ALAPVONAL. Nos, ha valamikor, mostanában lehetne itt az ideje annak, hogy a zenei világban megihlessen valakit a magyar futball legjobbjainak produkciója, és őszintén szólva arra is kíváncsi lennék, vajon hogyan énekelnék meg a saját sportolói élethelyzetüket a válogatott tagjai. És most nem valamely aktuális sláger lenne igazán nagyszerű futballdal, hanem egy önálló szerzemény.

ALAPVONAL. Ott van Szoboszlai Dominik, a válogatott legjobbja és egyben csapatkapitánya, akinek a nevét hatvanezer ember skandálja egymásnak felelgetve a Puskás Arénában, s a 75 millió eurót érő, még mindig csak 23 éves srác (a fiam épp ennyi idős…), a Liverpool vérprofi klasszisa saját elmondása szerint beleborzong ebbe az érzésbe, ebbe a tudatba.

Az sajnos nem derült ki, a szurkoló a vereség ellenére megkapta-e a mezét.

A magyar válogatott középpályásra a Koszovó elleni mérkőzés után nagy feladat várt: egy kő-papír-olló-párbaj.

Nagy Zsolt: Nehéz könnyek nélkül ünnepelni, újabb gátat tört át bennem ez a gól.

„Mindig is erősnek tartottam magam mentálisan, s vallom: ami nem öl meg, az megerősít.”

Csapatunk igazi ereje egymás segítésében rejlik, hogy mindenki hozzáteszi a magáét – ahogy Koszovó ellen a második félidőben láttuk.

„Nagyon jól éreztem magam a válogatottban, nagyon jól fogadtak, minden rendben volt a pályán és azon kívül is.”

„Szerintem lesz még néhány más poszt is, amely fejtörést okozhat Marco Rossinak.”

„Miután mentünk vissza a gólörömből, Lacika mondta, azért vesztettem el, hogy gólt tudjál rúgni.”

NS-VÉLEMÉNY. Ki más, mint Szoboszlai szerezte meg a vezetést.

Az Union Berlin magyar középpályása ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: humoros interjút adott a győzelmet követően.

„Megvan az összhang a csapatban, jó közösség vagyunk, emiatt vagyunk sikeresek.”

A ballábas szárnyvédő jobbal sem jött zavarba a kapu előtt.

Schäfer András volt a gól előkészítője.

Alaposan feljavult a második félidőre a mieink játéka.