Pölöskei Gábor édesanyja gyűjtötte a róla megjelent írásokat (Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté)

 

A Rába ETO, a Ferencváros, az MTK és a svájci Delémont labdarúgója 15-ször volt magyar válogatott, pályára lépett az 1982-es világbajnokság mindhárom magyar meccsén, két gólt szerzett a spanyolországi tornán. Az első cikk tizennyolc éves korában, 1979. július 1-jén jelent meg róla a Népsportban. Éppen túl volt akkor a felvételin a győri műszaki főiskolán, az értesítést várta, vajon felveszik-e – de talán már maga is pontosan tudta, a futballpálya az ő terepe.Visszavonulása után edzősködött az MTK-nál, a Ferencvárosnál, a BKV Előrénél és a Honvédnál is, illetve volt az U21-es válogatott pályaedzője.

„Ahogyan akkoriban mindenkinek, nekem is fontos volt, mit ír rólam a Népsport, egy fiatal játékosnak kellenek a pozitív megerősítések – elevenítette fel emlékeit az első cikk kapcsán.  – A mi időnkben a legtöbb sportoló mindennap megvette az újságot, és az első betűtől az utolsóig elolvasta. Kerestük benne a nevünket, a meccsek után pedig az osztályzatot. Nagyon fontos visszajelzés volt ez nekünk akkoriban, mára persze az internet sok mindent megváltoztatott. Édesanyám gyűjtötte rólam a cikkeket, örök emlékként máig megvannak.”

Pölöskei Gábor 1981 és 1987 között hat éven át volt a Ferencváros játékosa, a cikkek akkor szaporodtak meg igazán.     

 „Nem lehetett csodálkozni azon, hogy a legnépszerűbb csapat tagjaként és válogatottként ugrásszerűen megnőtt irántam az érdeklődés, de ezt normálisan tudtam kezelni, nem éreztem nyomásnak, és nem is bíztam el magam tőle.”

A népszerű Pölő 2020 októberében töltötte be hatvanadik életévét, a kerek évfordulóra gyermekeitől – két fia, Péter és Zsolt is NB I-es labdarúgó volt – nyolcoldalas, nagy alakú nyomtatványt kapott ajándékba a róla szóló legfontosabb NS-cikkekből összeállítva.

„A járvány miatt akkor nem tudtunk nagy bulit csapni, de egy év késéssel, már beoltva tartottunk egy negyven-ötven fős összejövetelt, ott kaptam meg az ajándékot, aminek nagyon örültem, kézről kézre járt a társaságban, és mindenki jó szívvel nosztalgiázott.”