Priskin Tamás: A válogatottal kijutottam az Eb-re, de ez más…

Priskin Tamás harmincévesen megnyerte pályafutása első nagy trófeáját.

„Már három nappal a finálé előtt a kupával álmodtam, annyira akartam a sikert! – ismerte el a másodosztályú Skalica elleni Szlovák Kupa-döntőt 3–0-ra megnyerő Slovan támadója. – Átéltem már felejthetetlen perceket a pályán, hogy mást ne mondjak, a válogatottal kijutottam az Európa-bajnokságra, a Swansea Cityvel megnyertük a feljutásért zajló rájátszást Angliában, de ez más. Hétfői győzelmünknek kézzelfogható eredménye van: maga a serleg. Úgy tűnik, most, harmincévesen érkezett el az ideje. Tavaly is közel jártam hozzá, de akkor elveszítettük a döntőt, ezúttal szerencsére minden jól alakult. Tehát ezen is túl vagyok, ugyanakkor remélem, ez csak az első alkalom volt, nem az utolsó.”

A 3–0-s végeredmény a pozsonyiak sima sikerét sejteti, csakhogy vezetőedzőjük, Ivan Vukomanovics a lefújást követően megpendítette, a szünetben rendet kellett tenni a fejekben.

„Való igaz, rosszul kezdtük a mérkőzést, ellenfelünk két nagy helyzetet is elpuskázott az első tíz percben – erősítette meg a szakember szavait a találkozót végigjátszó Priskin Tamás. – A huszadik percben szereztük meg a vezetést, azt követően már kontrolláltuk a meccset, mindamellett jogos volt a leszúrás. A második félidőre úgy mentünk ki, ahogy egy kupadöntőre kell, a Skalica jószerével a felezővonalat sem lépte át, akkor már nem volt kérdés, kié lesz a trófea.”

Az összecsapást lezáró harmadik gólt a guineai Seydouba Soumah szerezte – büntetőből. Vajon nem vetődött fel, hogy Priskin Tamás lője a tizenegyest?

„Azért nem, mert miután az előző szezonban elrontottam egyet, Soumah rúgta a következőt, és azóta nem hagyott ki egyet sem – érkezett a válasz. – Nekem elég volt az is, hogy kiharcoltam a büntetőt, eltoltam a labdát a kapus mellett, aki már csak buktatni tudott. Ez volt az a meccs, amelyen nem az volt a fontos, melyikünk szerzi a gólt, kizárólag a győzelem számított. Még az sem rontott a hangulatunkon, hogy a körítés lehetett volna jobb is. Sajnos nem voltak sokan a lelátón, mintegy kétezer-ötszázan gyűltek össze. Mindegy, jó volt ünnepelni a végén a szurkolóinkkal.”

A hetedhét országra szóló fieszta azonban még várat magára.

„A csapat nagyja még este visszatért Pozsonyba, ahogy hallottam, a buszon azért emelkedett volt a hangulat – számolt be a részletekről Priskin Tamás. – Én egy-két társamhoz hasonlóan Poprádon maradtam, mert a családom kijött a mérkőzésre, és aznap ott éjszakáztunk. Varázslatos hely a Tátra, bármikor eltöltök ott néhány napot a szeretteim körében. Kupagyőztesként főleg.”