, kialakult a csapatunk.”

A támadó Egyiptomba már Görögországból, az AEK légiósaként érkezett, de eleinte nem ment neki a játék.

„Az első meccsen megsérült a bokám, akkor ismerkedtem meg Halmai Tamás fizioterapeutával, aki a harmadik meccsre rendbe hozott, manapság az A-válogatottnál is ott van velünk – folytatta Németh Krisztián. – Az Emírségek ellen gólt lőttem, de a csehek ellen kihagytam a tizenegyest, szerencsére továbbmentünk, mégis, nekem valahogy nem jöttek össze a dolgaim. Aztán az elődöntőért vívott harcban két gólt lőttem az olaszoknak, arra már sokkal jobb emlékezni.”

Amikor felvetődik a kérdés: vajon a csatár tíz év távlatából mit köszönhet a vb-nek, Németh Krisztián tömören felelt: „Rengeteg barátságot.”

INTERJÚ GULÁCSI PÉTERREL

– Mit jelentett önnek az U20-as vébé?
– Leginkább rengeteg élményt. Akkoriban talán már ismertek a futballban élők, második éve voltam Liverpoolban, előtte az U19-es Eb-t is sok szurkoló követte, de azt hiszem, sokkal többen figyelték az egyiptomi világbajnokságot.

– És mit jelentett szakmailag?
– Két mérkőzést is tizenegyesekkel nyertünk meg, ilyenkor a kapus azért előtérbe kerülhet, a bronzérmet is úgy szereztük meg, hogy kivédtem az ellenfél lövését. Meghatározó, fontos pillanat, remek érzés volt: amikor elvetődtem, láttam, hogy arra jön a labda, tudtam, hogy elérem, és csak vártam, hogy odaérjenek a többiek, és együtt ünnepeljünk... Az Eb-n Csehországban három meccsen védtem, a vébén viszont hétszer álltam a kapuban, a sorozatterhelés, a gyors regeneráció itt nagy hangsúlyt kapott. Persze tudom, ez ifitorna volt, Liverpoolban a kapusedző gratulált, más nem foglalkozott vele, mégis, manapság is óriási tettnek tartom azt, amit elértünk.

– Mire emlékszik a meccsek között történtekről?
– Noha a keret cserélődött az U17-es Eb utáni három évben, egy viszonylag állandó mag azért megmaradt, és nagyon sok nevetés, zrika, ugratás jut eszembe azokról a napokról – Egervári Sándor edző partner volt ebben, jól kezelte a közösséget. Néhány csibészséget még ma is emlegetünk. Élesen megvan az olaszok elleni meccs napja, és ez jellemző lehet: egy szállodában készültünk a meccsre, és amíg ők délelőtt futóiskoláztak, gimnasztikáztak a kertben, mi a medence vizében fejelgettünk, nagyokat röhögtünk – és este győztünk. Nem volt rajtunk teher, nem görcsöltünk, inkább élveztük a tornát, a játékot, és ez az eredményeken is látszott. A napokban a videomegosztó oldal feldobta az olaszok elleni találkozót, két olyan gólt lőttünk, amelynél Koman Vladimir passza és Németh Krisztián befejezése is klasszis megoldás volt.

– Tíz év eltelt.
– Furcsa belegondolni. Sok minden történt azóta, szerencsére az én karrierem megfelelő irányba kanyarodott, de ezért nyilván megdolgoztam. Fontos, emlékezetes állomás volt az a vébé, jó érzésekkel gondolok vissza rá.

EMLÉKEZTETŐ

U20-AS LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, EGYIPTOM
Csoportmérkőzések
2009. szeptember 27., Alexandria: Honduras–Magyarország 3–0
2009. szeptember 30., Alexandria: Magyarország–Dél-Afrika 4–0 (Korcsmár, Koman, Debreceni, Présinger)
2009. október 3., Alexandria: Magyarország–Arab Emírségek 2–0 (Németh K., Koman)
Nyolcaddöntő
2009. október 6., Alexandria: Magyarország–Csehország 2–2 (Kiss M., Koman), 11-esekkel: 4–3
Negyeddöntő
2009. október 9., Szuez: Magyarország–Olaszország 3–2 (Németh K. 2., Koman)
Elődöntő
2009. október 13., Kairó: Ghána–Magyarország 3–2 (Futács, Balajti)
Bronzmérkőzés
2009. október 16., Kairó: Magyarország–Costa Rica 1–1 (Koman), 11-esekkel: 2–0
Döntő
2009. október 16., Kairó: Ghána–Brazília 0–0, 11-esekkel: 4–3