Az FTC 70 percnyi emberhátránya ellenére is nyert Kispesten

LABDARÚGÓ NB I
6. FORDULÓ
Bp. Honvéd–Ferencváros 0–1 (Nguen 16.)
Budapest, Bozsik Aréna, 4046 néző. Vezette: Karakó
Kiállítva: Botka (23., Ferencváros)

PERCRŐL PERCRE SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!

Az Ady Endre út szokatlanul zsúfolt volt. A villamosmegállókban piros-fekete mezekbe öltözött kispesti szurkolók várták a szerelvényt, az út menti kocsmák előtt tíz-húsz fős brigádok kortyolgatták söreiket. Rengeteg volt a rendőr, ám az egyenruhások még véletlenül sem szerettek volna feltűnést kelteni, villogó autóikkal a környező kis utcákon át lépésben közelítették meg a Bozsik Arénát. Nem véletlen volt a felfokozott hangulat, a párharcnak először volt helyszíne a megújult, nyáron átadott stadion; aki nem járt még erre, elégedetten csettintett, mennyire pofás lett a helyi aréna. Míg a meccs előtt nem is volt túlzottan ingerült a hangulat, a pályán nyomban pattanásig feszültek az idegek.

Az első fél óra mindent tartogatott, ami egy jó futballmérkőzéshez kell: gól, helyzetek, nagy mentések, szép keresztlabdák, kiállítás és izgalmak is voltak. A Ferencváros viszonylag korán, a 16. percben megszerezte a vezetést, csakhogy a hátul szabálytalankodó Botka Endre kiállításával nehéz helyzetbe került.

Peter Stöger vezetőedző cserével reagált a piros lapra, lehívta a pályáról Olekszandr Zubkovot, helyére az inkább védekezni tudó Henry Wingót küldte be, a négy védő így megmaradt, a zöld-fehérek a középpályán kerültek emberhátrányba. A játékosok nem kímélték egymást, Karakó Ferenc játékvezetőnek nemegyszer elő kellett húznia zsebéből a sárga lapot is, de nemcsak a pályán voltak kemény szócsaták, a két kispad sem volt kibékülve egymással. A kispesti Szamosi Tamás nem éppen úriember módjára üvöltözött át a ferencvárosiaknak, ám Peter Stöger habitusából adódóan elegánsan lereagálta a dolgot, az első ivószünetnél odasétált a hazai kispadhoz, és lepacsizott Horváth Ferenc vezetőedzővel. A kiállításig egyértelműen a Ferencváros irányította a játékot, ám érdekes módon azt követően sem szorultak kapujuk előterébe, sőt, ha Tokmac Nguen jobban céloz, második gólját is megszerezhette volna.

A fordulás után némileg monotonná vált a játék.

A kapuk jóval kevesebbet forogtak veszélyben, hiába voltak többen a hazaiak, a labdabirtokláson kívül nemigen mutatkozott meg az emberelőny. Érkeztek ugyan beadások jobbról és balról is Dibusz Dénes kapuja elé, de a ferencvárosi védők a légtér urai voltak. Az idő előrehaladtával Horváth Ferenc pályára küldte jószerivel összes támadóját, Eppel Márton, Zinédine Machach és Balogh Norbert is beállt, ehhez képest a Fradi állt ismét közelebb a gólhoz, a hajrában Ryan Mmaee helyzetet verekedett ki magának, lövése után a lécről vágódott a gólvonal elé a labda. Sőt, kis híján az akciót követő Wingo is a kapuba találhatott volna. Ekkor már Stöger is frissített együttesén, Somália és Myrto Uzuni hoztak színt a játékba, és látható volt, milyen sokat ér a nemzetközi színtéren felszedett tapasztalat, a Ferencváros pontosan azt játszotta, amit ilyen helyzetben kell. Okosan, türelmesen járatta a labdát, hátul zártan védekezett, a megszerzett labdával pedig higgadtan, megfontoltan szövögette támadásait. A rutin rendkívül sokat ér ilyen helyzetekben, szó sem volt kapkodásról, idegeskedésről, a legnagyobb gondot a fáradtság okozta, hiszen emberhátrányban mégis csak többet kell futni... Az utolsó percekre alaposan beszorította ellenfelét a Honvéd, Dibusz Dénesnek is kellett védenie, de a hazai gól csak nem jött össze.

A Ferencváros profi módon hozta le a szombati bajnokit, és azt is kibírta, hogy közel hetven percen át játszott emberhátrányban. A ferencvárosi szurkolók nem véletlenül éltették a lefújást követően csapatukat, amellett, hogy fontos három pontot szereztek a bajnokságban, az (egyik) fővárosi riválist győzték le – méghozzá idegenben. 0–1

PERCRŐL PERCRE SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!