Légiósok: Sosem akartam nagyot ugrani – Sallai Roland

You can read the story in English here!

– Édes-keserűre sikerült a jubileum?
– Nyilván nem ilyen végeredményre számítottunk, noha a mérkőzés előtt tisztában voltunk vele, milyen minőséget képvisel a Leipzig – felelte lapunknak Sallai Roland, a Freiburg támadója, a Leipzig elleni 3–0-ra elveszített bajnoki másnapján, ötvenedik Bundesliga-találkozóját követően. – Nemigen volt esélyünk a pontszerzésre, alig jutottunk el helyzetig, a vendégek megérdemelten nyertek. Bízom benne, hogy a Mainz ellen javítunk.

– Ha a végeredménnyel nem is, a félszáz meccsel elégedett lehet. Mit jelent önnek a jubileum?
– Egyfelől jó visszajelzés az eddigi teljesítményemről, a német élvonalban egyetlen játékosnak sem szavaznak ilyen sokszor bizalmat, ha nem érdemli ki. Örülök, hogy többnyire éltem a lehetőséggel, sokat tanultam, és bízom benne, hogy az eddigi tapasztalatokat a következő ötven meccsen kamatoztatom. Ugyanakkor remélem, hogy ez még csak a kezdet. A következő célom a száz meccs, aztán a százötven, majd a kétszáz. Tudom, addig rengeteget kell dolgoznom, de olyan típus vagyok, aki mindig többre vágyik.

– Ha nincs a súlyos térdsérülése, talán hamarabb eljut idáig.
– Valóban, ám hiszek benne, hogy minden okkal történik. Sérülés bármikor közbeszólhat, engem sajnos a Bundesliga-karrierem elején kellett megműteni. Akadtak időszakok, amikor nagyon mélyen voltam, de mindig talpra álltam, és minden sérülés után visszaverekedtem magam a csapatba. Ebből most már bármikor erőt meríthetek, tudom magamról, hogy képes vagyok megfeszülni a céljaimért. Akkor is, ha a cél száz élvonalbeli meccset jelent, és akkor is, ha a kezdőcsapatba kerülés egy sérülés után.

– A felcsúti akadémián töltött évek alatt megesett, hogy edzés után egyedül vonult ki a szakadó esőben gyakorolni és külön munkát végezni. Hol tartana most, ha akkor inkább a meleg szobában marad?
– Az biztos, hogy nem itt. Ahogy korábban is mondtam, a tehetség és a velünk született tudás vagy gömbérzék önmagában édeskevés. Mellette nagyon sok munkára és áldozatra van szükség, hogy a játékos egyre magasabb szinten bizonyíthasson. Mindig maximalista voltam magammal szemben, gyerekként is a legmagasabb szintre akartam eljutni, és bízom benne, hogy még nem értem karrierem csúcsára.

– Édesapja, a korábban NB I-ben futballozó Tibor, illetve nagybátyja, az ötvenötszörös válogatott Sándor mit szólt a kerek számhoz?
– Még a meccs előtt felhívtak, és mintegy megelőlegezve a bizalmat gratuláltak, de őszintén szólva nem akartam túl nagy feneket keríteni ennek az alkalomnak. Akinek kétszáz meccs a célja, az ötvennél még ne ünnepeljen.

– A Nemzeti Sport vasárnapi jegyzetének vezérfonala az volt, hogy milyen tudatosan építi a karrierjét.
– Örülök, ha kívülről is így látszik. A klubváltásoknál mindig a fejlődésemet helyeztem az első helyre. Amikor a Serie A-ban szereplő Palermo után Ciprusra szerződtem, a visszhangokból ítélve többen rossz döntésnek minősítették a klubváltást, még akkor is, ha az APOEL akkor a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelt. Én viszont bíztam benne, hogy az idő engem igazol, és szerencsére így történt. Sosem akartam nagyot ugrani, igyekeztem fokról fokra haladni felfelé.

– Melyik futballistát tekinti etalonnak?
– Korábban Andrés Iniesta játéka nyűgözött le, de amióta távozott a Barcelonából, nincs kimondott kedvencem. Igyekszem minél többet nézni a topcsapatokat, és minél többet ellesni a legjobb labdarúgóktól.

– Rendben, akkor most négy nevet kérnék. Kit tart a Bundesliga legjobb kapusának, hátvédjének, középpályásának és támadójának?
– Nem könnyű... A kapusoknál Manuel Neuer és Gulácsi Péter között vacillálok, nem véletlen, hogy az ő csapatuk áll az első két helyen. Mindenesetre megelőlegezem Gulának ezt a címet. A hátvédek közül is egy lipcsei játékost, Dayot Upamecanót említenék, a középpályáról a müncheni Joshua Kimmichet, a csatároknál pedig Robert Lewandowski és Erling Haaland között kell választani. A góllövőlista alapján a Bayern csatára a befutó, de mivel a norvég támadóhoz hasonlóan én is a fiatalabb generációhoz tartozom, ráadásul a Dortmund játékosa pályafutása elején produkálja ezeket a hihetetlen számokat, legyen Haaland.

– Robert Lewandowskival viszont hamarosan ismét találkozhat a gyepen, március végén a Magyarország–Lengyelország meccsel kezdődik a vébéselejtező-sorozat. Milyen gyakran gondol arra a találkozóra?
– Olykor eszembe jut, de addig még hátravan a Mainz és az Augsburg elleni bajnoki. Most ez a két találkozó a legfontosabb, ha túl leszünk rajtuk, minden idegszálammal a válogatottra koncentrálok.

NÉMET BUNDESLIGA
24. FORDULÓ
Schalke–Mainz 0–0
Eintracht Frankfurt–VfB Stuttgart 1–1(Kosztics 69., ill. Kalajdzic 68. )
Hoffenheim–Wolfsburg 2–1(Baumgartner 8., Kramaric 41., ill. Weghorst 23.)
Borussia Mönchengladbach–Bayer Leverkusen 0–1(Schick 76.)
Freiburg–RB Leipzig 0–3(Nkunku 41., Sörloth 64., Forsberg 79.)
Hertha–Augsburg 2–1(Piatek 62., Lukebakio 87. – 11-esből, ill. Bénes 2.)
Bayern München–Borussia Dortmund 4–2(Lewandowski 26., 44. – 11-esből, 90., Goretzka 88., ill. E. Haaland 2., 9.)
Köln–Werder Bremen 1–1 (J. Hector 83., ill. Sargent 66.)
Arminia Bielefeld–Union Berlin 0–0