Nagy Gergely (Fotó: aelfc.gr)

„Hullámvasúton ültünk az idényben   – mondta Nagy Gergely a Nemzeti Sportnak. – Az ősszel gyengén futballoztunk, én sem nyújtottam kiemelkedő teljesítményt, a tavasszal azonban a csapatnak és nekem is jól ment, egyre magabiztosabbá váltam. Olyannyira összekaptuk magunkat, hogy ledolgoztuk az ősszel összeszedett óriási hátrányunkat és három fordulóval a bajnokság vége előtt elértük, hogy a saját kezünkben legyen a sorsunk. Ám ekkor végzetes hibát követtünk el, otthon kikaptunk egyik legfőbb riválisunktól, az OFI-tól. Az utolsó előtti, vagyis az osztályozót érő helyet sem értük el.”

Nagy azonban elérte legfőbb célját, amiért másfél éve légiósnak állt, bár az első hat hónapban csak egyszer védett bajnokin, az elmúlt idényben már huszonötször állt a gólvonalon.

„Szakmailag előreléptem, más világot fedezhettem fel. Persze nem ilyen szereplésre számítottam… Furcsa volt, hogy nem huszonöt, hanem majdnem ötven játékos lépett pályára az évadban. Az sem volt mindennapi, hogy nem egy, hanem négy edző ült a kispadon az elmúlt szűk egy évben. Idehaza manapság elképzelhetetlen, hogy ne érkezzenek idejében a fizetések, nos, nálunk két-három havi csúszás volt a jellemző. A liga erősebb, mint a magyar, remek klubok ellen játszhattam. Görögország még mindig csábító azoknak a futballistáknak, akik a topligákból kikerülnek.”

A futballista – akit még egyéves szerződés köt a Lariszához – örül, hogy hazatérhetett és élvezi az itthon töltött napokat.

„Az elmúlt egy év elszakított a családtól, alig láttuk egymást, fantasztikus érzés újra Magyarországon lenni! Hogy mit hoz a jövő, nem tudhatom, a görög második ligában nem szívesen játszanék. Ettől függetlenül semmit sem bántam meg, ma is ugyanúgy belevágnék a görög kalandba, mint másfél évvel ezelőtt.”