Ramíreznél nem volt jobb fradista; a labdabirtoklás lett a Vidi veszte

MINT KÉT TOJÁS, CSAK AZ EGYIK NÉGY GÓLT SZERZETT…

A Vidi és a Fradi játékát részletesen bemutató meccs előtti cikkünkben azt írtuk, a két együttes szezonbeli átlagos statisztikai mutatói – főként a labdabirtoklás, a passzpontosság és a kapura lövések száma – megegyeznek vagy kevéssel térnek el egymástól. A kupadöntőben is kiegyenlített játékot láthattunk – leszámítva persze, hogy az FTC négy gólt vágott, míg a Videoton egyet sem…

Kapura lövéssel tizenegy alkalommal próbálkozott mindkét gárda, sőt a fővárosiak és a székesfehérváriak is négyszer találták el a kaput – más kérdés, hogy amíg Dibusz Dénes mindegyik próbálkozásnál hárított, addig a túloldalon meglehetősen hatékonyan teljesítettek Varga Rolandék. A labdabirtoklás aránya 51:49 volt a zöld-fehérek javára, a passzok terén a Videoton 439/342-es (78 százalék), a Fradi 473/386-os (82) pontossági mutatóval zárt. Érdekesség, hogy mindkét együttes hibátlanul passzolt, amikor a labda tartása, járatása volt a cél. A Fradi a kulcspasszokban – azaz a társat egyből gólhelyzetbe hozó átadásokban – sokkal jobb volt riválisánál: a népligeti gárda kilenc kísérletéből hat célba jutott, míg a Vidi két próbálkozásából csak egy volt pontos.

Az első félidő három tizenöt perces blokkjából kettőben volt a Fradinál többet a labda, a második játékrész harmadaiban viszont kivétel nélkül a Vidi birtokolta többet. A magyar bajnok azonban éppen abban a negyedórában kapott két gólt 0–1 után, amikor a 60. és a 75. perc között 63 százalékban nála volt a labda.

A passzutak ábrázolása jól mutatja, hogy mindkét gárda a labda járatására, megtartására törekedett. A Videotonnak csak három olyan „bejáratott” passzútja volt a meccsen, amit legalább tízszer meg tudott játszani. Ellenben a Ferencváros esetében ez a szám öt, sőt ebből három esetben tizenötször vagy többször járt lábról lábra a labda.

A FRADIBÓL HÉT JÁTÉKOS, A VIDIBŐL SENKI SEM VÉGZETT KÉTSZÁZ FÖLÖTT

Mint már megszokhatták, az InStat saját értékelési rendszert használ a játékosok teljesítményének bemutatására. Az így kapott index egy-egy labdarúgó minden megmozdulását, illetve az ellenfél játékerejét és az adott mérkőzés fontosságát figyelembe véve jön ki.

A Videoton labdarúgói közül senki sem érte el a nemzetközi szinthez mérten közepesnek, hazai mércével viszont jónak mondható kétszázas határt – ez persze részben a négy kapott gól következménye is. (Tudni kell persze, ha valaki a magasan jegyzett Barcelonában vagy a Real Madridban lép pályára, alapból magasabb pontszámmal indul, mintha példaként a Lombard Pápában, a Kecskeméti TE-ben vagy a Fradiban szerepel). A Ferencváros kezdőcsapatából viszont csak négyen – Dilaver, Pavlovic, Nagy Ádám és Gera – maradtak kétszáz alatt, ami a magyar közegben ritkaságnak számít csapatszinten.

Viszonyításképp az őszi NB I-es cikkünkben közölt húsz legjobb játékos Instat-indexeinek átlaga 176.3, és az ősz során csak nyolc játékosnak sikerült egy bajnokin 270 feletti értéket elérni.

A Magyar Kupa-döntő legjobbjának az FTC ecuadori balhátvédje, Cristian Ramírez bizonyult a maga 240-es pontszámával, de Batik (234), Dibusz (229) és Varga Roland (222) is kiemelkedett. A Videotonból a brazil középhátvéd, Vinícius érte el a legmagasabb indexet (193), rajta kívül a sok helyzetet elpuskázó Nikolics Nemanja érte el a 190-es mutatót.

MIBEN VÉGZETT AZ ÉLEN SÁNDOR GYÖRGY ÉS SOMÁLIA? EZÉRT VOLT RAMÍREZ A LEGJOBB!

A játékosokra vonatkozó legjelentősebb statisztikai elemek vizsgálatakor szemet szúrt Vinícius 91 százalékos párharcmutatója (11/10), de társai közül Juhász Roland (20/11) és Sándor György (22/10) is többször vívott meg győztesen párharcot. Náluk is magasabb számot regisztráltak Ramíreznél (20/14) és a Thomas Doll által kiváló védekező középpályássá „átnevelt” Somáliánál (20/14). Figyelemre méltó, hogy Ramírez és Somália messze a legtöbbször szerelt sikerrel: Somália neve mellett 10/7, Ramírezénél 6/5 áll.

Ramírez nem véletlenül volt a legjobb az InStat-indexek alapján. A 20 éves balhátvéd a 14 megnyert párharc mellett a Fradi legtöbbször jól cselező játékosa volt (6/3), ő vett részt a legtöbbször (45 alkalommal) a támadásokban a zöld-fehérek közül, s többek között Gerát is megelőzve ő kísérelt meg a legtöbb alkalommal (49) konstruktív átadást. Ráadásul az FTC kapuja előtt és a felezővonalnál az ő területén volt a legmagasabb (80 és 60 százalék) a megnyert párharcok aránya – ami persze nem csak Ramírez érdeme.

Az Újpest elleni derbi után írt elemzésünkben Ramírez gyenge védekezési mutatóira is felhívtuk a figyelmet, most azonban e téren is helytállt a négyszeres ecuadori válogatott futballista. Ramírez láthatóan motiváltan játszott, maximális fordulatszámon pörgött, no és az első gólnál a remek beadása is elismerésre méltó.

Érdekesség, hogy a Ferencvárosból Ramírezen és Vargán kívül senki sem próbálkozott háromnál többször csellel. A Videotonnál viszont Filipe Oliveira (5/3), Sándor György (8/6) és Kovács István (9/3) is többször mert trükkel kirukkolni.

GERA: MELLETTEM AZ UTÓDOM?

Meglepőnek tűnt, hogy Thomas Doll a kezdőcsapatba jelölte az U20-as vb-keretbe meghívott, 19 éves Nagy Ádámot. Az ifjú középpályás nem nyújtott extra teljesítményt, viszont Gera Zoltánéhoz meglehetősen hasonló számokat mért nála az InStat. A két játékos teljesítménye egyaránt 177-es indexet ért – ezzel az FTC kezdőjátékosai közül a legrosszabb mutatót hozták össze.

Gerának 37, Nagynak 30 pontos passza volt, százalékosan viszont Nagy Ádám jobb volt (86 Gera 76 százalékával szemben). Mindkettejüknek tizenhatszor volt lehetőségük párharcot nyerni: Nagy hat, Gera öt alkalommal jött ki ezekből győztesen. Nagy háromszor, Gera kétszer szerelt sikerrel, Nagy négyszer, Gera háromszor szerzett labdát. Az U20-as válogatott középpályás hét, Gera kilenc alkalommal vesztette el a labdát. Gerának dupla annyi konstruktív passza volt, mint Nagynak (34–17), a fiatal tehetségnek viszont volt egy sikeres kulcspassza (Gerának egy sem volt). Érdekesség, hogy a vidis Kovács István ellen Nagy háromból egy párharcot sem veszített el, Gera viszont háromból egyet sem nyert meg.

FTC: JÖVŐRE BAJNOKI CÍM? VIDI: A JÁTÉK BIZTATÓ, DE…

A számok és látottak alapján érezhető, Doll Fradija rengeteget fejlődött az elmúlt egy évben, s nem a levegőbe beszélnek azok a ferencvárosi labdarúgók és szakemberek, akik a következő idényre a bajnoki cím megszerzését tűzték ki célként. A Videoton az eredményt leszámítva méltó ellenfele volt a Fradinak, kérdés azonban, hogy a nyáron hány alapember távozik a székesfehérváriaktól, illetve kik érkeznek a helyükre pótlásként. A Joan Carrillo által megkövetelt játék valóban hasonlít a Doll-féle Ferencvároséhoz, de a szerdai fináléban a zöld-fehérek bizonyultak jobbnak, hatékonyabbnak.

Ha a Vidi és az FTC kerete minőségben nem romlik drasztikusan a nyári átigazolási időszakban, akkor a BL-, illetve az El-selejtezőben is lehet keresnivalója a két csapatnak.

MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
VIDEOTON–FERENCVÁROS 0–4 (0–0)
Budapest, Üllői úti stadion, 15 127 néző. Vezette: Iványi Zoltán
VIDEOTON: Calatayud – Szolnoki, Juhász R., Vinícius, Stopira – Sándor Gy., Simon Á. (Trebotic, 63.) – Gyurcsó, Kovács I. (Feczesin, 71.), F. Oliveira (Álvarez, 63.) – Nikolics. Vezetőedző: Joan Carrillo
FERENCVÁROS: Dibusz – Dilaver, Pavlovic, Batik, Ramírez (Bönig, 89.) – Gera (Csukics, 87.), Somália, Nagy Á. (Gyömbér, 70.) – Varga R., Böde, Lamah. Vezetőedző: Thomas Doll
Gólszerző: Varga R. (53.), Batik (60.), Lamah (69.), Szolnoki (86. – öngól)