Szoboszlai Dominik: Senkit sem akarok utánozni

Pór KárolyPór Károly
Vágólapra másolva!
2017.08.06. 10:15
null
Szoboszlai Dominik keményen küzd a céljaiért – most éppen azért, hogy a Lieferingnél bizonyítani tudjon (Fotó: facebook.com/FCLiefering)
Az andorrai válogatott meccs óta már az osztrák másodosztályban szerepel, felnőttcsapatban. A 16 éves Szoboszlai Dominik nevét a nagyközönség akkor ismerhette meg, amikor tavasszal, a hazai rendezésű U17-es, elitkörös Eb-selejtezőben csak ő szerzett gólt a magyar csapatból, de a három gólja hat pontot eredményezett a magyar csapatnak, amivel kivívta a szereplését a horvátországi, korosztályos Eb-n. A tornán aztán rögtön az első meccsén duplázott, majd meghívót kapott a felnőttválogatottba is. Az oroszok és Andorra ellen végül nem mutatkozott be, de azóta már az osztrák másodosztályú FC Liefering felnőttcsapatában edződik, sőt alapembere lett az együttesnek. Mindhárom eddigi bajnokin kezdő volt, az elsőn gólpasszt adott, pénteken Linzben pedig gólt is lőtt.  A magyar futball nagy ígérete először a Nemzeti Sport Online-nak beszél részletesen eddigi útjáról, kilátásairól.

A VÁLOGATOTTRÓL ÉS DZSUDZSÁK BALÁZSRÓL

– Ha júniusban bemutatkozhatott volna a magyar válogatottban, akkor ön lett volna az elmúlt száz év legfiatalabb újonca a nemzeti csapatban. Csalódott, hogy az oroszok és Andorra ellen sem kapott lehetőséget?
– Természetesen szerettem volna pályára lépni, de nekem már az is nagy élmény, hogy ennyi idősen ott lehettem a válogatott keretében, együtt készülhettem a többiekkel, és mindkét találkozón leülhettem a kispadra. Sajnos egyik meccsen sem játszottam, de dolgozom tovább, hogy a jövőben megkapjam a lehetőséget. Hosszú út és rengeteg munka áll mögöttem, de még több előttem. Semmiről sem késtem le.

GÓLOK AZ U-VÁLOGATOTTBAN
Az U17-es válogatott az őszi és a tavaszi selejtezőtornán és az Európa-bajnokságon összesen 17 gólt szerzett. Közülük 11-et a két jó barát és korábbi klubtárs, Csoboth Kevin és Szoboszlai Dominik, előbbi ötöt, utóbbi hatot. Csoboth az első selejtezőtornán volt eredményesebb, akkor háromszor talált be, az Eb-n még kétszer. Szoboszlai az első tornán egyet, majd az elitkörben hármat vállalt, ő Horvátországban csak két meccsen szerepelt, de Feröer ellen duplázott. Emellett az U19-es válogatottban is szerepelt Eb-selejtezőn, három meccsen egy gólt szerzett. Mindezek után kapott meghívót a felnőttválogatott keretébe is Bernd Strock szövetségi kapitánytól.

– Mit mondott a szövetségi kapitány az andorrai meccs után? Esetleg külön is értékelte a munkáját, legközelebb is számít önre? Szurkolói fórumokon kiemelték, hogy még ön is levette a mezt, amikor a drukkerek ezt követelték a vb-selejtezőn, pedig nem is játszott. Felfogta akkor, hogy mi is történik?
– A lefújás után csak álltam és néztem. A szövetségi kapitány szólt, hogy vegyük le a mezt. Nem is gondolkodtam rajta, számomra is ugyanannyira kudarc volt ez a mérkőzés, mint a többieknek, még ha nem is játszottam, hiszen én is a csapat tagja voltam. A kapitány külön nem értékelte a munkámat, de a hét közben gyakran biztatott, úgy éreztem, elégedett a teljesítményemmel. Azt nem tudom, hogy mikor kaphatok újra meghívót, bízom benne, hogy minél előbb.

– A szabadrúgásai okán már most Dzsudzsák Balázséhoz hasonlítják a rúgótechnikáját. Mi a véleménye erről azután, hogy a válogatott edzőtáborozása során volt alkalmuk közösen gyakorolni?
Kimondottan jó volt vele dolgozni, sok önbizalmat adott a közös munka. Megtiszteltetés, ha hozzá hasonlítanak, remek játékos, de senkit sem akarok utánozni. A magam játékstílusát szeretném kialakítani.

A MENTOR

Szoboszlai Dominik mentora az édesapja, az NB I-ben korábban a Lombard FC Tatabányában futballozó Szoboszlai Zsolt, aki egyben a középpályás nevelőedzője is.


„Az U19-es selejtezők előtt fizikailag féltettem egy kicsit, taktikailag és technikailag viszont abszolút megállja a helyét az idősebbek között is – beszélt fiáról az NSO-nak még tavaly novemberben a Főnix Gold edzője, Szoboszlai Zsolt, miután fia két korosztályban is Eb-selejtezőn szerepelt és gólt is lőtt. – Persze minden téren fejlődnie kell, de az elszántsága megvan, én pedig azért vagyok, hogy a legnagyobb kritikusaként két lábbal a földön tartsam, ha időnként lázadozna, ami a kamaszkor sajátja. Eddig végigjárta a szamárlétrát, mert volt területi válogatott, megyei válogatott és így tovább. Mindig kitűzött magának egy következő lépcsőfokot – legyen az a csapatkapitányi karszalag vagy az U-válogatottság –, amiért dolgozott és amit aztán el is ért. Dominik jó GPS-adatokat produkál, eléri meccsenként a tizenkét megtett kilométert, ami ebben a korban nagyon jónak számít. A cél most az, hogy ennek a tizenkét kilométernek a nagyobb részét a maximális végsebességéhez közeli tempóban, a maximumnak legalább a nyolcvan százalékán tegye meg, miközben a magyar játékosok átlagosan a legtöbbet a végsebességük ötven-hatvan százalékán teljesítenek.”

A STÍLUSRÓL ÉS A FŐNIXRŐL

– És az milyen?
– Tulajdonképpen négyéves korom óta futballozom, de a pályafutásom igazán a fehérvári Főnix Goldnál indult néhány évvel később, ahol ma is édesapám a szakvezető, aki korábban labdarúgó volt. A Főnixnek kisebb méretű, palánkos pályája van, ott alapoztam meg a technikámat, ott tanultam meg a legszükségesebbeket a labdarúgásból. A pálya adottságaiból adódóan, a gyors, rövid passzos játékot gyakoroltuk a legtöbbet, hiszen a palánk miatt sosem ment ki a labda, nem állt le a játék.

A Főnix viszonylag kis műhely, hogyan sikerült ilyen nagyot ugrania, hogy tizenhat éves korára egyből a Red Bull Salzburgnál találta magát?
– A Főnixből egy évre az MTK-hoz kerültem, mert akkor a fehérvári csapatnál még nem voltak idősebb korosztályok, most már van U17-es, U19-es és felnőttcsapat is. Az MTK-nál egy szezon alatt két korosztállyal is bajnokok lettünk, miután az U16-osoknál és az U17-eseknél is játszottam. Amikor U16-os válogatott voltam, egy Svájc elleni mérkőzés után tudtam meg, hogy érdeklődik irántam a Red Bull. Azt követően többször voltam kint Salzburgban ismerkedésen. Édesapámmal és a menedzseremmel értékeltük a helyzetet, és úgy ítéltük meg, hogy az ausztriai szerződés szolgálná a legjobban a fejlődésemet, ezért miután betöltöttem a tizenhatodik életévemet, a télen Salzburgba igazoltam.

A RED BULLRÓL ÉS A LIEFERINGRŐL

– Mi az a plusz, amit ilyen korban tud adni egy külföldi szerződés?
– A Red Bullnál több játékos pályázik ugyanarra a posztra, sokkal nagyobb a versenyhelyzet. Ebből is adódóan más a játékosok hozzáállása a futballhoz, már az edzéseken is jobban odateszik magukat. A feladatok hasonlóak, de nagyobb az intenzitása a tréningeknek. Ez szolgálja a fejlődésünket.

„FOLYAMATOSAN BESZÉLNI KELL” – A NYELVTANULÁSRÓL

Szoboszlait arról is kérdeztük, hogyan boldogul a német nyelvvel, jelentett-e ez problémát a beilleszkedésnél.

„Kezdetben nehéz volt, mert itthon nyolc évig angolul tanultam – mondta a nyelvtanulással kapcsolatban a középpályás. – Az akadémián azonban elkezdtem némettanárhoz járni és az volt a fontos, hogy minél többet próbáljak beszélni, folyamatosan. Az akadémián lakom, és ez is hozzájárult a nyelvtudásom fejlesztéséhez, segített a beilleszkedésben is. Most már eljutottam odáig, hogy a németem jobb, mint az angolom.”

– A Red Bullnál már fél év alatt is több korosztályban, több csapatnál megfordult, jelenleg a klub osztrák másodosztályú fiókcsapatánál, az FC Liefering felnőttegyüttesében szerepel. Hogyan élte meg a gyors váltásokat, mik a klub tervei, mi lehet a következő lépcsőfok?
– A nyári szabadságom tulajdonképpen el sem kezdődött, mert a válogatott edzőtábora után szinte azonnal jöttem a Lieferinghez, kezdődött a felkészülés. A felkészülés során mindegyik edzőmeccsünkön kezdőként játszottam, a Manchester United U23-as csapata ellen sikerült két gólt lőnöm. Ezt követően a bajnokságban is kezdő voltam az eddigi meccseinken, az első fordulóban gólpasszt adtam, míg a harmadikban, a Linz ellen sikerült megszereznem az első bajnoki gólomat is. Úgy érzem, az edzőnk, Gerhard Struber bízik bennem, sokat beszélget velem kettesben is arról, mi az, amit jól csinálok – a gólom után is megdicsért –, vagy éppen, min kell változtatnom. Én végezhetem el a szabadrúgásokat, szögleteket, és a Manchester United ellen a büntetőt is lőhettem. A középpálya közepén, nyolcas vagy tízes pozícióban játszom általában. A bajnokságban a feljutás nem cél, hiszen fiókcsapat vagyunk, de a top háromban szeretnénk végezni, ami nagy kihívás, tekintve, hogy nekünk van legfiatalabb a csapatunk, a társaim is a Red Bull akadémiájáról érkeztek. Így is én vagyok a legfiatalabb, a mezőnyjátékosok között pedig az egyetlen kétezres születésű. Viszont innen már bármikor fel lehet kerülni a Red Bull osztrák élvonalbeli első csapatához, akár edzésekre, akár meccsre is, mert a játékengedélyünk oda is érvényes.

Szoboszlai gólja a Linz ellen 3–2-re megnyert meccsen

– Mi a fő különbség a felnőtt- és az utánpótlásfutball között? Miben kell a legtöbbet fejlődnie?
– Minden sokkal nehezebb, mert az ellenfelek jobban kiszámítják, mire készülök. Ezért gyorsabb gondolkodást igényel. Mindenben előre kell lépnem, erőnlétben folyamatosan, de a fejjátékomat és a bal lábamat is szeretném fejleszteni, mert azért van különbség a jobbhoz képest. Úgy érzem, összességében jó úton haladok a felnőttfutball felé vezető úton. Most az a célom, hogy a Lieferingben bizonyítani tudjak, hogy aztán minél hamarabb az első keretnél is számításba vegyenek.

A MENEDZSER SZEMÉVEL

„Büszke vagyok Dominikra, mert az elmúlt években rengeteget dolgozott azért, hogy ilyen fiatalon megszerezze első gólját a felnőttek között. Remekül kezdte az idényt, de ő pontosan tudja, hogy mi vár még rá, és biztosan nem elégszik meg ennyivel. A pályán és azon kívül is sokat lépett előre a salzburgi hónapok alatt, azt hiszem sok örömet fog még szerezni a szurkolóknak” – értékelte Szoboszlait a menedzsere, Esterházy Mátyás.


Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik