A 45 fok és a teli rüszt – így lett Kleinheislerből igazi bombázó

Az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatott középpályása, Kleinheisler László kiváló idényt tudhat maga mögött a horvát bajnokságban szereplő NK Osijekben (Eszék). A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia korábbi növendéke hasznos mezőnymunkáján túl távoli lövéseivel és bombagóljaival tűnt ki csapatából, profi pályafutása egyik legeredményesebb idényét produkálva hat gólt és hat gólpasszt ért el a klubjában, ráadásul másfél év szünet után visszatért a válogatottba, és Andorra ellen gólt is szerzett márciusban (a 32. válogatott meccsén a harmadikat). Elemzésünkben arra keressük a választ, miért olyan sikeres Kleinheisler ezekben a kaputól távoli játékhelyzetekben.

A mai modern topfutball világában egyre kevesebb idő és szabad terület áll rendelkezésre a játékosoknak ahhoz, hogy döntéseiket meg tudják hozni, majd a meghozott döntéseket megfelelő technikai megoldások révén képesek legyenek kivitelezni. A tradicionális definíció szerinti technikai képzettségben nincs nagy különbség a világ élvonala, illetve az élvonalat közvetlenül követő szinten teljesítő játékosok között. A különbség e két említett csoport között, hogy a világ élvonalába tartozó futballisták képesek is megteremteni a maguk számára elegendő területet és időt.

Másképpen fogalmazva: jobban menedzselik az elérhető területeket a saját erőforrásaik kihasználásával, így a meglévő technikai adottságaikat nagyobb százalékban képesek sikerrel alkalmazni. Az „alkalmazni” szó ebből a szempontból is kulcsfontosságú: két azonos képességű labdarúgó között az egyén alkalmazkodóképességének mértéke jelenti a döntő különbséget.

Kleinheisler László a rúgótechnikája alapján kiemelkedő képességű játékos: mind lövőerőben, virtuozitásban, illetve célzás tekintetében is az elitkategóriába sorolható. Ám ezt a képességét csak akkor tudja igazán kamatoztatni, ha képes magának megteremteni a megfelelő körülményeket egy sikeres lövés végrehajtásához – ebben lépett előre a most befejeződött idényben, mert többször sikerült megteremtenie azokat az ideális lövőhelyzeteket, amelyek szükségeltettek a nagy gólokhoz. Azzal együtt, hogy hatékonyságban még van hova fejlődnie.

Az InStat adatai alapján a horvát bajnokságban ő próbálkozik a legtöbbször lövéssel a középpályások listáján, azonban a kaput eltaláló kísérleteket tekintve már kevésbé kedvező a kép Kleinheislerre nézve. A lövésenkénti várható gólok számát jelölő xGPS (angolul: expected goal per shot) kategóriájában ugyanis 0.06-os értékkel rendelkezik. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az eszéki középpályás rengetegszer próbálkozik kapura lövéssel, azonban nagyon ritkán sikerül azokat valódi veszélyhelyzetben bemutatnia, illetve góllal zárnia. Ennek oka a sikeres lövéshez szükséges megfelelő „környezet” kialakításának folyamatában keresendő.

ELEMZÉS 1.: AMIKOR A LÖVŐHELYZET NEM MEGFELELŐ

Kleinheisler ebben az évadban, a korábbi idényeihez képest, viszonylag sok gólt lőtt, azokat sokféleképpen, különböző szögekből, mindkét lábbal, és változó technikai megoldásokkal szerezte. Bár góljai többségénél nem fedezhető fel közös vonás, a sikerrel végződő megoldások között kimutatható összefüggés.

Általánosságban kijelenthető, hogy Kleinheisler akkor jár legtöbbször sikerrel (kaput eltaláló veszélyes lövés, gól), ha nagyjából negyvenöt fokos szögből tekeréssel próbálkozik, vagy ha teli rüszttel, a kontakt előtt lelassítva, a labdával teljes fókuszban képes ellőni azt.

ELEMZÉS 2.: KLEINHEISLER TEKERÉSEI

A tekeréseket vizsgálva megállapítható, hogy bizonyos feltételeknek teljesülniük kell az eredményesség érdekében. Először is a labdára való ráfutás szöge minimum negyvenöt fokos kell, hogy legyen. Ez azért fontos, mert így Kleinheisler lábfeje, csípője, illetve az egész testtartása a labda csavarására alkalmas helyzetben készülhet fel a labdával való kontaktra. A másik fontos tényező a játékos fókusza: a tekeréssel ellőtt labdák célpontja Kleinheisler esetében a hosszú sarok szokott lenni, így a hosszú sarok szabaddá válása ugyancsak fontos tényező. Megfigyelhető, hogy a korábban Kazahsztánban is megforduló futballista gyakran tereli a pálya külső résseiről a pálya belső területei felé a labdát, pontosan azért, hogy a negyvenöt fokos szög kialakításán túl a hosszú sarok elérhetővé váljon számára.

ELEMZÉS 3.: KLEINHEISLER LÖVÉSEI TELI RÜSZTTEL

A másik tudatosan kialakított környezettípus, amelyben Kleinheisler László lövései rendszeresen sikeresek, az olyan szituációk, ahol a korábbi Videoton-, Ferencváros- és Puskás Akadémia-játékos a labdával való kontakt előtt közvetlenül le tud lassítani, majd teli rüszttel, teljes erővel képes a kaput eltalálni.

Ezekben a szituációkban két dolog kiemelendő. Egyrészt a lövés pillanatában a labda közvetlen környezetében nincs beavatkozásra képes letámadó ellenfél. Másrészt a labda és Kleinheisler futósebessége lelassul a kontakt pillanatában.

Összességében, Kleinheisler László sikerességének titka a megfelelő környezet kialakításának folyamatában keresendő. Ha képes kialakítani a számára kedvező lövőhelyzeteket, kísérletei sokszor sikerrel végződnek. Fontos lenne, hogy a magyar válogatottban is egyre többször találja magát ilyen szituációban, hiszen az Európa-bajnokságra készülő nemzeti együttesnek nagy szüksége lesz a váratlan és átütő megoldásokra.