Játékossors: A Fradi a szívemben van – André Schembri

BORSOS LÁSZLÓBORSOS LÁSZLÓ
Vágólapra másolva!
2020.11.07. 08:33
null
André Schembri átállt a másik oldalra, már nem neki magyarázzák a taktikát, ő találja ki a hadrendet (Fotó: Nemzeti Sport)
Ismerős arc a futball világából: tavasszal hagyott fel a játékkal az FTC egykori máltai támadója és házi gólkirálya, André Schembri, aki immár Cipruson edzősködik.

 

ANDRÉ SCHEMBRI

Született: 1986. május 27., Pieta
Nemzetisége: máltai
Válogatottsága/góljai: 94/3
Csapatai játékosként: Hibernians (máltai, 2002–2005), Marsaxlokk (máltai, 2005–2007), Eintracht Braunschweig (német, 2007–2008), Carl Zeiss Jena (német, 2008–2009), Austria Kärnten (2009–2010), Ferencváros (2010–2011), Volosz (görög, 2011), Panioniosz (görög, 2011–2012), Omonia Nicosia (ciprusi, 2012–2014), FSV Frankfurt (német, 2014), Omonia Nicosia (2015–2016), Boavista (portugál, 2016–2017), Apollon (ciprusi, 2017–2019), Chennaiyin (indiai, 2019–2020)
Sikerei: ciprusi Szuperkupa-győztes (2017)

– Hallom, abbahagyta a profi futballt. Nem volt még a lábában egy-két pályán töltendő év?
– Úgy éreztem, labdarúgóként mindent kihoztam magamból, és miután magasabb szinten már nem volt lehetőségem játszani, abbahagytam a profi játékot – mondta lapunknak a 34. életévét májusban betöltő André Schembri, aki 2010 februárja és 2011 júliusa között a Ferencvárosban futballozott. – Az indiai bajnokság leállása kapóra jött, hogy bejelentsem a visszavonulásomat. Őszintén mondom, sem az edzések, sem a meccsek nem hiányoznak, máshol járnak a gondolataim. Az edzői pálya köti le az energiáimat, nagyon élvezem ezt a szerepkört. Három évvel ezelőtt elvégeztem a hulli egyetem sporttudományi képzését, s azóta megszereztem az UEFA C- és B-licences diplomát. Amikor felhagytam a labdarúgással, már tudtam, korábbi csapatomnál, az Apollonnál tárt karokkal várnak. Az utánpótlásnál a tizenöt esztendősök korosztályánál dolgozom edzőként, idővel pedig szeretnék felnőttekkel foglalkozni.

– Van hiányérzete a pályafutásával kapcsolatban?
– Egyetlen címem az Apollonnal nyert ciprusi Szuperkupa. A sikert azonban szerintem nem az határozza meg, hogy hány trófeát nyertem, sokkal inkább az, hányszor kerültem padlóra, s onnan hányszor álltam fel. Annyit bánok, hogy túl későn, huszonegy évesen hagytam el Máltát. Ha öt évvel hamarabb „dobbantok”, vélhetően jelentősebb karriert futok be. Amikor tizenhét éves voltam, megfeleltem az Aston Villa próbajátékán, ám a csapatom anyagi okok miatt nem engedett el Angliába.

– Később piacképes labdarúgóvá vált. Mi a titka?
– Ritkaságszámba megy, ha egy máltai srác nemzetközi karriert fut be. Fiatalon az volt az álmom, hogy profi labdarúgóvá váljak. Mindent alárendeltem ennek a célomnak. Óriásit lendített a karrieremen, hogy már húszévesen magamra ölthettem a címeres mezt, és két gólt lőttem Magyarországnak. Ezután megnövekedett az érdeklődés irántam, és Németországba szerződtem.

SZALAI ATTILA, A SZIKLASZILÁRD

A Cipruson edzőként dolgozó André Schembri naponta testközelből láthatja egy magyar labdarúgó edzésmunkáját, munkamorálját: a hatszoros válogatott Szalai Attiláról jó véleménnyel van, szerinte sokra viheti a 22 esztendős belső védő: „Kiváló és sziklaszilárd középhátvéd, aki a következő években magasabb szinten is megmutathatja magát, mint a ciprusi bajnokság. Úgy vélem, a Bundesliga vagy az ahhoz hasonló bajnokság lenne neki testhezálló. A fizikai adottságai megvannak ahhoz, hogy magas szinten játsszon, s hiszem, hogy megállná a helyét.”

– Hogyan került a Fradihoz?
– A Ferencváros Európa-szerte, tehát Máltán is híres, több csapatunkkal játszott az európai kupaporondon. A klubtól kétezertízben kerestek meg, honfitársam, Justin Haber akkor már a csapatot erősítette. Kifaggattam, hogy érzi magát, s biztatott, írjak alá. Játékosként inspirált, hogy nagy hagyományú egyesületben játsszak, úgyhogy könnyű döntést hoztam. Az angol másodosztályú Blackpooltól is kerestek, de a Fradira voksoltam. Utólag úgy vélem, remek döntést hoztam. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a klub életének, remélem, néhányan még emlékeznek rám.

– Jól érezte magát a zöld-fehéreknél?
– Remekül! Szurkolóink varázslatos atmoszférát teremtettek, az öltözői légkör is jó volt. Justin Haberrel remek volt a kapcsolatom, egymás mellett laktunk. Mindenkivel jóban voltunk, különösen Rósa Dénessel és Balog Zoltánnal, de Marek Heinz is a cimborám volt. A közösségi médiában igyekszem követni, mi van a srácokkal.

– Tényleg érezni, hogy szeretett Magyarországon futballozni.
– Az Újpest elleni rangadók hihetetlenek voltak! Sosem felejtem el a gólpasszomat, amelyet Marek Heinznek adtam – azzal győztünk egy nullára. Ezt felidézni még kedvesebb, mint a Vasas és a Lombard Pápa ellen szerzett mesterhármasaimat. Volt olyan időszak, amikor hat hónapig nem kaptunk fizetést. Ám bármilyen érdekes, nem a pénz, sokkal inkább a fejlődésem érdekelt. Erősebb bajnokságba szerettem volna szerződni, ezért elhagytam a klubot.

– Követi még a ferencvárosi történéseket?
– A Fradi a szívemben van, és a legfanatikusabb máltai szurkolója vagyok! A Bajnokok Ligája-csoportkörbe jutásnak szívből örültem, és tetszik a maiak modern felfogású játéka.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik