Miután 1973-ban válogatottunk a svédek elleni 3–3-mal újfent nem jutott ki a világbajnokságra, Illovszky Rudolf szövetségi kapitány körül is megfagyott a levegő. Az akkor 51 éves mester szerződése 1974 nyaráig, a (nyugat-)németországi torna végéig szólt, addig még belefért hat meccs – benne a Maier, Breitner és Overath nélkül felálló, vb-rendező NSZK-tól Dortmundban elszenvedett 0–5 –, de Illovszkynak 1974 nyarán mennie kellett. Az utódnak nemhogy nem volt veretes edzői múltja, de ráadásul jó nyolc évvel korábban igazából csak belekóstolt a szakmába – más kérdés, hogy labdarúgóként viszont minden idők egyik legnagyobbjai közé tartozott: Bozsik József. „Amikor hatvannyolcban befejezte az edzősködést, és 1974-ig nem volt futball a közelben, inkább kirándultunk. Elnökségi tag volt ugyan a Honvédnál, de ez egy repi megbízatásnak számított. Jártunk ki a Honvéd meccseire, de ezekből én nagyon keveset láttam, mert mentem hátra focizni az edzőpályára” – emlékezett vissza ezekre az évekre később Bozsik Péter, az Aranycsapat jobbfedezetének fia.

A magyar labdarúgás történetének 487. válogatott mérkőzése, egyben a 117. osztrákok elleni találkozó előtt bízta az MLSZ a 48 éves Bozsikra a nemzeti tizenegy irányítását. Munkáját a bajnok Újpesti Dózsa ugyancsak frissen kinevezett vezetőedzője, Várhidi Pál segítette. Ausztria volt az ellenfél a kapitányi debütáláskor, méghozzá Bécsben, barátságos meccsen...

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!