DVTK: A legnagyobb felelősség az enyém, ezt vállalom is – Feczkó Tamás

– Összepakolt?
– Jelenleg a jogszabálynak megfelelően a harmincnapos felmondási időmet töltöm – mondta lapunknak Feczkó Tamás, a Diósgyőri VTK-tól kedden menesztett vezetőedző. – Tizenöt hónapon keresztül voltam a klubnál, hosszabb ideje csak Szerhij Rebrov és Hornyák Zsolt dolgozik a csapatával az élvonalban. Sajnálom, hogy vége, de az eredmények ismeretében megértem a klub döntését.

– Pedig a vírushelyzet előtt szinte ugyanezzel a kerettel évtizedes rossz sorozatokat döntöttek meg.
– Az még az előző idényben történt, és bár tény, hogy a bajnokság márciusi felfüggesztéséig az ötödik helyen álltunk, a keddi döntés egyértelműen a jelenlegi idényben mutatott eredménytelenség következménye.

– A vírushelyzet valamennyi klubot érzékenyen érintette. A Diósgyőrnél mi változott meg?
– Januártól a bajnokság felfüggesztéséig lejátszott kilenc bajnokin tizennyolc pontot szereztünk. Ez a legjobb teljesítmény volt a mezőnyben, még a Ferencváros is eggyel kevesebbet gyűjtött, igaz, egy mérkőzéssel kevesebbet is játszott. Tizenkilenc gólunk a legtöbb volt a mezőnyben a bajnokságnak abban a szakaszában, ráadásul minden poszton versenyhelyzet volt. Még a májusi újraindulásnál is ideálisnak mondhattuk a helyzetet, mert legyőztük a Mezőkövesdet, a negyedik helyen álltunk a tabellán, és néhányan már-már nemzetközi kupaindulásról kezdtek beszélni. Ez persze irreális elvárás lett volna, de mert sportemberek vagyunk, megpróbáltuk elérni. Négy fordulóval az idény vége előtt a Puskás Akadémia elleni vereséggel egyértelművé vált, hogy a nemzetközi kupaszereplés csak ábránd marad. De legalább eldőlt az is, hogy bent maradunk az NB I-ben. Így viszont a klubvezetőség célként tűzte ki a saját nevelésű játékosok szerepeltetését, vagyis a hajrában az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú csapattal léptünk pályára.

– Ezt értem, de mitől kezdett mélyrepülésbe a csapat? Az előző idény utolsó öt bajnokiját elveszítették, most meg utolsó előtti, kiesést jelentő helyen szerénykednek.
– Tamás Márk még februárban, idény közben távozott, ahogyan a hajrában Dusan Brkovics is. Mindketten belső védők és vezéregyéniségek, mindketten voltak csapatkapitányok, szóval nélkülözhetetlenek voltak a védelemben. Már a nyáron jeleztem a vezetőknek, hogy egy tapasztalt belső védőre szükségem lenne, elsősorban olyanra, aki irányíthatja a védelmet. A tulajdonos, aki egyébként minden kérésemet támogatta, ezúttal is biztosította az anyagi hátteret, ám az üzlet a mai napig nem valósult meg. Az eredmények pedig megmutatták, hogy valóban szükségünk lett volna egy ilyen típusú játékosra.

– Ön szerint minden egyetlen belső védőn múlt?
– Természetesen nem. A legnagyobb felelősség az enyém, és ezt vállalom is. Mivel azonban nem teljesült a kérésem, a mezőny egyik legfiatalabb belső védőpárosával játszottunk. Közben a tapasztaltabb Vági Andrásra és Dejan Karanra sérülés miatt sok mérkőzésen nem számíthattunk, ezért a korábbi versenyhelyzet megszűnt, s nem sikerült stabilizálni a védekezést. Három mérkőzés kivételével mindig az ellenfél szerzett vezetést. Habár olykor sikerült felállnunk, a pontjaink mégsem gyűltek. Molnár Gábor is hiányzott a támadósorból, hiszen amikor egészséges volt, fontos gólokat szerzett, s fontos gólpasszokkal segített.

– Azért jó élményei is voltak?
– Persze, megtiszteltetés volt a Diósgyőrnél dolgozni, és fantasztikus érzés volt ilyen szurkolótábor előtt irányítani a csapatot. Rengeteg kedvező visszajelzést kaptam a szurkolóktól, kívánom, hogy újra győzelmeknek örülhessenek, illetve hogy a tulajdonos és a csapat sikereket érjen el. Ugyanakkor a klub Együtt vagyunk, győzni fogunk! jelszavából az utóbbi csak akkor valósulhat meg, ha az előbbi is.