Boér Gábor (jobbra) eredményre vezető tanácsokkal látja el a ZTE futballistáit

 

Sajnálatos módon régóta dolgozhat azon, hogy NB I-es vezetőedzővé váljon – Boér Gábornak, a ZTE FC vezetőedzőjének 24 évesen abba kellett hagynia a profi futballt.

„Hamar véget ért a profi karrierem, elszakadt a keresztszalagom, összesen kilencszer műtötték meg a jobb lábamat – emlékezett vissza a zalaegerszegiek 37 éves vezetőedzője, aki csak három NB I-es bajnokin léphetett pályára az Újpest FC színeiben. – Mivel az elsőt elrontották, helyre kellett hozni a lábamat, megpróbáltam mindent, ezért is követte még nyolc beavatkozás – akkor borzalmas volt megélni és rájönni arra, nem lesz esélyem már a legjobbak között futballozni, csak alacsonyabb osztályokban játszhatok. Nagyon megviselt, de inkább előre tekintettem, s arról álmodtam, egyszer az élvonalban edzősködhetek. Orosházán kezdtem el gyerekekkel foglalkozni, s közben Nagyszénáson is dolgoztam, a Békés megyei II. osztályban szereplő együttesnél vezetőedzőként. Orosházáról szerződtem Békéscsabára, először az NB III-ban, majd egy osztállyal feljebb is bizonyíthattam, sokat tanultam a szakmából, némi rutinra is szert tettem.”

Ezután következett két második ligás együttes, az ETO és a Kazincbarcika, jóllehet utóbbi helyen kevés időt töltött, hiszen érkezett a zalaegerszegi lehetőség, amelyre nem lehetett nemet mondani. A ZTE a harmadik helyről várja az NB I hétvégi fordulóját, a Honvéd elleni vasárnapi csatát, igaz, a kép csalóka, mert több együttesnek van elmaradt mérkőzése.

„Emiatt sem figyeljük az állást, de a megszerzett nyolc pontunk megfelelőnek mondható. Az első három fordulóban az előző idény remekül szereplő együtteseivel játszottunk, a Fehérvárral és a Mezőkövesddel ikszeltünk, a Ferencvárostól kikaptunk. Az utóbbi meccseken szerencsére már eredmény is párosult a jó játék mellé, az MTK-t és a Diósgyőrt egyaránt legyőztük. De a realitás talaján kell maradnunk, tudjuk, a helyzet gyorsan változhat, ezért még nagyobb alázattal kell dolgoznunk. A Honvédot, bár gyengébb formát mutat, egy pillanatra sem szabad lebecsülni, hiszen remek játékosok alkotják a keretét – az előző idényt is gyengébben kezdte, aztán mégis összekapta magát és megnyerte a Magyar Kupát. Észnél kell lennünk, és akkor nem lehet baj.”

Boér Gábor a nyáron nagy fába vágta fejszéjét, hiszen az előző idény kulcsemberei közül többen távoztak (például Bolla Bendegúz, Tamás Krisztián, Nikola Mitrovics, Bőle Lukács, Bobál Gergely és Radó András), a játékosállomány kicserélődött.

„Úgy fogtam fel, hogy együtt alakíthatjuk ki a keret jelentős részét, a játékrendszerünkbe illő futballistákat szerződtethetünk a vezetőséggel egyeztetve. Bíztam magamban, a stábomban és abban, hogy ezzel a játékosállománnyal működhet az a támadófutball, amit elképzeltünk – ezért is örülök a tizenegy szerzett gólnak. De meg kell találni az egyensúlyt a csapatban, a védekezésre is figyelni kell, mert nyilván lesznek olyan szakaszok a bajnokságban, amikor döcögősebben megy a játék, nem szerezzük sorra a gólokat. De egyelőre az a legfontosabb, hogy lovagoljuk meg a hullámot, amelyre az MTK és a Diósgyőr legyőzése után felültünk: nem lehet más cél vasárnap, mint nyerni a kispestiek ellen.”