Az utolsó másodpercben mentett pontot a Budafok a DVTK ellen

Kiállítva:Zivulic (82.)

ÖSSZEFOGLALÓ

A bravúros győzelemnek mindig nagy az értéke – különösen akkor, ha azt idegenben éri el egy csapat. A Diósgyőr január 20-án a Ferencváros ellen szerezte meg a három pontot, megadva ezzel az alaphangot a tavaszi meneteléshez, csak éppen a második idei fellépés már nem sikerült, Paksról pont nélkül tért haza az alakulat. A klub vezetősége és új tulajdonosa a téli szünetben jelentős erőket mozgósított a csapat megerősítése érdekében: a piros-fehérek kilenc új labdarúgót igazoltak és cserét határoztak el a kispadon is.

Zoran Zekic érkezett, érkezett vele féltucatnyi horvát futballista, nagy valószínűséggel az újakra hárul majd a bennmaradásért vívott harc döntő része. Az ilyen helyzetben alapkövetelmény ugyanakkor, hogy az olyan mérkőzéseket, mint az újonc Budafok elleni, minden körülmények között meg kell nyerni, ezeken botlani nem szabad, mert az beláthatatlan következményekkel járna.

A BMTE vezetőedzője, Csizmadia Csaba három helyen frissítette csapatát a legutóbbi összeállításhoz képest: bekerült a kezdők közé Ihrig-Farkas Sebestyén, Jagodics Márk és Kovács Dávid, míg a diósgyőriek erősen támadó szellemű alakulattal próbálkoztak. Az első veszélyes lövést Zsóri Dániel eresztette meg, de Antal Botond a helyén volt. A vendégek tehát nem álltak be védekezni, ha labdát szereztek, azonnal megindultak előre.

A diósgyőriek birtokolták valamivel többet a labdát, ellenfelük kapujának a veszélyeztetéséig azonban nem jutottak el, mezőnyfölényüket néhány kiharcolt szögletrúgás jelezte. A sok támadó nem is nagyon értette meg magát egymással, átlátszó próbálkozásaikat könnyen állította meg a szervezett és fegyelmezett Budafok védelme. Fél óra elteltével David Vanecek hozta magát helyzetbe a kaputól két méterre, de Póser Dániel gyors vetődéssel leszedte a labdát a csatár lábáról. Továbbra is hiánycikket jelentettek a diósgyőri lövések, márpedig ezek nélkül nehezen lehet megnyerni egy találkozót, míg a Budafok taktikája ebben az időszakban jól működött, igaz, egyre inkább védekezésre kényszerült a csapat..

Öt perccel az első félidő vége előtt tetszetős akció végén megszerezte a vezetést a DVTK: Luka Marin balról, laposan lőtte középre a labdát és az érkező David Vanecek szinte a gólvonalról helyezett a hálóba. A hazaiak megnyugodtak, igaz, sok idegeskedésre korábban sem volt okuk, hiszen a Budafok gyakorlatilag nem veszélyeztette Antal Botond kapuját.

A szünet után a frissen beállt Mirko Ivanovszki növelhette volna csapata előnyét, de hiába érkezett jó ütemben Márkvárt Dávid beadására, az öt és felesen blokkolták a védők. A Diósgyőr kezdeményezett, a Budafok csak szórványosan lódult meg, de a tudomány csak a tizenhatosig tartott, a veszély hiányzott az akciókból. Takács Ronald előtt adódott egy lehetőség, a közeli lövés azonban pontosan Antal Botondot találta telibe. A Diósgyőr nem erőltette a fej nélküli rohanást, inkább a biztonságra ügyelt, óvta előnyét, és arra koncentrált, hogy érintetlen maradjon a saját hálója.

A vendégek igyekeztek ugyan, de az átütőerő nélküli kísérletek nem vezethettek eredményre, kiütközött, hogy miért is tart ott az újonc, ahol… Igaz, az utolsó nyolc percben emberelőnyben játszhattak a vendégek, mert az akkor még csak tizenöt perce pályán lévő Diego Zivulic a kiállítással nehéz helyzetbe hozta csapatát. S hogy az utolsó percek kapkodásával nem járt jól a hátrányban futballozó, s az utolsó pillanatokban védekezésre kényszerített DVTK, azt a hosszabbításban, szabadrúgásból lőtt Kulcsár Kornél-gól nyomatékosította.