„Túlzás azt állítani, hogy megtáltosodtunk, mindenesetre végre egymásért hajtunk, a tizennyolcadik játékos is egy célért küzd – mondta Czvitkovics, a felcsútiak egyik legrutinosabb labdarúgója. – Hogy ez miért nem volt mindig így? Nem tudom, talán mert azt gondoltuk, van nálunk épp elég jó játékos ahhoz, hogy egyénileg is megoldjuk a feladatot. Nem nagyon sikerült. Fontos volt a Pápa elleni első győzelem, ha volt is egy kis szerencsénk. Abból maradt is az Újváros majd az ETO ellen, ugyanakkor mégiscsak egy csapat erejét mutatja, ha vesztett helyzetből képes fordítani. Kétszer is megtettük.”

Csakhogy egyik talpra állásnak sem lehetett a részese Czvitkovics, akit a Dunaújváros ellen a szünetben, még 0–2-nél lecserélt Benczés, hogy aztán a győriek ellen ne is jelölje a kezdőcsapatba. Rossz nyelvek szerint nem is életre szóló a barátság mester és tanítványa között...

„Ugyan már! Nincs semmi baj kettőnk közt. A Dunaújváros ellen elpasszoltam egy labdát, abból gólt szerzett a vendégcsapat, a második félidőre nem is jöhettem ki. Nélkülem fordítottunk, aztán nélkülem nyertünk ismét, ennyi történt, azt viszont nem tudom megmondani, Benczés Miklós a győztes csapaton ne változtass elvhez tartja-e magát, vagy esetleg meggyőztem annyira az edzésmunkámmal, hogy visszatesz a csapatba.”

„De már csak azért sem kritizálhatom az edzőmet, mert mindössze három elfogadható meccsem volt idén, és ha minden bajnokin dupláztam volna, aligha hagy ki. Tudom, messze vagyok a legjobbamtól, ám azért dolgozom, hogy elérjem. Az persze tény, egy játékos akkor tudja a legjobbat kihozni magából, ha bíznak benne. Semmi okom nem volt eddig azt gondolni, hogy Felcsúton ne bíznának bennem, Benczés Miklós rendszeresen szerepeltetett. Ugyanakkor az is igaz, olyan csapatban, mint a Debrecen, ahol kis túlzással szökőévente kellett visszamennem a saját térfelemre, talán könnyebb volt látványosan futballozni.”

„Várjunk még azzal a kijelentéssel, hogy nem lesznek kiesési gondjaink. Három fordulóval ezelőtt még tizenötödikek voltunk... Ebben a bajnokságban az abszolút kiemelkedő Videotonon kívül mindenki mindenkire veszélyes lehet. Nekünk játékban, koncentrációban és védőmunkában is fejlődnünk kell, no és összeszedni harminc pontot ahhoz, hogy megnyugodhassunk.”