Tízesek egymás között – szeptemberben Raheem Sterlinggel alaposan meggyűlt a bajuk Szoboszlaiéknak, jövő héten jöhet a visszavágó… (Fotó: Szabó Miklós)

 

A csapat játékát sok szemszögből meg lehet közelíteni és a főbb statisztikai mutatók, az azokból kiolvasható tanulságok, játékbeli hiányosságok a legtöbb esetben komplex okokra, problémákra vezethetők vissza. Ha csak a jéghegy csúcsát nézzük, akkor alapvetően az látszik, hogy több labdát veszítettünk el mérkőzésenként, mint az Eb-n, ebből többször kontráztak le minket az ellenfelek, és a 44 kontraakciójukból kilenc lövéssel, három pedig góllal fejeződött be. A három vb-selejtezőn kapott hat gólnak a fele született az ellenfél kontráiból, ami arra vezethető vissza, hogy sokkal többször vált rendezetlenné a védelmünk, mint az Eb-n, amikor eleve jóval kevesebb, csak 29 kontratámadást vezettek ellenünk, amelyből öt zárult lövéssel és ezekből csak egy gól született.

A másik fő probléma, hogy támadásban hiányoztak azok az előkészítő passzok, amelyekből aztán gólokat szerezhetünk volna. Sokat elárul a támadójátékunkról, hogy a legtöbb pontos kulcspassza, vagyis gólhelyzetet teremtő átadása Szalai Attilának volt a szeptemberi vb-selejtezőkön, három kísérletből három volt jó. Mind a háromszor saját térfélről ívelte előre a labdát, viszont a belső védők közül neki volt a legtöbb labdavesztése, meccsenként átlagosan hét. Eközben Szoboszlainak volt még három kulcspasszkísérlete, de azok közül csak egyből lett helyzet.  

„Ha a játékunk támadórészét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy míg az Eb-n alapvetően jól működött a középpályásjátékunk, addig a vb-selejtezőkre a korábbi Dzsudzsák-effektusból Szoboszlai-effektus lett – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Kovács István, az InStat vezető elemzője. – A magyar válogatott támadójátékát az előző tíz évben alapjaiban határozta meg Dzsudzsák Balázs teljesítménye, mindenki tőle várta, hogy eldöntse a meccseket – ha más nincs, majd ő belövi harmincról, mint Bukarestben. Most a vb-selejtezőkön Szoboszlai Dominikra hárult volna ez a szerep, a támadójátékunk labdabirtoklásban egyértelműen az ő irányába, balra tolódott el, csakhogy a sérülése után, ahogy ő is elmondta, nem tudott még annyit hozzátenni a játékhoz, amennyit szeretett volna. Ez jól látszik például abból, hogy mérkőzésenként csak 4.5 párharcot vállalt, kevesebbet, mint Sallai Roland (15), Szalai Ádám (15), Schäfer András (11), Kleinheisler László (7) vagy Botka Endre (7). Ellenben ő próbálkozott a legtöbb lövéssel, tízzel, de kettőt leszámítva mindegyik lövést a tizenhatoson kívülről, 25 méterről vagy távolabbról adta le, és csak egyszer találta el a kaput. Szalai Attilával együtt neki volt a legtöbb kulcspasszkísérlete, de azok közül is csak egy volt jó, egyből lett helyzet.”

A magyar támadások megoszlása a szeptemberi három meccsen/ kaput eltaláló lövések száma, százalékos megoszlása (Forrás: InStat Football)

Tehát az elemző is rámutat arra, hogy az akarati tényezővel nem volt gond Szoboszlai esetében, mert próbálkozott ő előkészítéssel is, lövéssel is, csak nem volt hatékony, és ezúttal ezt a hiányt nem sikerült ellensúlyozni szervezett csapatjátékkal, mint az Eb-n, és nem is volt senki, aki átvegye tőle a vezér szerepét, aki fazont tudott volna szabni a támadójátéknak. Ezt jelzi az is, hogy a szeptemberi három vb-selejtezőn a tíz leggyakoribb passzútvonal (értsd ez alatt az egymáshoz passzolt labdákat) mindegyikében az egyik fél védő volt. A leggyakrabban Szalai Attila és Lang Ádám (108) passzolt egymáshoz, a második a Fiola Attila, Szalai Attila páros volt (58), a harmadik a Lang, Fiola (54), de a top tíz mindegyikében volt egy védő, tehát nem akadt senki a középpályások közül, aki közvetlen kapcsot jelentett volna a támadósorral. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy jobb híján sokszor felívelésekkel próbálták megjátszani Szalai Attiláék az elöl állókat.

Passz(/pontos) és lövés (/kaput eltaláló) mutatók, hatékonyság 90 perces bontásban (Képek: InStat Football) – NAGYÍTÁSOKÉRT KATT A KÉPRE!
Kulcspasszok és leggyakoribb passzutak
Cselek és párharcok

„Jó példa erre, hogy az albánok ellen mindössze három gólhelyzetet előkészítő passzra futotta a csapattól, ebből kettő jött hátulról, Szalai Attilától, míg az Eb-n a franciák ellen öt ilyen passzunk volt, és mind az öt a középpályásoktól  érkezett” – emlékeztetett Kovács István, aki a védelmi hibákról is beszélt.  

„Sokszor előfordult a vb-selejtezőkön, hogy labdavesztések után a belső védők a labda irányába mozogtak csak, és nem tudták felvenni a keresztbe, az üres területekre, labda nélkül bemozgó ellenfelet. Az angolok és az albánok ellen is több példát láttunk erre. A másik jellemző probléma volt, hogy a szárnyvédők labdavesztés után nem értek vissza, megbomlott a védelmi alakzatunk, a támadók kettő az egy elleni helyzetbe kerültek a középről kifutó belső védővel szemben, és ezáltal ismét a védelmünk mögé tudtak kerülni.”  

Tipikus hibák az angolok ellen: üresen maradó ellenfél középen (1. kép) és a szélen (2. kép)

 

Kovács István szerint ezeknek a szeptemberben jelentkező problémáknak a kiküszöbölése lehet az októberi két meccs – az albánok elleni hazai és az angolok elleni idegenbeli találkozó – legnagyobb kihívása. Arról szándékosan nem beszéltünk, hogy a csatársorban még Szalai Ádám helyettesítését is meg kell oldanunk, mert Szalait már szeptemberben sem tudtuk igazán megjátszani, két meccsen csupán egyszer tudott kapura lőni, Andorra ellen tizenegyesből. 

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk: megoldandó feladatból nem lesz hiány Marco Rossi szövetségi kapitány és csapata számára…

 A MAGYAR VÁLOGATOTT STATISZTIKAI ÁTLAGAI
  Eb 2020 vs. Anglia/Albánia
Szerzett gól/meccs: 1 0
Kapott gól/meccs: 2 2.5
Kapura lövés/meccs (kaput eltaláló): 6 (3.3) 5.5 (1.5)
Kapura lövés ellenünk/meccs (kaput eltaláló): 14.6 (5.6) 13 (5.5)
xG/meccs: 0.5 0.51
xG ellenünk/meccs: 2.3 1,9
Támadás/meccs (lövéssel végződő): 52 (6; 12%) 65.5 (5,5; 8,5%)
Támadás ellenünk/meccs (lövéssel végződő): 94 (14.66) 89.5 (12.5) 
Labdabirtoklás/ meccs: 31% 43%
Szerzett labdák/meccs: 49 34
Vesztett labdák/meccs: 63 64.5
Nyert párharcok/meccs: 65 (44%) 61.5 (46.5%)
Pontos passz/meccs: 240 (77%) 358.5 (83%)
Szöglet/meccs: 0.67 1
Szöglet ellenünk/meccs: 5 6.5

Forrás: uefa.com és InStat Football (Ebben a táblázatban az Andorra elleni meccs adatai még nincsenek benne.)

A MAGYAR VÁLOGATOTT OKTÓBERI KERETE
Kapusok: Bogdán Ádám (FTC), Dibusz Dénes (FTC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország)
Védők: Bolla Bendegúz (Grasshopper Club Zürich – Svájc), Botka Endre (FTC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (FK Nyizsnyij Novgorod – Oroszország), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Willi Orbán* (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország), Tamás Márk (Slask Wroclaw – Lengyelország)
Középpályások: Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (Pisa – Olaszország), Schäfer András (FC DAC 1904 – Szlovákia), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vécsei Bálint (FTC)
Támadók: Hahn János (FC DAC 1904 – Szlovákia), Holender Filip (Partizan Beograd – Szerbia), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Sallói Dániel (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), Varga Roland (al-Ittihad Kalba – Egyesült Arab Emírségek)
*Betegség miatt hétfőn nem csatlakozott a kerethez.

VB 2022, EURÓPAI SELEJTEZŐ
I-CSOPORT, OKTÓBERI PROGRAM
7. FORDULÓ
OKTÓBER 9., SZOMBAT
20.45:
MAGYARORSZÁG–Albánia
20.45: Andorra–Anglia
20.45: Lengyelország–San Marino

8. FORDULÓ
OKTÓBER 12., KEDD
20.45:
Anglia–MAGYARORSZÁG
20.45: San Marino–Andorra
20.45: Albánia–Lengyelország

AZ I-CSOPORT ÁLLÁSA 
1. Anglia 6 5 1 18–  2 +16 16
2. Albánia 6 4 2 10–  6   +4 12
3. Lengyelország 6 3 2 1 19–  8 +11 11
4. MAGYARORSZÁG 6 3 1 2 12–10   +2 10
5. Andorra 6 1 5   4–14 –10   3
6. San Marino6 6  1–24–23  0