NB I: Mondjuk úgy, érdekes idény van mögöttem – Böde

– Egyik edzés követi a másikat, a változatosságot egy-egy edzőmérkőzés jelenti. Nem unalmas?
– Nem ez az időszak a futballisták álma, de kétségkívül hasznos – mondta a Nemzeti Sportnak a Paksi FC 33 esztendős támadója, egyben csapatkapitánya, Böde Dániel. – Ha jó erőben akarunk lenni, azt ezekben a hetekben kell megalapozni.

– Bírja még a napi két edzést?
– Olykor hármat is.

– Nocsak, pluszmunkát végez?
– Munkának nem nevezném. Szülőfalum, Madocsa csapatát segítem edzőként, éppen szerdán kezdtük el a felkészülést. Ott is két edzés vár a srácokra.

– Naponta?!
– Hetente. A megyei másodosztályú bajnokság csak augusztus végén indul, de nem akartam úgy belevinni a játékosokat a meccsekbe, hogy előtte nem edzenek semmit, nem hiányzik nekünk, hogy mindjárt négyen-öten megsérüljenek.

– Erősítettek a nyáron?
– Persze! Nagy Richárd, Ádám Martin, Hegedüs Lajos, Bognár István és Lorentz Márton érkezett.

– A Madocsára gondoltam...
– Vagy úgy! Igazolni igazoltunk, de nem sztárokat. A legnagyobb erősítés, hogy Éger László még egy évet vállalt.

– Ki igazolt jobban, a Paks vagy a Madocsa?
– Erre a kérdésre majd a tétmeccsek adják meg a választ. A puding próbája úgyis az evés.

– Az előző idény hajráját hogyan élte meg?
– Örültem, hogy benn maradtunk, maradjunk ennyiben.

– Négy fordulóval a vége előtt megsérült, két meccsen nem tudott játszani, az utolsó kettőn csak csereként. Nehezen viselte?
– Nagyon! Egy sérülés sosem jön jókor, de az a lehető legrosszabbkor ért. Ha nem szakembertől hallom, talán el sem hiszem: a lábfejmozgató-ín sérült meg... Öröm az ürömben, hogy a Diósgyőr, majd a Debrecen ellen már beszállhattam, és talán tudtam is segíteni. A Loki elleni sorsdöntő összecsapáson csak az járt a fejemben, nincs az az isten, hogy kikapjunk és kiessünk! Ha visszagondolok arra a mérkőzésre, nem is kellett volna izgulnunk az utolsó percekben, mert a Debrecen sokáig a kapunk felé sem jött. Aztán elkövettünk egy hibát, az ellenfél belelelkesedett, és tény, a végén szerencsénk is volt a két kapufánál. Ettől függetlenül állítom, igazságtalan lett volna, ha kikapunk.

– A lefújást követően a pályán ünnepeltek, amikor beszaladtak a hazai szurkolók. Nem rémült meg?
– Időm sem volt rá, hogy megijedjek. A biztonságért felelős illetékes szólt nekünk, hogy menjünk be az öltözőbe, és gyorsan be is mentünk. Bár abban biztos vagyok, hogy a debreceni drukkerek nem bántottak volna minket, nem akartunk olajat önteni a tűzre azzal, hogy előttük ünnepelünk.

– Igaz, hogy masszőrjük, Varga László teljes fej- és arcszőrzete „bánta” a bennmaradást?
– Igaz hát! A feszült helyzet miatt két órát töltöttünk az öltözőben, de legalább volt időnk arra, hogy „Apin” behajtsuk az ígéretét. Korábban ugyanis egy halászlében fogadtunk, hogy amíg nem húzzák meg alattunk a vonalat, addig nem válik meg a szakállától. Csakhogy elkövette azt a hibát, hogy véletlenül belevágott, amit a „zsűri” fogadalomszegésnek ítélt meg, így emelnie kellett a tétet. Ebből lett az, hogy végül a szakállát, a haját, sőt még a szemöldökét is lenyírtuk.

– Feltételezem, jövőre elkerülnék a borbélykodást.
– Legalábbis nem várnánk vele az utolsó pillanatig. Ennek érdekében nekem is többet kell tennem. Mondjuk úgy, érdekes idény van mögöttem. Többször bajlódtam sérüléssel, kétszer kiállítottak, a hat gólomra se lehetek büszke. Abban bízom, hogy ami legutóbb megesett velünk, többé nem fordul elő! Jóllehet egyszer már jártunk hasonló cipőben, éppen tíz éve, hogy az utolsó előtti fordulóban, a Honvéd elleni kettő egyes győzelemmel harcoltuk ki a bennmaradást. Halkan teszem hozzá, hogy a második gólunkat én fejeltem.

– A következő bajnokságban hány gólt szerezne?
– Hatnál többet. Jóval többet.

– No és a Paks mire viheti?
– Úgy látom, van három-négy csapat, amelyik a dobogós helyezésekért küzdhet, a többi a kiesés elkerüléséért. Utóbbi együttesek között nincs nagy különbség, ma még nem tudnám megmondani, mi dönt majd közöttük. Mindenesetre remélem, a középmezőnyben lesz a helyünk.

– Összeállhat a bivalyerősnek tűnő Böde, Ádám támadóduó?
– Ezt majd Osztermájer Gábor eldönti. Az eddigi felkészülési meccseken hol egymás mellett, hol külön játszottunk, próbálgattuk az egy-, illetve kétcsatáros játékot is. Az már az edző feladata, hogy megtalálja a legjobb felállást. Októberben harmincnégy leszek, ilyeneken már nem idegeskedem.

– A Ferencvárosban eltöltött hét év után tavaly nyáron tért vissza Paksra. Jó döntés volt?
– Ezen sem stresszelek. A múlttal egyébként sem szeretnék már foglalkozni. Csak egy mondat: itt legalább játszom.

– A Fradival – többek között – nyert két bajnoki címet is. A Pakssal kivívott bennmaradás felért egy aranyéremmel?
– Felér, bizony, ahogyan a Pakssal kilenc éve elért második hely is. Csak ezért nem kaptunk érmet... Úgy vagyok vele, nyerhet valaki akár öt bajnokságot is, ha egyszer kiesik a csapatával, az csúnya, sötét foltot jelent a pályafutásában. Biztos vagyok benne, ha elbukunk Debrecenben, nagyon nehezen dolgoztam volna fel. Hála az égnek, számos szép sikerben volt részem mostanáig, és az a csúnya sötét folt sem rondított még bele a karrierembe. S ha már eddig kihúztam, nem is akarok ezen változtatni.