Vasas: Ha azzal foglalkoznék, ki mit mond rólam... – Torghelle

– Eltelt már néhány nap a Vasasba igazolása óta: milyenek az első benyomásai?
– Még nincs sok tapasztalatom, mert szombat délután írtam alá, vasárnap külön edzettem, mivel nem szerepelt a nevem a hétfői meccskeretben – mondta Torghelle Sándor a Nemzeti Sportnak. – Hétfőn a lelátóról követtem figyelemmel a győri meccset, kedden pihenőnap volt, szerdán pedig regeneráló edzést tartottak a Győrben pályára lépőknek, tehát igazából csütörtökön tudtam először együtt edzeni a csapattársaimmal. Az első benyomásaim nagyon kedvezőek, ugyanakkor érezhető, hogy nagyon megfogta a társaságot a vártnál gyengébb idényrajt. Mindenkit ez foglalkoztat, folyamatosan ez szolgáltatja a beszédtémát, hogy mit kellene jobban, másként csinálni.

– És ön szerint mit kellene?
– Egyelőre nagyon kívülállóként látom én is ezt a történetet, de ahogy telik az idő, egyre inkább részévé válok majd a csapatnak, és bízom benne, hogy tudok segíteni akár a pályán, akár azon kívül. Nagyon fontos tudni, hogy a vezetőség nem csupán játékosként számít rám, hanem megpróbálja hasznosítani a tapasztalataimat is. Az elmúlt két évtizedben sok mindenen mentem keresztül a futballban, legyen az negatív vagy pozitív, sok mindent láttam és tapasztaltam, és ezt megpróbálom átadni a fiataloknak.

– Tehát egyfajta mentorszerep is vár önre Angyalföldön?
– A mentor szót azért nem használnám, mert én azért elsősorban még a pályán szeretnék bizonyítani, inkább úgy mondanám: tudom, hogy ez a történet már nem rólam szól elsősorban, de minden tudásommal igyekszem majd segíteni az együttest.

– Milyen erőnléti állapotban van? Küzd lemaradással?
– Mivel az MTK-nál lejárt a szerződésem, és a nyári felkészülés kimaradt, ezért van lemaradásom, ez természetes ilyen helyzetben, a fiatalabb játékosoknál is így lenne. Ugyanazokat az edzéseket végzem, mint a többiek, és nagyon jól jön most nekem, hogy a válogatott mérkőzése miatt kéthetes szünet van, igyekszem ebben az időszakban annyit ledolgozni a hátrányomból, amennyit lehetséges.

– Milyen reményekkel vág neki az angyalföldi kalandnak? Most már aligha vádolható azzal, hogy egy biztos feljutóhoz igyekezett helyezkedni...
– Kimondva is az a csapat célja, hogy feljusson az NB I-be, én is ezt teszem magamévá. Hosszú még a bajnokság, vissza lehet még szerezni az elhullatott pontokat.

– Egyéni célokat tűzött maga elé? Hány meccset, játékpercet, gólt remél?
– Sohasem állítottam magam elé ilyen konkrét célokat. Szeretek lépésről lépésre haladni, és mindig a következő mérkőzésre koncentrálni. A célom ezúttal is az: minél több percet töltsek a pályán, és minél több góllal segítsem a csapatot. Még egyszer hangsúlyoznám: velem harminchét évesen már nem csupán a pályán számol a vezetőség, hanem a pálya szélén is.

– Hogy látja, beleillik a jelenlegi Vasas taktikai rendjébe és játékstílusába? Beszélt már arról Szanyó Károly vezetőedzővel, hol képzeli el az ön helyét a pályán?
– Az biztos, hogy nem a kapuban... Komolyra fordítva a szót: a Győr ellen figyeltem a csapat játékát, ilyen vagy hasonló szisztémában játszottam már sok évet. A taktikai finomhangolás után úgy gondolom, érvényesülni tudnék ebben a rendben, nem jelentene gondot. Ehhez persze még jobban meg kell majd ismernem a csapattársaimat, de a vezetőedző elképzelése világos, és meg tudom benne találni a helyemet.

– Szerződtetésének hírét meglehetősen kritikusan fogadta a közösségi médiában Váczi Zoltán, a Vasas korábbi játékosa és szurkolója. Eljutott ez önhöz, és ha igen, zavarja?
– Hozzám csak pozitív hozzászólások jutnak el. Ha azzal foglalkoznék, ki mit mond rólam, el sem mehetnék A pontból a B pontba. Kaptam én már annyi hideget-meleget a pályafutásom során, hogy már-már immunis lettem erre, nekem csak a családom és a szeretteim véleménye számít, hogy ők büszkék legyenek rám. Aki nem szeret, az akkor sem fog, ha lehozom neki a csillagokat is az égről.