Légiósok: Gyerekkorom óta ezért edzettem – Bolla Bendegúz

– Mikor hallott először a Wolverhampton érdeklődéséről?
– Miután a magyar válogatottal visszatértünk az osztrák edzőtáborból, a másnapi reggelinél szóltak az angol klub ajánlatáról – felelte lapunknak Bolla Bendegúz, akinek szerződtetését szombaton jelentette be a Premier League-ben szereplő Wolverhampton, amely a következő idényre kölcsönadta a svájci élvonalbeli Grasshoppersnek. – Az első gondolatom az volt, hogy valaki biztosan szórakozik velem. Hirtelen jött a lehetőség, de nagyon örültem neki, elvégre gyerekkorom óta az volt a célom, hogy minél előbb külföldre szerződjek, és légiósként is megálljam a helyem. Szerencsére a Fehérvárnak és a Wolverhamptonnak sikerült megállapodnia egymással, így létrejött az üzlet. Sokat jelentett, hogy az angol egyesület öt évre szóló szerződést kínált, úgy tűnik, hosszú távon számol velem.

– Az első perctől egyértelmű volt, hogy azonnal Svájcba kerül?
– Igen, a menedzserem az ajánlattal együtt erről is tájékoztatott. Óriási megtiszteltetés, hogy Premier League-klub kötelékébe tartozhatok, de a fejlődésem érdekében állandó játéklehetőségre van szükségem, amire Angliában jelenleg vélhetően kisebb esélyem lenne. Így jött a képbe a Grasshoppers, és biztos vagyok benne, hogy a svájci élvonalban sokat fejlődhetek.

– Gondolta volna tavaly, amikor a ZTE-ben játszott az NB I-ben, hogy most a Wolverhampton futballistájaként kerül kölcsönbe a Grasshoppershez?
– Valóban nagy változás, ugyanakkor gyerekkoromtól kezdve az ilyen lehetőségekért edzettem. A menedzseremmel, Esterházy Mátyással és édesapámmal egyaránt azt az elvet valljuk, hogy fokozatosan, lépésről lépésre kell haladni. A Zalaegerszeg után a Mol Fehérvár következett, ahol megkaptam a bizalmat és a lehetőséget, ám reálisan nézve, a Premier League túl nagy falat lett volna az NB I után. A svájci élvonalban viszont van esélyem, hogy megugorjam a lécet. Új környezet, új csapattársak, és egy erősebb bajnokság – minden adva van a fejlődéshez. Pénteken már együtt edzettem a társakkal, az orvosi vizsgálatok után találkoztam Giorgio Contini vezetőedzővel, ő is elmondta, mit vár tőlem. A cél, hogy a lehető legjobban felépítsenek, és hogy pótoljam azokat a hiányosságokat, amelyek a nemzetközi szinten még kiütköznének. A karrierem szempontjából a legjobb helyre érkeztem, csak rajtam múlik, hogy innen merre haladok tovább. Bízom benne, hogy sikerül olyan teljesítményt nyújtanom, amelynek köszönhetően egy-két éven belül a Premier League-ben futballozhatok.

– Mindenkitől elbúcsúzott Fehérváron?
– Igen, még kedd délután, az idegenbeli túra előtt elköszöntem a csapattársaktól. Ezt követően szerdán Svájcba repültünk, csütörtökön átestem az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokon, s pénteken már a többiekkel edzettem. A közeljövőben nem is megyek vissza Magyarországra, a nagy bőröndöket édesapám hozza utánam kocsival.

– Minden magyar futballistapalánta arról álmodik, hogy minél előbb felhívja magára a topbajnokságokban szereplő csapatok figyelmét. A sok gyerek közül miért éppen önnek sikerült?
– Egyfelől azért, mert már a nevelőegyesületemben, a Főnixben is a munkában hittem. Az akkori csapattársamhoz, Szoboszlai Dominikhoz hasonlóan mindent a futballnak rendeltem alá, és ezúton is köszönöm Domi apjának, Zsoltnak, hogy annak idején velem is sok pluszmunkát végzett. A másik ok, hogy az utóbbi években Zalaegerszegen és Fehérváron is megkaptam a lehetőséget, folyamatosan játszottam, fejlődtem és ennek köszönhetően tapasztalatot szereztem. A kispadról aligha figyeltek volna fel rám, ugyanakkor ez még csak a kezdet. Szó sincs arról, hogy bármit is elértem volna, most még csak a lehetőségét teremtettem meg annak, hogy olyan pályafutásom legyen, amilyenről gyerekként álmodtam. Mostantól még keményebben kell készülnöm, mert ha már idáig eljutottam, senkinek sem akarok csalódást okozni.

– Mivel lenne elégedett egy év múlva?
– Ha a Wolverhampton jelezné, hogy számít rám. Ez azt jelentené, hogy jól sikerült a beilleszkedés a Grasshoppersnél, és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottam. Mindent megteszek, hogy így történjen, ahogy említettem, csak rajtam múlik. Emellett a válogatottnál is szeretnék egyre meghatározóbb játékossá válni. Óriási élményt jelentett, hogy ott lehettem az Eb-keretben, a torna úgy is felejthetetlen marad nekem, hogy végül nem léptem pályára. Minden erőmmel azon leszek, hogy Marco Rossi a jövőben se tévesszen szem elől.

– Van példaképe a jobbhátvédek közül?
– Ha csak egy nevet említhetek, a Liverpool védőjét, Trent Alexander-Arnoldot mondanám. Hozzá hasonlóan én is szeretek támadni, gyakran felzárkózom az akciókkal, de tisztában vagyok vele, hogy az angol bekk támadásban és védekezésben is sokkal képzettebb nálam. Azért dolgozom, hogy egyszer angol bajnokin a pályán találkozzunk.