Dunai Antal hazaküldte Hrutkát (jobbra) és Mátyust (Fotó: FFT)

Az 1986-os világ- és a 2016-os Európa-bajnokság közötti három évtizedben egyetlen jelentős felnőtt tornára sem jutott ki a válogatott, így különösen fájdalmas, hogy ezen időszak messze legígéretesebb csapata, az 1996-os atlantai olimpiára Dunai Antal irányításával kikerülő, szépreményű együttes is végül összeomlott a tengerentúli játékokon. Nem is a három csoportmeccs elvesztése (Nigéria 0–1, Brazília 1–3, Japán 2–3) okozott igazán csalódást, hanem az, hogy ez a világverseny sem telt el a korábbi évtizedekben is rendre jellemző vezetői melléfogások, elkerülhető konfliktusok, belső viszályok nélkül. Döglött akták rovatunkban két fejezetet is szenteltünk már az atlantai eseményeknek, felidéztük, hogy a túlkorosként behívott klasszis középhátvéd, Telek András az olimpia helyett inkább az esküvőjét választotta, és azt is, hogy a szövetségnek nem sikerült tisztességes premizálási rendszert kidolgoznia az olimpiára, és a bónuszokról az első meccs előtti éjszakán (!) ültek le tárgyalni a játékosokkal.

Érdemes azonban kivesézni még egy megosztó epizódot az atlantai játékok futballtornájáról: Dunai a Nigéria elleni első meccs előtti napon kitette a keretből, hazaküldte a védelem két oszlopát, a kijutásban elévülhetetlen érdemeket szerző Hrutka Jánost és Mátyus Jánost. Az olimpia 25. évfordulója apropóján a közelmúltban a Magyar Nemzetnek interjút adó Lendvai Miklós is szóba hozta ezt a témát, így fogalmazva: „Végezetül volt még valami, ami nagyon nem kellett volna. Olyan játékosok kerültek be a keretbe, akik az olimpia felé vezető úton nem voltak velünk. Kimaradt két alapember, Mátyus János és Hrutka János, a Rudi, őket hazaküldték Orlandóból. Senki sem értette, hogy miért. A brazilok ellen én játszottam belső védőt. Én, aki világ életében középpályás voltam.” Merthogy a magyar csapat második, brazilok elleni meccsén a két belső védő közül Dragóner Attila megsérült, Sebők Vilmost pedig kiállították, így Lendvainak kellett visszalépnie a középpályáról, az utolsó, japánok elleni találkozón pedig már a Molnár Zoltán, Lendvai Miklós kettősnek kellett helytállnia a védelem tengelyében. Nyilván minden döntést idővel lehet csak megítélni, és ez ügyben utólag egyértelműen kijelenthető: hiba volt a szakmai stáb részéről a torna rajtja előtt épp két védőt hazaküldeni, hiszen hamar védőhiány lépett fel a csapatnál, és ez végzetesnek bizonyult.

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!