„Sohasem gondoltam volna, hogy valaha még a Beerschot játékosa leszek – mondta hitetlenkedve Bodor. – Az egyik barátom találkozott Chris Van Puyvelde sportigazgatóval, ott került szóba a nevem annak kapcsán, hogy a klub balhátvédet keres.”

Ez az információ eljutott az érintetthez is, de mivel hetekig nem történt semmi, viccnek fogta fel az egészet. Mígnem Van Puyvelde volt egyszer a telefon túlsó végén, és próbajátékra hívta Bodort, akinek Ciprusról volt ajánlata, de az Újpest is érdeklődött utána. Amint arról már beszámoltunk, hétfőn végül megköttetett az egy plusz egy idényre szóló szerződés.

„Örülök, hogy újra itthon játszhatok, mert a korábban Antwerpenben eltöltött öt év után így érzem.”

A védő beszélt egyéni ambícióról is, és ennek kapcsán nem felejtette el megemlíteni a válogatottat sem. Bodor legutóbb két és fél éve volt a nemzeti együttes tagja, de abban bízik, nem utoljára.

Bodor pályafutásában nem az egyéves görögországi kitérő volt a csúcs – nem is játszott sokat, jelentős tartozása van vele szemben a klubnak –, ő mégis szép emlékeket őriz Krétáról.

„Hét hónapig nem kaptam fizetést, ezt a mai napig várom, már a görög bíróság előtt van az ügy. Biztos vagyok benne, hogy rendezve lesz a tartozás, mert a szövetség szeptemberben adja oda a közvetítési pénzeket a kluboknak, és arra nagyon figyelnek, hogy a játékosokat kifizessék. Én ennek ellenére élveztem a Görögországban töltött időszakot. A szurkolók fantasztikusak, minden pénzüket a futballra költik. Egész nap kávézókban és kocsmákban ülnek, ahol tévében nézik a meccseket, fantasztikus.”