Fehérvár: ha Rossi hívná, jönne – interjú Dárdai Palkóval

– Tisztázzuk az elején: ifjabb Dárdai Pál, vagy Dárdai Palkó?
– Tudom, hogy van, ahol ifjabb Dárdai Pálként emlegetnek, de én Palkó vagyok – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját a Hertha BSC-ből január elején a Mol Fehérvár FC-be szerződő 21 éves támadó. – Palkóként nőttem fel, Palkó is szeretnék maradni.

– A hivatalos jegyzőkönyvben az áll, hogy 2021. január harmincadikán Dárdai Pál megszerezte első NB I-es gólját a Honvéd ellen. Legutóbb huszonöt éve esett Dárdai-gól a honi élvonalban...
– Erre mondhatjuk, ideje volt, hogy egy Dárdai újra a kapuba találjon. Nagy örömet jelentett, hogy gólt rúgtam, de a lefújást követően elcseréltem volna a győzelemre. Németországban ugyanakkor megtanultam, hogy a vereségen nem szabad sokáig rágódni, mert az a következő mérkőzés rovására mehet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy háromnaponta játsszuk a meccseket, így hamar javíthatunk. A Mezőkövesd ellen nyernünk kell!

– Ha már szóba került a múlt: tudja, mi történt harminchárom esztendeje a családban?
– A nagypapám az utolsó élvonalbeli mérkőzésén lépett pályára! Már egy ideje nem játszott a Pécsben, de egy meccsre visszahívták nyolcvannyolc decemberében, le is győzték az Újpestet. Az élet nagy rendező – amíg Papa az Újpest ellen szerepelt utoljára az NB I-ben, én az Újpest ellen mutatkoztam be. Örülök, hogy így hozta a sors.

– Az ellenben az ön döntése volt, hogy Magyarországra igazol. Miért is?
– Úgy gondoltam, a fejlődésem érdekében arra van szükségem, hogy kilépjek a komfortzónámból. Berlinben születtem, ott nőttem fel, ott futballoztam egészen mostanáig. Ha valaki azt kérdezi, hol van az otthonom, azt felelem, Berlinben. Magyarországhoz viszont mindig kötődtünk, amikor csak tehettük, hazamentünk Pécsre vagy a Balatonra, így azt is mondhatom, hogy van egy második otthonom. Székesfehérváron sokszor jártam, Papával és apával is voltunk Vidi-meccsen. Amikor felvetődött a lehetősége annak, hogy itt folytathatom, nem sokáig hezitáltam. Tudtam, hogy erős csapatba kerülök, a körülmények legalább olyan jók, mint a Herthánál, arról nem szólva, hogy a közeg sem volt ismeretlen számomra. Kovács Zoltán sportigazgatót és Márton Gábor vezetőedzőt ugyanúgy ismertem, mint a videoelemző Késedi Gábort, aki apa munkáját segítette a válogatottnál, valamint Nikolics Nemanját, akinek két Dárdai is volt az edzője: Papa Barcson, apa pedig a nemzeti együttesnél. Lassan egy hónapja, hogy itt vagyok, a társak befogadtak, de Fiola Attilának és „Nikónak” külön hálával tartozom, mert a szárnyaik alá vettek. Az öltözőben az utóbbi mellett ülök, sokszor mesél arról, milyen jó volt Barcson, és milyen finom volt a babgulyás a győztes meccsek után...

– Édesapja valóban nem szólt bele abba, hova szerződik?
– Anyához hasonlóan mindig mellettem van, mindenben számíthatok rá, de úgy van vele, ez az én életem, az én karrierem, a legfontosabb döntéseket nekem kell meghoznom. Volt megkeresés Hollandiából és Ausztriából is, apa a holland vonalra szavazott volna, ám azt mondta, oda menjek, ahova vágyom. Ott szeretek legjobban játszani, ahol igazán jól érzem magam. Valami azt súgta, Magyarország lesz ez a hely, ezért Fehérvár mellett döntöttem. Az eddigi tapasztalatok azt mondatják velem, nem tévedtem. Mivel az előző év gyakorlatilag kiesett, a játéklehetőség nagyon fontos most nekem. Még nem vagyok százszázalékos állapotban, fokozatosan kapom a terhelést, de bizakodással tölt el, hogy már kezdőként is szóhoz jutottam, gólt szereztem, és azt éreztem, tudok segíteni a csapatnak. Azzal, persze, tisztában vagyok, hogy még semmit sem értem el. Azért jöttem, hogy megdolgozzak a sikerért, hogy játsszam, minden erőmmel a futballra akarok koncentrálni. Apa azzal engedett utamra, hogy alaposan meg kell izzadnom minden edzés végére. Eddig nem volt gond, rendre csurom vizes szerelést húztam le magamról.

– Azt is előrebocsátotta édesapja, hogy némi terhet jelenthet a vezetékneve. Így van ez?
– Főleg az elején éreztem ezt, amikor mindenki interjút szeretett volna velem készíteni. Egyrészről értettem ezt, másrészről nem, mert bajnoki meccsen még bele sem rúgtam a labdába. Büszke vagyok arra, hogy Dárdainak hívnak, de a teljesítményemmel akarok kitűnni, nem a nevemmel.

– Négy és fél évre szóló szerződést írt alá. Elképzelhetőnek tartja, hogy addig vagy akár tovább is a Vidinél marad?
– Egy-két napra szoktam előretekinteni, nem egy-két évre, de ha nem terveznék hosszabb távra, nem kötelezem el magam addig. Németországban jó képzést kaptam, ennek itt is szeretném hasznát venni. Fehérváron vannak céljaim, edzeni, játszani, fejlődni akarok, és nyilván jó lenne nyerni valamit a csapattal.

– A remélt jó teljesítmény magával hozhatja a válogatottbeli meghívót?
– Ez a kérdés még nem aktuális. Amíg a klubomban nem bizonyítom be, hogy jó futballista vagyok, nem érdemes a válogatottságról beszélni. Előbb tegyek le valamit az asztalra, aztán úgyis jön, aminek jönnie kell.

– Az ezzel kapcsolatos utolsó kérdéssel le is zárhatjuk a témát: ha Gera Zoltán, az U21-es válogatott szövetségi edzője, vagy idővel Marco Rossi, az A-válogatott szövetségi kapitánya úgy ítélné meg, hogy kiérdemelte a meghívót, boldogan fogadná?
– Igen!