Simon Krisztián immár háromszoros Magyar Kupa-győztes (Fotó: Tumbász Hédi)

 

 

Rendhagyó ünneplés volt. A Mol Magyar Kupa elhódításáért járó trófeát először nem egy, hanem két futballista, Simon Krisztián és Nikola Mitrovics emelte a magasba. Vajon miért?

„Csak rögtönöztünk  – mondta a Nemzeti Sportnak a mérkőzés másnapján Simon Krisztián, a lila-fehérek 29 esztendős csapatkapitánya. – Miután csereként álltam be, amíg pályára nem léptem, Nikola karján volt a csapatkapitányi karszalag, az éremátadásnál megbeszéltük, hogy közösen vesszük át. Egyfajta gesztus is volt mindkettőnk részéről. A mögöttünk hagyott nehéz időszak összekovácsolt bennünket, összezárt a közösség, ez is mutatja, milyen jó a hangulat mostanában az öltözőben.”

Izomsérüléssel bajlódik, de „összedrótozták” a fináléra, mert mindenképpen ott akart lenni a kupadöntőben, és nem bánja, hogy csak csereként lépett pályára. Ahogy fogalmazott, minden jó, ha a vége jó.

„Nagyon kellett ez a siker! Nehéz éven vagyunk túl, az élet most talán kárpótolt bennünket valamennyire. A pályán rendkívül feszült volt a hangulat, nem a szép játékról marad emlékezetes a döntő. De őszintén szólva engem ez sem érdekel, a legfontosabb, hogy nyertünk. A két kiállítás ellenére izgulni kellett, de a gól után azt éreztem, ezt a sikert már nem engedjük ki a kezünkből. Sőt, már a mérkőzés reggelén úgy keltem fel, ez a mi esténk lesz.”

Az újpesti futballisták sokáig ünnepeltek, a Megyeri útra visszaérve meglepetésben is volt részük, szurkolóik várták őket a stadionnál.

„Élvezni akartuk ezt a sikert. Nagyon ráfért a csapatra, a szurkolókra, akik a stadionunknál vártak bennünket, megmutattuk nekik a kupát, az érmeket, nagy volt a boldogság. Nekik is kellett már ez az élmény. Sokáig odahaza voltak bezárva, ezzel a kupaarannyal most talán mi is hozzájárultunk, hogy jobb hangulatban várják a nyarat.”

Érdekesség, az újpestiek nem készültek külön a tizenegyespárbajra, a döntő előtti napokban nem gyakorolták a tizenegyesrúgásokat.

„A Mezőkövesdet is úgy ejtettük ki tizenegyesekkel, hogy nem gyakoroltuk őket. Néhányan az edzések végén rúgtunk egyet-kettőt, de én nagyon nem szerettem volna, ha tizenegyesek döntenek a kupáról.”

Az újpesti szélső az aranyérmet és a fináléban viselt mezét – a többihez hasonlóan – bekeretezteti és a falra teszi.

A lila-fehérek a következő idényben ez Európa-konferencialigában képviselhetik Magyarországot a nemzetközi porondon.    

MICHAEL OENNING ÉRTÉKELÉSE

Az ön karrierjében mit jelent az Újpest tizenegyedik kupagyőzelme?
– Nagyon sokat – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére a 81. Mol Magyar Kupa-döntőt lezáró sajtótájékoztatón Michael Oenning, a Mol Fehérvár FC elleni finálét 1–0-ra megnyerő lila-fehérek 55 éves német vezetőedzője. – Azért nem mindennap nyer az ember kupát. Különleges ez a siker nekem is, aki ismeri a történetemet, azt is tudhatja, miért.
Mit tart nagyobb bravúrnak, az élvonalbeli tagság megőrzését vagy a kupagyőzelmet?
– A kettő összekapcsolódik. Az az edzői stílus, amit képviselek, jelentős erőfeszítést igényel, rengeteg munka van abban, hogy mostanra idáig jutottunk. Sokat, időnként már túl sokat gyakoroltuk az ötvédős rendszert, a letámadást és minden mást, ami kellett az előrelépéshez, de az eredmények arról tanúskodnak, megérte annyit szenvedni. Minden elismerésem a játékosoké, mert az elmúlt időszakban jelentős terhelésnek voltak kitéve, de ami bennük volt, kiadták, sőt talán még többet is. A Magyar Kupában a Puskás Akadémia otthonában megnyert nyolcaddöntő nagy lökést adott nekünk, utána már mindenki érezte, a végén miénk lehet a serleg. Hogy a döntőben is nyerjünk, ahhoz az is kellett, hogy múlt csütörtökön biztossá váljon a bennmaradásunk. Képzelhetik, milyen hangulatban lennénk most, ha nem szerezzük meg a létfontosságú pontot Diósgyőrben. Itt állnánk, és nem tudnánk mit kezdeni azzal, hogy Magyar Kupa-győztesek vagyunk, de szombaton még küzdenünk kell a kiesés elkerüléséért. Nagyon fontos volt, hogy felszabadultan készülhettünk a döntőre. A lefújást követően végképp feloldódott minden feszültség, tetszett, ahogy a srácok örültek. Érzelemdús este volt, hirtelenjében nem is tudtuk felfogni, hogy nyertünk. Jó volt látni minden újpesti boldogságát, jó volt hallani, ahogy a futballisták énekeltek, ámbár az is látszott, nem vagyunk hozzászokva az ünnepléshez. Kicsit gyakorolni kell még…
Vajon a következő idényben lesz rá lehetőségük?
– Meglátjuk. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a Zalaegerszeg ellen tisztességesen befejezzük az idényt, aztán rátérhetünk a folytatásra. A csapatszellem rendben van, ezt kell továbbvinni, a keretet pedig jó lenne optimalizálni. Ha sikerül, újabb lépést tehetünk előre.
(P. T.)

 

MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
Mol Fehérvár FC–Újpest FC 0–1 (0–0, 0–0, 0–1) – hosszabbítás után
Budapest,
Puskás Aréna, 4500 néző. Vezette: Bogár
Mol Fehérvár:
Kovács D. – Bolla (Fiola, 63.), Rus, Muszliu, Stopira – Bamgboye (Alef, 91.), Nego, Rúben Pinto, Petrjak – Nikolics N. (Houri, 76.), Zivzivadze. Vezetőedző: Szabics Imre
Újpest:
Pajovics – Kastrati, Kutrumbisz (Szakály P., 102.), Risztevszki – Onovo – Pauljevics (Máté Zs., 118.), N. Mitrovics, Croizet (Csongvai, 75.), Antonov – Beridze (Perosevic, 114.), Tallo (Simon K., 114.). Vezetőedző: Michael Oenning
Gólszerző:
Kastrati (101.)
Kiállítva:
Rus (90+1.), Alef (97.)