MTK: A hazatérés egy pillanatig sem volt opció – Michael Boris

– Ha szigorúan a szakmára koncentrálunk, minden a tervek szerint halad?
– Eddig többet kaptunk a csapattól, mint amire az idény elején számítottunk – felelte a Nemzeti Sportnak Michael Boris, az NB II-ben élen álló MTK Budapest 44 esztendős német vezetőedzője. – Az első tíz forduló után már látszott, hogy jó úton járunk. A fiatalabb és az idősebb játékosok remek közösséget alkotnak, ennek köszönhetően vezetjük a tabellát, a Magyar Kupában pedig a Honvéd elleni elődöntőre készülünk. Szerencsére a játékosokban sem csalódtam, a fiúk nyitottak a munkára, igaz, olykor megesik, hogy amit az egyik bajnokin viszontlátok a csapattól, azt a következő meccsem már nem, ezért újra be kell gyakorolnunk bizonyos elemeket az edzésen. A hozzáállásukra viszont nem lehet panaszom, és többnyire a játékra sem: a legtöbb gólt szereztük eddig az NB II-ben, de a harminchárom kapott gól mellett nem mehetünk el szó nélkül.

– A múlt hétvégi, Vasas elleni három egyre megnyert bajnoki egyfajta teszt volt a csapatának?
–Presztízsmeccset játszottunk. A Vasas remek formában érkezett hozzánk, ugyanakkor mi vagyunk a listavezetők, és múlt szombaton azt is megmutattuk, miért. A kapustól kezdve a cserejátékosokig mindenki kivette a részét a győzelemből. A minőség és az agresszivitás sem hiányzott.

– A koronavírusról szóló hírek, a bizonytalan helyzet mennyire nehezítette a felkészülést?
– Az öltözőben igyekeztünk kizárni ezt a témát, a nehézséget inkább az jelentette, hogy a Magyar Kupa-negyeddöntő miatt a vasárnap, szerda meccsritmusból érkeztünk a Vasas elleni bajnokira. Ne értsenek félre, ez nem fizikailag jelentett gondot, inkább mentálisan. A másodosztályban szereplő csapatként nagy siker, hogy bejutottunk a kupa legjobb négy csapata közé, ugyanakkor a Dorog elleni továbbjutásnak nem tudtunk örülni, mert másnap már készülni kellett a hétvégi bajnokira.

– Szívesen megkérdezném a véleményét a járványról, ám két honfitársa, Jürgen Klopp, valamint Julian Nagelsmann is kiosztotta a vírusról kérdező újságírót.
– Talán azért, mert futballedzők vagyunk, nem orvosok. Ráadásul a mostani helyzet elég egyértelmű: az egészség és az élet a legfontosabb, a futball csak játék. Nem a szakvezetők véleménye számít, hanem azok a döntések, amelyeket a kormány a megfelelő szervezetekkel egyeztetve meghoz. Mindannyian sajnáljuk, hogy szünetel a bajnokság, de most nem ez a legfontosabb. A következő hét-tíz napban vélhetően senkivel sem találkozunk a pályán, addig egyéni edzésterv alapján készülnek a játékosok.

– Megfordult a fejében, hogy ebben a helyzetben hazautazik a családjához, a szeretteihez?
– Nem, ez egy pillanatig sem volt opció. Egyfelől, az MTK vezetőedzőjeként Budapesten van feladatom, mert amikor folytatódik a bajnokság, vélhetően rövid idő alatt kell sok meccset játszani, akkor már nem lesz idő részletesen kielemezni az ellenfeleket – most viszont van. Emellett a határokat lezárták, ha haza is jutnék, előbb Németországban, majd a visszaérkezésem után Magyarországon várna rám két hét karantén, ennek nincs értelme. Az idény közben is megesik, hogy két-három hónapig nem látogatok haza, ez most sem jelenthet gondot.

– Ki hiányzik a legjobban?
– A szüleimmel és a fiammal minden nap beszélek, otthon is hasonló a helyzet, mint Magyarországon.

– Az MTK-nál az eredmények mellett a fiatal labdarúgók beépítése is fontos szempont, ezen a téren hogy halad?
– Elég csak Kata Mihály, Nagy Zsombor, Schön Szabolcs, vagy éppen Palincsár Martin nevét említeni, akik egyaránt fiatalok, és gyakran megkapják a lehetőséget. Más kérdés, hogy ezzel élni kell. Az utánpótlásfutballhoz képest jelentős változás, hogy itt senkinek sincs biztos helye. A tizennyolc esztendős labdarúgónak olykor a huszonhét éves csapattársával kell harcolnia a kezdőcsapatba kerülésért, nem a kortársával. Ezt a helyzetet meg kell tanulniuk feldolgozni.

– Azóta tanulja a magyar nyelvet, amióta az U19-es válogatott szövetségi edzőjeként először állást kapott Magyarországon. Hogyan boldogul?
– Egyre jobban! Az öltözőben igyekszem a lehető legtöbb magyar szót használni, a legjobb visszajelzést viszont a mosónőnktől kapom. Ő csak magyarul beszél, de minden nap váltunk néhány szót, és ha négy-öt percig tudunk beszélgetni egymással, úgy, hogy értjük, amit a másik mond, annyira nem lehet rossz a magyarom. Nem tökéletes, a többiek olykor jól szórakoznak, de a lényeg, hogy értjük egymást.