A Fürth edzésén is jártak kollégáink

 

Labdába rúgtunk végre.

Igen, jártunk már a Schalke edzésén, de Gelsenkirchenben nem laza mediterrán fickók dolgoznak a csapatnál, úgyhogy Szalai Ádámmal csak egy-két mondatot válthattunk, máris siettették tova a miniinterjúktól. Pénteken viszont hasznosult az előző nap az autópályán eltöltött jó darab idő: négy labdarúgónkkal is lebeszéltünk találkát, és hárommal bőségesen is cseveghettünk. A negyedik volt Hajnal Tamás, kezdjük is vele a sort, mert talicskányi köszönettel tartozunk neki.

REPÜLŐVEL A KŐKEMÉNY MECCSRE
Nem így képzelték, az tuti: az Ingolstadt négy vereséggel nyitott a Bundesliga 2-ben, aztán egy győzelmet követően négy meccsen egy pont volt a mérleg. A legutóbbi három fordulóban azonban két győzelem és egy iksz a teljesítmény, viszont ma az éllovas Köln lesz az ellenfél, idegenben. Ezért volt olyan sietős pénteken: az edzés után repülőgépre pattant a csapat és átrepült a meccshelyszínre, ahol szombat délután egykor startolt a bajnoki.
„Nagyon fontos mérkőzés és nagy kihívás lesz – mondta Hajnal. – Ötvenezer néző előtt játszunk majd a listavezetővel, remélhetőleg csodálatos hangulatban. Igyekszünk folytatni a jobb szériánkat, mindenképpen győzelemre törünk! Igen, rosszul kezdtünk, de lassan kezdjük magunkat megtalálni. Ebben a csapatban igenis van annyi, hogy a másodosztályban nyerhessünk bárki ellen. Bízom benne, hogy a jövőben eljutunk a középmezőnybe."

Merthogy az FC Ingolstadt fél háromtól edzett, amikor mi Fürthből éppen elindultunk csak. A kettő között kerek száz kilométer a távolság, úgyhogy az Ingolstadt tréningjének a végére futottunk be, amely egyébként is zárt volt. De minket beengedtek, mert Tamás volt oly kedves és lebeszélte a sajtófőnökkel, hogy fogadjanak bennünket, így aztán társalogtunk Oliver Samwald kommunikációs vezetővel, amíg Hajnalék befejezték a labdázást: a kolléga amúgy odavan irányítónk technikai képzettségéért. Tán mondani is felesleges, Hajnal volt az utolsó, aki lejött a gyakorlóterepről, amely a stadion mögött helyezkedik el.

Ez egy friss építmény, alig hároméves, 15 ezres kis gyönyörűség tökéletes játékfelülettel, szép piros lelátóval és ultramodern kiszolgáló egységekkel. Szeretnek idejárni az utánpótlás-válogatottak, ami nem csoda: pöpec az aréna. Szerény 20 millió euróból húzták ki a földből, de amúgy sem szenved semmiben hiányt a klub. Hajnal is elmesélte: ha nem is kirívóan, ám azért a másodosztályhoz képest el vannak eresztve. Merthogy az Ingolstadt a másodosztályban küzd, a pocsék szezonkezdet miatt a kiesés ellen. Szóval, Bundesliga 2., osztályozós hely – 20 millió eurós stadion...

Hajnalnak az edzés után igazából egy perce sem lett volna ránk, de szakított időt, és rapid kérdezz-felelekünkben mesélt az idényről, Ingolstadtról és természetesen a magyar válogatott rendkívüli évéről is, úgyhogy ezen interjút is érdemes lesz megtekinteni az NSO-n.

JÖN A KIRÁLYETAP
Elérkeztünk a királyetaphoz: szombaton Ingolstadtból egészen Brianconig utazunk, ami majd' 800 kilométer Svájc és Lichtenstein határát, illetve Észak-Olaszországot is érintve Franciaország előtt, ahol a napokban leesett a hó. Mit esett, zúdult. A hegyekben a hófehérség mellett vár minket a magyar férfi jégkorong-válogatott leköszönt csapatkapitánya, Szélig Viktor és a saját klubjával, a Morzine-Avoriazzal szombaton éppen Brianconba látogató másik válogatott hokisunk, Gőz Balázs.
Ezen autókázással eljutunk majd túránk legdélebbi pontjához, ha már a legnyugatabbi a holland szálláshelyünkön, Arcenben volt. 

Visszafelé haladva az időben és az autópályán Fürthig jutunk, ahol délben és délelőtt a helyi labdarúgóklub magyar játékosaival találkoztunk. Korcsmár Zsolt és Stieber Zoltán a helyi Greuther első csapatához tartozik, Szilvási Péter meg hivatalosan a másodikhoz, de rendszeresen a felnőttekhez edz ő is. A trió szinte testvérekként éldegél a Nürnberggel lassan összenövő, 120 ezresnél is kisebb városkában, amelynek a címere egy háromlevelű lóherét ábrázol. Ezt átemelte a labdarúgóklub is, szóval mintha a német Panathinaikosznál jártunk volna, minden zöldben úszik és levelek díszítik a stadionnál és az edzőközpontban is. Előbbi a Trolli Arena nevet viseli a tea- és gumicukor-gyártó tulajdonos cége nyomán, utóbbi pedig szintén új építésű az autópálya mellett. Van ott is minden, ahogy kell: füves és műfüves pálya (ez kék vonalakkal besávozva a tolódások okításához), a rögzített szituációk és a támadásbefejezések gyakorlására szakosított két tizenhatosnyi speciális terület, bemelegítő krecli és palánkos dühöngő, de még homokos futófelület is. És a Fürth is csak másodosztályú, bár momentán 12 ponttal többje van, mint az Ingolstadtnak, így a második helyen áll, holott pár hete belenézett egy hármas vereségsorozatba.

A TÚRA EDDIG ÁLLOMÁSAI
1. rész. Ósdi lelátók előtt a rekordbajnok: az EBEL 2. „legretróbb” csarnoka
2. rész. Az oroszok már Salzburgban vannak
3. rész . Kóger mint Lenin elvtárs
4. rész.  Megdöbbentő délután a Salzburg fociközpontjában
5. rész. Magyaros menők Mainhattanben
6. rész. Zidane és a felhőkarcolók
7. rész. Sztárkörnyék: ahol Boateng, Szalai, vagy Sofron él
8. rész. Szalai és Bukarest, újra
9. rész. Michael Schumacheréktől állt a kocsisor

Szóval, Korcsmár, Stieber és Szilvási ehhez az egyesülethez tartozik és ezzel mindhárman elégedettek, még ha meg is van az elképzelésük a még feljebb lépésről. De mindannyian megjárták már a hadak útját, ezért igenis értékelik, amijük jelenleg van. Korcsmár elmondta, három évad a Brann Bergennél pontosan jó volt, ideje lett a feljebb lépésnek és Németország a foci szervezettségében is elsőrangú, legyen szó akár a bajnokságról, akár a taktikáról. Stieber az Aston Villától egy angol és három német csapaton keresztül jutott el a Fürthöz, ahol végre egy hullámhosszon van az edzővel. Szilvási pedig körbeturnézta már Európát, sok helyen meg is felelt a próbajátékon, a Honvédtól azonban nehezen engedték...

Ezekről, önmagukról, a külföldi létről, a „magyarfociról" és sok egyébről meséltek több kávé mellett – újabb felhívás a Nemzeti Sport Csoport szemlézésére a következő hetekben –, aztán pedig megleshettük, Korcsmár és Stieber miként edz a leírt kiképzőtáborban.

A gyakorlás a spéci bemelegítőterületen kezdődött mindenféle futóiskolával, mezőnyjátékosoknak is kapusmozdulattal, aztán a rendes pályán folytatódott a kapu legkülönfélébb módú bevételével, miközben a kapusok elvonulva dolgoztak, továbbá néhány szélső, center és középhátvéd a beadásokat skálázta. A tréning egykor kezdődött és bőven tartott, amikor mi Ingolstadt felé vettük az irányt, ahol Hajnal Tamás után még a jégkorongozó Sofron Istvánnal is összefutottunk zárásnak.

„Sofi" és az általunk a napokban meglátogatott német első osztályú hokicsapat, Krefeld Pinguine az ERC Ingolstadtnál játszott és nyert 3–0-ra. Honfitársunk visszakerült eredeti posztjára, a jobb szélre, nem is játszott rosszul, szemmel láthatóan kezdi felvenni az utazósebességet új munkahelyén.
Szombaton pedig mi is utazunk – tovább.