Jól emlékszem, 1973 júniusában a svédek elleni 3−3-as döntetlent követően iszonyúan bosszúsan baktattam a Népstadionból a Földtani Intézet felé. Sikeres érettségivel és felvételivel a hátam mögött szinte képtelen voltam megemészteni, hogy labdarúgóink nem jutottak ki az 1974-es világbajnokságra. Előttem állt az élet, de kilátástalanságot éreztem.

 
Varázslatos futballélmény a Puskás Arénában, még ha vereség is a vége

Kedd este a portugáloktól elszenvedett 3−0-s vereség után a Puskás Arénából hazafelé gyalogolva egyáltalán nem voltam letörve – lám, túl az élet delén ennyit tesz a bölcsesség. Vagy az, hogyan tekint az ember az élet dolgaira. Noha az Európa-bajnokság itthoni nyitó mérkőzésén alig több mint öt perc választotta el válogatottunkat a pontszerzéstől, a vereség törvényszerű. Mégis, hogyan dolgozzuk fel?

A dán−finn találkozón Christian Eriksen majdnem tragédiával végződő szívleállását követően valamennyi megszólaló első mondata az volt, ez az eset is rávilágított, mi a fontos az életben, s szinte valamennyien az emberi kapcsolatokat említették. Nyilván: a sport az élet része, nem maga az élet.

Egy évvel ezelőtt még csak azt tudtuk, elhalasztják a futball Eb-t és az olimpiát, azóta szerte a világon milliók estek a koronavírus-járvány áldozatául. Valljuk be, örülhetünk, hogy a tornát egyáltalán megrendezik, nekünk, magyaroknak, külön boldogság, hogy nézők előtt. Portugália ellen telt ház biztatta a csapatot, azt is írhatnám, a táborból jelentem: kitartunk. Amikor a Himnuszt énekeltem, eszembe sem jutott, mi lesz az eredmény, az járt a fejemben, végre visszazökkent az élet a régi kerékvágásba. Abban az értelemben is, hogy a tömeg ugyanúgy szurkolt a mieinknek, mint a 2016-os Eb-n.

A portugál, a francia és a német csapattal szemben mindenki úgy engedte, engedi útjára a válogatottat, hogy élvezni kell a torna minden pillanatát. Tudom, a 3−0-s vereségnek nem lehet örülni, még ha a címvédőtől szenvedtük is el, ráadásul Cristiano Ronaldo most már magyar földön is szerzett gólt a magyar válogatott ellen. Marco Rossi szövetségi kapitány úgy fogalmazott a mérkőzés után, férfias hozzáállással lehet átlendülni a nehézségeken. A csoportmeccsek előtt azt mondtam, nem várok továbbjutást, de mind a három találkozónak úgy kell nekimenni, hogy megnyerjük.

Kettő még hátravan.