Balra a még mindig aktív Jakub Blaszczykowski, jobbra a két Eb-n is megforduló Marcin Wasilewski

 

„Sajnos egy sérülés miatt kellett visszavonulnom, két évvel ezelőtt volt egy rutinműtétnek számító beavatkozás a térdemben, és elfertőződött. Szerencsémre tudtam más orvosokhoz fordulni, és újra megműtötték a térdemet, azonban innentől kezdve csak erős fájdalmakkal tudtam edzeni vagy futballozni. A célom az volt, hogy ahol elkezdtem játszani, ott fejezzem be a pályafutásomat, ez pedig a Szombathelyi Haladás” – nyilatkozta Guzmics Richárd a Nemzeti Sportnak.

„Nem bántam meg, hogy a visszavonulás mellett döntöttem, noha nagyon nehéz volt elengedni a labdarúgást. Mivel az utolsó időszakomat már összeszorított fogakkal csináltam végig, az volt a legjobb döntés, hogy új életet kezdek. Hogy hogyan készültem korábban a civil életre, volt-e B-tervem? Az edzői B-licencet megszereztem már korábban, a játékoséveim alatt, a hosszú távú célom pedig az, hogy sportigazgató legyek. Ahol játszottam, azoknál a csapatoknál folyamatosan figyeltem a klubok felépítését, és rengeteg külföldi kapcsolatra is szert tettem. Ezt azért mondom, mert a nem titkolt célom az is, hogy a fiatal játékosoknak segítsek külföldi, erősebb bajnokságokba igazolni. Olyan labdarúgóknak, akik később a magyar válogatott erősségei lehetnek!”

(Fotók: Guzmics Richárd)

 

„A Haladásnál rendeztek egy kisebb búcsúztatást az egyik hazai mérkőzés előtt, a klub és a szurkolói csoportok vezetői megköszönték nekem a csapatnál töltött éveimet, majd behívtak a B-középbe, és egy ideig én vezényelhettem a szurkolói énekeket. Ez óriási élmény volt!”

Nemrégiben Lengyelországban is hasonló élményekben lehetett része a krakkói vezetőknek és a szurkolóknak köszönhetően, Guzmics Richárd ugyanis a Wisla Krakówban légióskodott 2014 és 2017 között (aztán egymillió euróért eladták a kínai Jenpien Fundének, de a középső védő játszott a pozsonyi Slovanban is, mielőtt 2020 januárjában haza nem igazolt Magyarországra, a Mezőkövesdhez).

„Amikor megtudták korábbi lengyel klubomnál, a Wislánál, hogy befejeztem a pályafutásomat, többen írtak és hívtak az egyesülettől. Hat éve igazoltam el tőlük, meglepett, hogy visszahívnak, mert egy búcsúztatást szerveznek nekem. Egy mérkőzés előtt köszöntöttek, majd a félidőben sétáltam egy kört a stadionban, a szurkolók pedig állva tapsoltak meg. Több mint tízezren voltak, nagyon megható volt a számomra, hogy éreztették velem, nem felejtettek el… Idegenként érkeztem Krakkóba, de otthonra leltem ott, és egy ilyen megható búcsúval könnyebben le tudom zárni a pályafutásomat…”

 

Ráadásul a mérkőzés után több óráig a stadionban maradt az immáron volt védő, miután a legendás lengyel futballista, a 108-szoros válogatott Jakub Blaszczykowski meghívta a Sky Boxába, és hosszasan elbeszélgettek – gratulált Guzmics pályafutásához a lengyel csapatból két éve visszavonuló, 60-szoros válogatott középpályás, Marcin Wasilewski, az Anderlecht és a Leicester City volt játékosa is. Könnyen ment velük a kommunikáció, ugyanis…

„Természetesen lengyelül beszélgettünk, majd elemeztük a lengyel és a magyar labdarúgás közötti különbségeket, végül a lengyel válogatott került szóba. Elmondták, hogy a legfontosabb céljuk a világbajnoki csoportból való továbbjutás, és ez sikerült is. Szóba került Blaszczykowski korábbi dortmundi csapattársa, Lewandowski is: tőle várták a gólokat, de azt is elmondták, hogy csakis egységes csapattal lehetnek sikeresek! Természetesen én is Lengyelországnak szurkoltam, Cristiano Ronadótól és Lionel Messitől sokat várok még az utolsó vébéjükön. A döntőt Spanyolország és Argentína játszhatja.”