Megütik-e a mércét kint Gosztonyiék?

MAROSI GERGELYMAROSI GERGELY
Vágólapra másolva!
2010.02.03. 11:14
null
Szalai már a Mainz mezében lő kapura – új év, új esélyek (Fotó: Imago)
Magyar szempontból akadt esemény bőven az egyébként az utolsó napig viszonylag csendes téli átigazolási időszakban: válogatott, válogatott kerettag és utánpótlás-válogatott játékosok sora váltott (vagy vált a nyáron) klubot. Körképünkben áttekintjük a légiósnak állók, külföldön új klubba szerződők és hazatérők helyzetét.

RUDOLF GERGELY (DEBRECENI VSC → GENOA)

Azzal alighanem mindenki tisztában volt, hogy Rudolfnak a hazai szereplés legfeljebb 2010 nyaráig tart – szakmai szempontból minden amellett szólt, hogy miután a DVSC-ben „felépítette magát" válogatott játékossá, külföldön folytassa. Ajánlata több is volt – legtovább az Ajax csapatával jutott az egyeztetés –, aztán egy váratlan húzással a Genoa lett a kiválasztott. Rudolf a nyárig ingyen játszik a Lokiban (kérdés, a szurkolók hogyan fogadják majd tavasszal a hercehurca után), sőt, a DVSC-vel is készül, mielőtt elmegy a „griffekhez", akiknek a vörös-kék szerelését legutóbb magyarként Détári Lajos viselte. Egy biztos: villámgyorsan fel kell vennie a tempót, és bizonyítani a szakmai stábnak – a Serie A közege messze van a megbocsátótól... Ha sikerül, abból Rudolf és a válogatott is rengeteget profitálhat. Ha nem, könnyen kispad, lelátó, vagy (Serie B-s?) kölcsönjáték jöhet.

SZAVAZÁS

Ön szerint jó döntést hozott-e Rudolf Gergely?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Mi szól mellette? Mindenekelőtt a bajnokság erőssége. Lehet, hogy a Serie A nimbusza megkopott egy kicsit, de még mindig félelmetesen erős, a Genoa pedig nagyon stabil csapat minden szempontból, amelynek állandó célja lehet az európai kupaporond. A Genoa 3-4-3-as rendszere is kedvező lehet Rudolfnak, aki nem az egyedüli ék szerepkörére termett, viszont ideális pozíciót találhat magának mélyebbről indulva a center (jelenleg Suazo) mellett – igaz, ebben a formációban még nincs tapasztalata. Rudolf hajlandó és tud is védekezni (plusz pont Olaszországban), a Fiorentina ellen pedig kifejezetten jól ment neki a BL-ben, de két meccsből nem érdemes messzemenő következtetést levonni – ajánlólevélnek viszont jó volt.

Mi szól ellene? Reménykedjünk az ellenkezőjében, de mondjuk ki: magyar csatár régen jutott rendszeres játéklehetőséghez egy ilyen szintű csapatban. Ráadásul fél évvel az (elő)szerződés megkötése után megy ki, és nem tudni, terveznek-e „csatárbevásárlást" a genovaiak a nyáron – a mostani keret alapján nem lehetetlen a kezdőcsapat közelébe férkőzni, de ha a Genoa igazol topligában rutint szerzett, azonnal bevethető csatárokat, akkor máris sokkal rosszabbak a kilátások.

Kik a vetélytársak? A nyári szerződés miatt csak a jelenlegi képet tudjuk „kivetíteni" – nos, ez közel sem reménytelen. David Suazo kölcsönjátékosként van a „griffeknél", de a Genoának opciós joga van a hondurasira. Az argentin válogatott Rodrigo Palacio 2013-ig a Genoáé, Palladinónak 2011-ig van szerződése, Acquafresca nem a kispadot melegíteni jött vissza, Scullinak viszont lejár a kontraktusa, a szerb Alekszics pedig a jövő embere, de semmiképpen sem a jelené. Sergio Floccari az ősszel ritkán fért be (el is ment kölcsönbe a Lazióhoz), míg az általunk az U19-es Eb-n megismert Fernando Forestieri is más csapatnál edződik (a spanyol Málagánál), és őt ráadásul közösen birtokolja a Genoa és az Udinese.

GOSZTONYI ANDRÁS (MTK BUDAPEST → BARI)


A magyar U20-asok kulcsemberénél szintén nyilvánvaló volt, hogy sokáig már nem marad itthon. Kérdés: jó döntés volt-e most elmennie, vagy profitált volna még egy fél évből stabil kezdőként a Soproni Ligában. Gosztonyit az Everton is tesztelte, de végül Koman Vladimir csapatához, a Barihoz került. Ebben segíthette, hogy az MTK készséges eladó, ráadásul visszahozta a posztjára Kulcsár Tamást. Elsőre nagyon merész húzásnak tűnik a Serie A, bár egy szélsőnek nincs rossz helye a Bariban – a trénernek, Giampero Venturának közismerten „szélsőfétise" van. A válogatottnál hosszú évek bal oldali problémái után most a jobb szél tűnik gyengébbnek, így ha Gosztonyi állandó játéklehetőséget kap, akár meg is nyílhat előtte az A válogatott kapuja. Ha fél év alatt bizonyít, hosszú távon is kivívhatja a bizalmat.

SZAVAZÁS

Ön szerint jó választás volt-e a Bari Gosztonyi Andrásnak?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Mi szól mellette? Sok olasz klubbal ellentétben a Bariba még akár be is férhet a fiatal játékos, a játékrendszer pedig „szélsőoptimalizált", ráadásul Gosztonyi ott volt Ventura célpontjai között. A fél plusz három éves szerződés biztosítja, hogy ha nem jön be a bari kaland, akkor hamar ki lehet szállni belőle.

Mi szól ellene?  Már így is túlkínálat van vonal melletti játékosokból, az Olaszországba már beilleszkedett, Sampdoriától kölcsönkapott Koman Vladimir sem kap sok lehetőséget a délolasz csapatban. Figyelmeztetők lehetnek Koman szavai: „Négy-öt éve élek Itáliában, és világossá vált számomra, hogy a fiatal játékosoknak itt nem sok esélyük van a rendszeres játékra".

Kik a vetélytársak?  Az első számú játékos jobb oldali támadó középpályásként Edgar Álvarez, aki a legjobb korban van, duzzad az energiától, 45-szörös hondurasi válogatott, és 2012-ig szerződés köti a Barihoz, nem mellesleg kirobbanthatatlan a kezdőből. Mögötte ott van az argentin Emanuel Rivas, Riccardo Allegretti, Antonio Langella és akár Koman is, a 34-szeres angolai válogatott Pedro Kamata pedig csak epizódszerephez jut. 

LEANDRO DE ALMEIDA (DEBRECENI VSC → OMONIA NICOSIA)

Alighanem mindenkinek jó üzlet: Leandro is keres, a Debrecen is, a bajnoki címre törő Omonia pedig nagy rutint szerzett, de még ideális korban levő (27 éves), több poszton bevethető bal oldali játékost kap. A ciprusi bajnokság egyre izmosabb (az élcsapatok biztosan összevethetők a magyar első osztály bajnokesélyeseivel), sok pénz áramlik be, és az eredmények is egyre jobbak – lásd az utóbbi évek nemzetközi kupaszereplését. Leandrónak a hangulatra sem lehet egy szava sem: Dél-Európa sokak szerint legfanatikusabb tábora buzdítja az Omoniát, ez pedig a déli vérmérsékletet ismerve nem semmi! A keret is erős, a legnagyobb név a 72-szeres lengyel válogatott Maciej Zurawski.

Mi szól mellette? Minden bizonnyal jó fizetés, egy folyamatosan fejlődő liga, illetve a remek hangulat egy nagy hagyományú klubnál. Valószínű a rendszeres európai kupaszereplés.

Mi szól ellene? A ciprusi bajnokság erősödése ellenére még mindig kérdés, szakmailag ez jó döntés volt-e.

Kik a riválisok? A gólerős, a ciprusi válogatott kulcsemberének számító, 166 centis Efsztathiosz Aloneftisz, aki jóval támadóbb szellemű labdarúgó. Leandróhoz nagyon hasonló típusú, fizikálisan erősebb, de technikailag gyengébb játékos a szintén állandó ciprusi válogatott Iliasz Haralambosz, aki elsősorban balhátvéd, de feljebb is tud lépni egy sorral. Az ő helye megkérdőjelezhetetlen(nek tűnik) a védősor bal szélén.

KÜLFÖLDÖN VÁLTOTT CSAPATOT

PRISKIN TAMÁS (IPSWICH TOWN → QPR)

Rövid időn belül negyedik angol csapatának mezét húzhatja fel Priskin Tamás, akinek az ipswichi kaland nagyon nem jött be, így fél évig a Queens Park Rangersben játszhat. A csatár 2009-ben remek tavasszal „adta el magát", kár, hogy az Ipswichben saját bevallása szerint sem teljesített képességeinek megfelelően, 17 bajnokin mindössze egy gólt szerzett. A parkolópályára került Priskinnek pont jól jött a mentőöv (és a várható több játéklehetőség), viszont bizonyítania kell, mert ha egy év alatt két Championship-csapatnál „ég meg", azzal nagyon rosszat tesz a karrierjének. A Koeman-kedvencnek nem nevezhető Priskin (akinek ráadásul a válogatott 4-2-3-1-es felállása sem fekszik) több és jobb játékkal őrizheti meg kerettagságát.

Mi szól mellette? A több játéklehetőség esélye, új közeg, új edző, és a QPR-ben azért valamival több a potenciál, mint az Ipswichben – még ha a Loftus Road-iak folyamatosan alul is teljesítenek... Buzsáky Ákos segíthet a pályán, és a beilleszkedésben a pályán kívül is.

Mi szól ellene? A londoni klub a Championship egyik „legőrültebb" egyesülete, sokat követelő tulajdonossal és szinte állandó felfordulással. A menedzser bármikor repülhet, a szurkolók bizalmát már többször eljátszotta a csapat, az állandóság pedig az utóbbi években kitörlődött a QPR-szótárból.

Kik a riválisok? A Birmingham Citytől kölcsönkapott Marcus Bentet a kezdőbe hozták, és a Tottenham sem valószínű, hogy azért adta kölcsön Adel Taarabtot, mert daliásan mutat a marokkói a kispadon. Az Arsenaltól kölcsönkapott Jay Simpson 22 bajnokin 9 gólt termelt. Felvetődik a kérdés: van-e nem kölcsönjátékos csatára a QPR-nek? Van, Rowan Vine, aki viszont súlyos sérülése óta inkább csak csere, meg Alessandro Pellicori, akit viszont krónikus gólképtelensége miatt hazaküldtek ideiglenesen Olaszországba. No meg néhány ifjonc. Mivel Taarabt elsősorban szélső, valószínűleg a Bent, Simpson kettősből kellene egy játékost kiszorítania Priskinnek.

SZALAI ÁDÁM (REAL MADRID CASTILLA → MAINZ)

Ha van a 2010 téli átigazolási időszaknak nyertese a magyar légiósok közül, az Szalai Ádám: Real Madrid ide, Real Madrid oda, a Castilla kezdett süllyesztővé válni – huzamosabb távon már nem volt jó alternatíva a spanyol harmadosztály. A Mainz tökéletes választásnak tűnik, csak élni kell a lehetőséggel. Olyan klub, amelyben jó esély van az állandó kezdőcsapatbeli tagságra, nem is szerepel rosszul, a Bundesliga pedig azért jó néhány lépcsőfokkal feljebb helyezkedik el színvonalban a spanyol harmadik ligánál. Eddig három bajnokin 133 percet kapott Szalai, gólt nem lőtt – a bizalom megvan.

Mi szól mellette? Gyakorlatilag minden. Élvonalbeli csapat, amelyet „ugródeszkának" is lehet használni, ismerős közeg (Szalai éveket töltött a Stuttgartnál, így a németországi beilleszkedéssel nem lehet gondja), sok játéklehetőség magasabb színvonalon. Ha Szalai be akarja verekedni magát a válogatottba (és nyilván be akarja), logikus (előre)lépés volt a Bundesliga.

Mi szól ellene? Talán csak az, hogy a Mainz nem egy stabil élvonalbeli csapat, bár ebben a szezonban nem fenyegeti a kiesés.

Kik a riválisok? Az első számú csatár Aristide Bancé, aki „pont jókor" volt sérült, így Szalai gyorsan a csapatban találta magát. A francia-algériai Sadli Amri nem sokat játszik, és a szerződése is lejár, a montenegrói Dragan Bogavac minimális lehetőséget kap, Adriano Grimaldi pedig a második csapatból került fel. Bancé mellett az ecuadori válogatott Félix Borja lehet rivális, főleg, hogy másfél mainzi év alatt 22 gólt jegyzett. Ha a mainziak egy ékkel játszanak, akkor elsősorban Szalai és Bancé között lesz verseny.

FILKOR ATTILA (SASSUOLO → GALLIPOLI)

Olasz kölcsönből olasz kölcsönbe: az Internazionale ismét „átpasszolta" Filkort, ezúttal a Gallipolinak. Ez már a harmadik „kölcsöncsapata" a szélsőnek a Grosseto és a Sassuolo után, eddig nem sikerült kiemelkedőt nyújtania. Mivel a Sassuolo (és a nagyon kevés játéklehetőség) zsákutcának tűnt, akár még be is jöhet a váltás. Az Inter a Ferencvárossal is megegyezett Filkor kölcsönadásáról, azzal a feltétellel, hogy ha jobb ajánlat jön, azt fogadja el – a légiós pedig nem akart hazajönni. Azt csak a jövő dönti el, hogy jól döntött-e, Rudolf Gergelynek például bejött a hazaigazolás – Filkor a Serie B-re szavazott, és most meg kellene villantania valamit a tehetségéből ahhoz, hogy előre tudjon lépni.

Mi szól mellette? Sassuolo süllyesztőnek tűnt, így el kellett jönni – a Gallipoli gyengébb csapat, de több játéklehetőséget biztosíthat, mint a másodosztály listavezetője.

Mi szól ellene? Elképzelhető, hogy Filkornak jobb lett volna hazajönni, és állandó (esetleg nemzetközi) szerepléssel felhívni magára a figyelmet – azt már mindenki döntse el maga, hogy a Serie B vagy a Soproni Liga a jobb.

Kik a riválisok? Elsősorban Alessandro Pedersoli, illetve a Filkorral együtt érkezett AS Roma-tehetség, Claudio Della Penna.

OTTHON, ÉDES OTTHON

A Soproni Liga csapataival bővebben is foglalkozunk a tavaszi rajt előtt, de érdemes végignézni, kik azok, akik letették a „légiósbatyut". A legváratlanabb lépés Halmosi Péteré, akivel a Hull Citynél elég egyértelműen tudatták: nem számítanak rá, így a Haladáshoz jött kölcsönbe. Az nem kérdés, hogy a Hali jól jár, Halmosinak viszont ez nagy visszalépés – persze a lelátón ücsörgés se egy remek alternatíva... A szélső érzelmi okokkal is indokolta hazatérését, viszont az tuti, hogy nem könyvelheti el nagy sikernek a hulli időszakot. Kérdés, van-e számára visszaút (akar-e egyáltalán visszamenni), illetve meg tudja-e tartani válogatott kerettagságát.

Az MTK visszavette kölcsönbe Kulcsár Tamást, aki nem élvezte a Polonia Warszawa szakmai stábjának feltétlen bizalmát, míg szintén lengyel légióskodás után tért vissza Vayer Gábor, aki ezer szállal kötődik Pakshoz – így nem meglepetés, hogy Gellei Imre csapatát választotta. Csizmadia Csaba saját nyilatkozata szerint „kinőtte a horvát bajnokságot", na ehhez képest a Soproni Ligát választotta, ami azért nem tornyosul hegyként a horvát élvonal felé. Az viszont érthető, hogy nagyobb lehetőséget látott a Ferencvárosban, mint a Slaven Belupóban. Sipos Norbert gyorsan hazatért a ciprusi Nea Szalaminától, az FTC és a Haladás közül a vasiakat választotta.

EGY KIS VÁLTÁS

Ha már Ferencváros: a Fradi által csábított Lincoln-védő, Kovács János a nagy múltú, de jóval szerényebb jelenű Luton Townhoz szerződött a zöld-fehérek helyett – az angol ötödosztályba. Angol lapértesülések szerint a Lincoln Kovács magas fizetése miatt tette átadólistára a középhátvédet, aki jól kezdett új együttesében. Gángó András a feröeri Fuglafjördur helyett a kissé erősebb – Potemkin Károlyt is foglalkoztató – NSÍ Runavikhoz ment, az ifjú Mancsek Lajos a spanyol harmadosztályú Villanovense helyett a negyedosztály élmezőnyébe tartozó Extremadurához igazolt. A Mallorca U19-es csapatával kötött szerződést a nagy tehetségnek tartott Karacs Roland, a szolnoki Kovrig Ákos pedig Norvégiába igazolt.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik