Bese Barnabás (balra) csodálkozva nézte, hogy az ETO játékosai milyen elszántan küzdenek meg minden labdáért, néha ketten elnyomtak négy fehérvári labdarúgót (Fotó: Török Attila)

 

Az NB II-ben szereplő ETO FC csütörtöki nagy bravúrja – az élvonalbeli Mol Fehérvár FC kiejtése (2–1) a Mol Magyar Kupa negyeddöntőjében – révén az idén alacsonyabb osztályú tagja is van a kupasorozat elődöntőjének, vagyis a legjobb négy mezőnyének.

A fegyvertényre mindig felkapjuk a fejünket, és természetesen nagy hőstettként könyveljük el, ugyanakkor nem is olyan ritkán fordul elő, hogy a szűk elitbe beférkőznek nem élvonalbeli együttesek is. Legutóbb két éve is láttunk ilyet, amikor az MTK jutott el a Merkantil Bank Ligából az MK-elődöntőbe, de az ezredforduló óta is volt már tizenhárom csapat, amely a győriek mostani sikeréhez hasonlót könyvelhetett el.

A Magyar (Népköztársasági) Kupa történetében – a mostani a 82. kiírás – immár negyvenszer fordult elő, hogy nem első osztályú együttes bejutott az országos kupa legjobb négy csapata közé. S ebbe a negyvenbe nem számoltuk bele az 1933–1934-es kiírásban ugyanezt elérő Soroksárt, Püspökladányi MÁV-ot, Szolnoki MÁV-ot és BSzKRt SE-t (a BKV Előre jogelődje), mivel a világbajnokság miatt abban az évben az NB I-es csapatok nem indultak el a kupában.

A legtöbbször persze másodosztályú csapatok érték el a feltűnést keltő eredményt, de azért voltak még alsóbb ligás együttesek is. Az eddigi leghihetetlenebb hőstett kétségkívül az újpalotai Testvériség SE-é, amely 1968-ban az akkori ötödosztálynak megfelelő budapesti bajnokságból jutott el az elődöntőig (amelyben a Honvédtól 3:0-ra kikapott, majd a bronzmeccsen – mert ilyen is volt akkoriban – 6:1-re a Ferencvárostól, a negyeddöntőben viszont legyőzte a hatvanas évek nagy Vasasát).

Foghatták a fejüket a fehérvári játékosok, hiszen az utolsó másodpercekben tizenegyesgóllal estek ki a kupasorozatból (Fotó: Török Attila)

Szintén hangos siker volt 2000 tavaszán, hogy a negyedik ligás Tápiószentmárton eljutott a négy közé. Az elődöntőben a házigazda szentmártoniak pályája kicsinek bizonyult az érdeklődéshez képest, ezért a kiscsapat a Hungária körúton – négyezer néző előtt – fogadta az angyalföldieket (1–4).

Négy harmadosztályú csapatot is lehet felsorolni, amelyek ugyancsak elődöntőt játszottak: 1968-ban a Szegedi VSE, 1973-ban a Szolnoki MTE, 1991-ben a Paksi VSE, 2017-ben pedig a Budafok.

Az ilyen csodás menetelések az esetek túlnyomó részében a négy között véget értek, ám olykor előfordult, hogy a döntőbe is bejutott az alacsonyabb osztályból érkező csapat. Egészen pontosan ötször: 1974-ben a Komlói Bányász mérkőzött meg a Népstadionban a Fradival (3–1-re nyertek a zöld-fehérek), 1993-ban a Haladás találkozott ugyancsak a Ferencvárossal (Szombathelyen 18 ezer néző előtt és az Üllői úti visszavágón is 1–1-es döntetlen született, végül tizenegyesekkel nyert 5–3-ra az NB I-es favorit), 1999-ben a Tatabánya a Debrecennel (Vácott 2–1 a hajdúságiaknak), 2012-ben pedig az MTK Budapest a DVSC-vel (3–3 után 8–7-re nyerték meg a tizenegyespárbajt a debreceniek a Puskás Ferenc Stadionban).

Mindmáig az egyetlen csapat – újfent nem számítva be az 1933–1934-es speciális esetet –, amely nem élvonalbeliként elvitte a Magyar Kupát, a Siófoki Bányász, amely 1984-ben a székesfehérvári fináléban 2–1-re legyőzte a Verebes József irányította „mágikus” Rába ETO-t.

A TELJES MÉRET MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
MARCO ROSSI A KISCSAPAT KÁRÁRA LETT KUPAGYŐZTES

Az ETO FC esetleges döntőbe jutása nagy meglepetésnek számítana, de vajon a négy legerősebb európai futballnemzet hazai kupasorozatában mennyire gyakori, hogy az alacsonyabb osztályokból egészen az aranykapuig menetel valamelyik együttes? A kérdés kapcsán az elmúlt harminc évet vizsgáltuk. Angliában az FA-kupában ebben az időszakban mindössze háromszor fordult elő, hogy a finálét nem két Premier League-csapat játszotta. 1992-ben a Sunderland ugyan bejutott a döntőbe, ám ott 2–0-ra kikapott a Liverpooltól, és a másik két alkalommal sem termett babér az alacsonyabb osztályból érkező együttesnek: 2004-ben a Manchester United három góllal győzte le a Millwallt, míg négy évvel később a Portsmouth egy góllal volt jobb a Cardiff Citynél. A Spanyol Kupában az elmúlt három évtizedben egyetlen másodosztályú csapat sem jutott döntőbe, a Coppa Italiában pedig mindössze egyszer: 1994-ben az Ancona jutott a Serie B-ből a fináléba, ám a kétmeccses párharcban összesítésben 6–1-re kikapott a Marco Rossit is keretében tudó Sampdoriától (a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya nem lépett pályára a fináléban). Németországban az esélytelenebbnek vélt csapatok többször is borították a papírformát. A nagybetűs tündérmese kis híján háromszor is valóra vált, 1993-ban a Hertha BSC második együttese a fináléig menetelt, ám ott a Leverkusen 1–0-ra legyőzte – a Német Kupa történetében akkor jutott először harmadosztályú csapat a döntőbe, és a mai napig a berlini volt az egyetlen tartalékegyüttes, amelynek ez sikerült. Négy évvel később az Energie Cottbus, 2001-ben az Union Berlin szintén a harmad­osztályban szerepelve jutott a fináléba, ám az aranycsatát mindkét együttes 2–0-ra elveszítette. A másodosztályból öt csapat jutott döntőbe ebben az időszakban, 1992-ben a Hannover, 1994-ben az Essen, egy évvel később a Wolfs­burg, 2004-ben az Ale­mannia Aachen, 2011-ben pedig a Duisburg, ám a finálét egyik csapat sem tudta megnyerni.

B. A. B.

NEM ELSŐ OSZTÁLYÚ CSAPATOK AZ M(N)K LEGJOBB NÉGY EGYÜTTESE KÖZÖTT
1922: Szombathelyi AK (II. oszt.) – elődöntős
1930: Sabaria (II.) – elődöntős
1932: Tatabánya (II.) – elődöntős
1953: Pécsi Lokomotív (nem fejezték be a sorozatot)
1964: Testvériség SE (V.) – elődöntős
1965: Diósgyőr (II.) – elődöntős
1966: Haladás (II.) és Kaposvár (II.) – mindkettő elődöntős
1968: Szegedi VSE (III.) – elődöntős
1973: Szolnoki MTE (III.) – elődöntős
1974: Komlói Bányász (II.) – döntős
1980: Komló (II.) és Sabaria (II.) – mindkettő elődöntős
1982: MTK (II.) – elődöntős
1984: Siófok (II.) – győztes és Békéscsaba (II.) – elődöntős
1985: Diósgyőr (II.) – elődöntős
1986: Szegedi EOL (II.) és Eger (II.) – mindkettő elődöntős
1988: Szolnoki MÁV (II.) – elődöntős
1991: Paks (III.) és Kazincbarcika (II.) – mindkettő elődöntős
1993: Haladás (II.) – döntős
1998: Salgótarján (II.) – elődöntős
1999: Tatabánya (II.) – döntős
2000: Tápiószentmárton (IV.) – elődöntős
2001: BKV Előre (II.) – elődöntős
2002: Tatabánya (II.) – elődöntős
2003: BKV Előre (II.) – elődöntős
2004: Bp. Honvéd (II.) – döntős és Vasas (II.) – elődöntős
2005: BKV Előre (II.) – elődöntős
2008: Integrál-DAC (II.) – elődöntős
2012: MTK (II.) – döntős
2013: Vasas (II.) – elődöntős
2015: Szolnoki MÁV (II.) – elődöntős
2017: Budafok (III.) – elődöntős     
2019: Soroksár (II.) – elődöntős
2020: MTK (II.) – elődöntős
2022: ETO FC (II.) – elődöntős (egyelőre)