Légiósok: Vida Máté könnyes búcsút vett Dunaszerdahelytől

DUDUCZ TIBORDUDUCZ TIBOR
Vágólapra másolva!
2021.05.23. 11:38
null
Vida Máté (8) elköszönt (Fotó: DAC)
Vida Máté az idény utolsó találkozóján megkapta a lehetőséget, hogy még egyszer pályára léphessen a DAC-ban. A meccs után előbb a szurkolók, aztán Világi Oszkár klubtulajdonos és Jan Van Daele sportigazgató is köszöntötték őt, majd elbúcsúztatták a klubtól.

 

– Meghatottan állt a találkozó után a pálya közepén.
– Nem vagyok jó búcsúzó. Nem volt egyszerű visszatartani a könnyeket. De ez normális. Köszönöm a dunaszerdahelyi közönségnek is, meg a stábnak is, hogy megteremtették a lehetőséget erre. Szép volt a vége. A közönség és a klub is rengeteget adott nekem és úgy érzem, én is nekik. Úgyhogy szerintem ez méltó befejezés volt – árulta el a Nemzeti Sportnak Vida Máté.

– Három évet töltött a DAC-ban. Van hiányérzete?
– Csak annyi keserűség van mennem, hogy szerettem volna bajnok lenni vagy kupagyőzelmet ünnepelni. Mert megérdemelte volna a közönség, mi is, én is. De van ilyen. Az első két idényemről csak pozitívan tudok nyilatkozni. Lejátszottam 70 tétmeccset – szép emlékek kötnek ide. Sajnos, az utolsó évben viszont voltak keserűbbek is. Na mindegy... Erről most nem szabad beszélnem, meg valószínűleg később sem fogok... Nagyon örülök, hogy nézők előtt búcsúztam el Dunaszerdahelytől. Több meccset is tudtam volna játszani a mostani idényben, nem csak ezt a mostani nyolc percet. De bizonyíthatok majd máshol.

– Melyik volt a legemlékezetes meccse a DAC-ban?
– Nagyon nehéz egyet is kiválasztani. Nagyon sok volt. Például a Slovan elleni győzelmek, a Cracovia kiejtése Krakkóban vagy a góljaim, amelyekre örökké emlékezni fogok. Nem felejtem el az első idegenbeli Slovan-meccset sem, amikor székeket dobáltak ránk. Sok minden történt. Felejthetetlen volt a hangulat a MOL Arénában, ahol minden héten tízezer magyar drukker előtt léphettem pályára. Ilyet a DAC-on kívül talán csak a Fradi meccsein élhet át az ember. Összeségben szép emlékeim vannak. Az utolsó évben történtek olyan dolgok, amelyeknek nem örültem, nem érdemeltem meg. De magára a klubra nagyon pozitívan tekintek vissza.

– Ezt az idényt, leszámítva a tegnapi pár percet, kihagyta. Tavaly júniusban súlyosan megsérült.
– Ennél csak jobb lehet. Őszinte leszek, nem igazán tehetek róla. Ez van, ilyen előfordul. Látjuk Kalmár Zsolt esetét, ő közvetlenül az Eb előtt esett ki. Valószínűleg, én is ott lehetnék, ha nem sérülök meg. De ezt persze nem tudhatom...

– Hogy élte meg ezt a foci nélküli évet?
– Az első hat hónapban, decemberi 31-ig minden rendben volt. Minden úgy alakult, ahogy kellett. Januárban a válogatott miatt egy kicsit elsiettem a visszatérést, ami miatt visszaestem. A januártól március végig tartó időszakot nem kívánom senkinek... A sérülésem miatt a jövőmmel kapcsolatban sem tudtam, mi lesz. Nagyon sok támogatást kaptam a családomtól, a páromtól, Kalmár Zsoltitól és a többi barátomtól is. Nagyon nehéz volt. Nem kívánok senkinek sem ilyen évet. Előtte válogatott voltam és kulcsember a DAC-ban. De előfordul az ilyen, ezzel jár a futballkarrier, ez benne van. Előre kell tekintenem. Hála istennek egészséges vagyok, várom a kihívásokat. Ez az este nehezebb lesz, nem lesz egyszerű itt hagyni mindent. De majd biztosan kijövök többször is megnézni a DAC-ot.

– Hogyan tovább? Hol folytatja?
– Volt egy A- meg egy B-terv, amely egy hét alatt dugába dőlt... Szerencsére van még 4-5 ajánlatom. Csak kicsit a komfortzónámon kívülre esnek. Meglátjuk. A jövő hét végéig eldől a sorsom. Nehéz lesz meghoznom a döntést, hogy a szívemre, vagy az eszemre hallgassak. Lesz még pár álmatlan éjszakám.

– Konkrétabban?
– Van távolabbról is ajánlatom, de nem szívesen vágnék bele. Oda egyedül kellene mennem, mivel a páromnak még van egy négyéves szerződése a győri kézlabdacsapattal. Egyéves kihagyás után és egy ilyen sérülés után nem biztos, hogy az a legjobb, ha elmegyek a világ végére. A válogatottat is figyelembe szeretném venni a döntésnél. Marco Rossi szövetségi kapitány adott egy útmutatást, hogy mi lenne nekem a legjobb lépés. Ezt is figyelembe kell vennem. A szívemre is kell hallgatnom. Nehéz döntés előtt állok. Olyan helyre fogok menni, ahol újra játszatok. Mert nagyon rossz volt kívülről nézni a meccseket.

– Most Kalmár Zsolt van abban a helyzetben, amelyben ön volt. Súlyos sérülése után sokat kell kihagynia.
– Még a sérülése előtt is szóba került, hogy nehogy most megsérüljön. Mondtam, hogy nem baj, ha megsérülsz, csak ne úgy, mint én. Na mindegy... Sajnos, megtörtént vele. Nagyon sajnálom őt. Megbeszéltük, hogy többet nem szólalunk meg sérüléssekkel kapcsolatban. Lehet, hogy ma este átmegyünk hozzá. Schäfer Andris, Zsolti és én is 500 méteren belül lakunk Győrben, így sok estét töltöttünk már el együtt. Minden bizonnyal ma is így lesz ez.

„A klub nevében szeretném megköszönni Máténak, hogy az elmúlt három idényben a DAC tagja volt. Teljesítményével jelentősen hozzájárult az ez idő alatt megszerzett érmekhez. Annak ellenére, hogy a legutóbbi idény nem volt könnyű számára, azt gondolom, az a legfontosabb, hogy jó érzéssel és kölcsönös tisztelettel mondhatunk egymásnak búcsút. Minden jót kívánunk neki a pályafutása következő szakaszához” – jelentette ki a DAC sportigazgatója, Jan Van Daele a klub honlapján.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik