FFT: Zsengellér Gyula az Európa-válogatottban

T. Z./H. D.T. Z./H. D.
Vágólapra másolva!
2021.06.17. 17:23
null
(Fotó: Getty Images)
Azt mindenki tudja, hogy az angol Labdarúgó-szövetség (FA) 90. születésnapján 1953-ban 6:3-ra nyertünk a Wembleyben, Détári Lajos pedig a 125. évfordulón játszott 1988-ban ugyanitt Platinivel és Maradonával a világválogatottban. Ám azt kevesebben, hogy az 1938-as 75. születésnapnak is volt magyar vonatkozása, igaz, nem négy játékosunk, ahogyan tervezték, csak egy: Zsengellér Gyula.

 

Néhány hónappal az 1938-as világbajnoki döntő után nem volt kérdéses, hogy ha Európa válogatottja egyszer összeáll, abból kihagyhatatlanok a legjobb olasz és magyar spílerek. Ezt még az angolok is tudták, akik 1950-ig tüntetőleg távol tartották magukat „a világ többi részének” legnagyobb játékától. Ha már egyszer ők voltak a nagy tanítómesterek, akik 1863 óta léteztek és oktatták egyebek mellett Európát is a futballra. Az FA, az angol szövetség megalapításának 75. évfordulóját is olyan gálameccsel kívánták megünnepelni, amelyen majd szépen elkenik a csatornán túli világ száját. Napra pontosan október 26-án, tehát a születésnapon rendezték meg a Highburyben a nagy összecsapást Anglia és az Európa-válogatott között. Ráadásul a FIFA égisze alatt, ami az angolok és a nemzetközi szövetség viszonyát ismerve már önmagában sportdiplomáciai bravúr volt. Így aztán a FIFA válogatóbizottsága állította össze a kontinens keretét, benne négy vb-ezüstérmes magyarral, Szabó Antal kapussal, Lázár Gyulával, dr. Sárosi Györggyel és Zsengellér Gyulával. Aztán másképpen alakult. Mindjárt elsőnek Szabó esett ki, helyette azonban hungáriás csapattársát, a védő Bíró Sándort delegálta a magyar futball Londonba.

A legnagyobb sztárok közül a kétszeres világbajnok olasz Giuseppe Meazza (a San Siro későbbi névadója) vakbélműtét miatt maradt ki. És az is eldőlt, hogy az Európa-válogatott tagjai öt nappal a jubileumi meccs előtt, október 21-én találkoznak Amszterdamban, ahol edzőmérkőzést játszanak a holland B-válogatott ellen. Idehaza viszont állt a bál, mert eleinte a klubok idegeskedtek amiatt, hogy legjobbjaikat egy hétig nélkülözniük kell, majd – miután nyugvópontra jutott az ügy – magasabb rendű problémák vetődtek fel. Hiszen mégiscsak 1938 októberét írtuk, és a feszült nemzetközi helyzetben csak úgy azért nem utazgathattak azok, akiknek katonai szolgálati beosztásuk volt, mint esetünkben Sárosinak és Lázárnak. Bíró elvben mehetett volna, de a Hungária hallani sem akart arról, hogy a bajnokságban nélkülözze az egyik alapemberét (ráadásul védőkben jól állt az Európa-válogatott, azaz a kék-fehér bekk nem is kapott volna helyet a kezdőben), így aztán egyedül Zsengellérnek maradt halvány esélye az amúgy kitüntető fellépésre. Végül az illetékes hatóságok elfogadták az MLSZ kérését, és október 21-én végre örömteli hírről számolhatott be Kenyeres Árpád, az MLSZ főtitkára...

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik