Női kosárlabda: Rasheed Rita visszavonult és semmit sem bán

FAZEKAS ZOLTÁNFAZEKAS ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2020.10.15. 08:27
null
Rasheed Rita (jobbra) befejezte (Fotó: Nemzeti Sport)
A korábbi magyar bajnok hátvéd, Rasheed Rita ezen a nyáron döntött úgy, elég a profi kosárlabdázásból, de annak ellenére nincs benne hiányérzet, hogy egy sajnálatos sérüléssel fejeződött be karrierje.

– Hogy van?
– Jól, köszönöm, valójában örülök, hogy már nem játszom, borzasztó ez a vírushelyzet, a rengeteg bizonytalanság – válaszolta megkeresésünkre Rasheed Rita, a Győrrel 2012-ben magyar bajnok, a Miskolccal 2016-ban Magyar Kupa-győztes Rasheed Rita.

NÉVJEGY: RASHEED RITA

Született: 1989. augusztus 5., Budapest

Posztja: hátvéd/bedobó

Klubjai: Kiss Lenke Kosársuli (1998–2006), Vasas Csata (2006–2008), ZTE (2008–2010), Szeged (2010–2011), Győr (2011–2013), San Martino (olasz, 2013–2014), Hainaut (francia, 2014), DVTK (2015–2017), Torun (lengyel, 2017), PEAC (2018), Olympiakosz (görög, 2018–2019)

Legjobb eredményei: magyar bajnok (2012), Magyar Kupa-győztes (2016), görög bajnok (2019), Görög Kupa-győztes (2019)

– Jól hallottuk, tényleg befejezi a karrierjét? Hiszen még csak 31 éves...
– Idén nyáron döntöttem úgy, hogy elég, vége. Két nyarat is végigdolgoztam csapat nélkül, rehabilitáltam, de sokat törtem a fejem azon, visszamenjek-e a pályára vagy sem, én sem tudtam eldönteni, akarok-e még játszani. Edzettem, egyéni képzésekre jártam, s januárban voltak is lehetőségek, megkeresések, de mivel 2018 szeptembere óta, amikor elszakadt Athénban az Achilles-inam, nem játszottam tétmeccset, így nagyon nehéz volt új csapatot találni.

– Pedig nagy reményekkel igazolt az Olympiakoszhoz.
– Az utolsó egy évem Lengyelországban már nem a játék szépségéről, inkább a kedvező anyagi vonzatról szólt. Valóban a görög lehetőség nagyon bejött nekem, nem a pénz miatt, hanem mert újra meg akartam találni magamban a játék szeretetét, ami kezdett kihalni. Ám ugye a felkészülési időszakban megsérültem...

– Ráadásul az egyik leghosszabb kihagyással járó sérülést szenvedte el..
– Igen, pokoli hosszú és kemény volt a rehabilitáció, decemberben tudtam először önállóan járni. Én már eleve azért mentem ki külföldre, mert valami újra volt szükségem, monotonná vált a magyar bajnokság, beleszürkültem a kiszámíthatóságba, kellett a frissítés. 2013-ban Győrből úgy jöttem el és igazoltam Olaszországba, hogy felbontottam a szerződésem.

–Mit jelentett, mit adott az első légiós szezon önnek?
– Nem tudtam milyen lesz, de azt igen, ha maradok, belepusztulok. Ezért kivártam, s jól döntöttem, mert a San Martinónál újra kedvet kaptam a játékhoz. A környezetváltozás mindenkinek kell egy idő után.

– No de ugorjunk vissza 2018-ba, amikor Athénban nagy reményekkel készült a szezonra.
– Tetszett a város, a csapat, gyorsan beilleszkedtem, majd elszakadt az Achilles-inam. A sérülés előtt sosem volt komoly bajom, műtétem. De ekkor, noha még 30 éves sem voltam, éreztem a testemen, hogy nem bírja a szervezetem a terhelést. Korábban sok mindent kipróbáltam, úsztam, jazzbaletteztem, zongoráztam, mielőtt a kosárlabdát választottam. Ám most is úgy érzem, kell valami teljesen más, szeretnék kiszakadni az eddigi életből. Az edzősködést sosem éreztem magaménak, s sok rossz tapasztalatom van, konfliktusom is akadt az edzőkkel.

– Ha már itt tartunk... Pár éve elterjedt a kosárberkekben, hogy ön nehéz eset. Erről mit gondol?
– A legtöbb edzőmmel remek volt a viszonyom. Alapvetően megcsináltam mindig mindent, amit szakmailag kértek tőlem, nem az volt, hogy 20 éves korom óta kezelhetetlen lettem volna, nem érzem úgy, rebellis lennék. Persze ha kellett, akkor elmondtam a véleményemet. Sokszor azt éreztem, „felzabálnak a patkányok”, a sportágban sok minden nem feltétlenül tisztán és erkölcsösen működik...

– Igaz, hogy ugyan számtalanszor volt kerettag, a felnőttválogatottban egyetlen tétmeccsen sem lépett pályára?
– Igaz. Ehhez van egy sztorim is, ami után minimálisra csökkent a magyar klubtól érkező ajánlatok száma. 2015-ben a magyar-román közös rendezésű Európa-bajnokság előtt Montenegróból jöttünk haza egy felkészülési meccs vagy torna után, amikor az akkori kapitány és segítője, Stefan Svitek és Gáll Tamás a reptéren közölték velem, nem leszek kerettag. Ekkor azt válaszoltam nekik, engem ne is hívjanak többet. Számomra a válogatott „működése” teljesen kiábrándító dolog, több nyarat is végigdolgoztam és utána rendre kimaradtam a 12-es keretből, s miután ez többször előfordult, eljutottam odáig, hogy ezt nem csinálom többet. Párszor úgy éreztem, nem voltam elég jó kislány, s anélkül, hogy bárkit meg akarnék sérteni, azt gondoltam, a nálam kevésbé tehetséges került a helyemre, protekcióval. Ebből elegem lett.

– És nem bánja?
– Nem és nem is sajnálom. Persze a karrierem elején én is úgy gondoltam, jó dolog, kiváltság, megtiszteltetés a válogatottban szerepelni, de naiv voltam. Aztán az említett nyáron leszámoltam az illúziókkal, mert szerintem a válogatási rendszer időnként kiábrándító. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdemes olyan emberekért tenni vagy adni, akik átlépnek rajtad és nem értékelik a munkádat.

– Klubszinten azért elért a csúcsra.
– Egy-egy bajnoki- és kupaaranyam van, nem öt-hat, amiket csak végigültem, hanem amim van, abból nagyon is kivettem a részem. Ugyan nem tudtam pályára lépni az Olympiakoszban, de onnan, azaz külföldről is lett egy bajnoki- és egy kupaaranyam, kipipálhattam ezt is, aminek örülök, mert ez is célom volt.

– Milyen jövőt képzel el magának?
– A miskolci évek közben elkezdtem érdeklődni a civil szakmák – fogászati asszisztens és szépségápolás – iránt, s körömápolást is tanultam. Most már egy új szakmát szeretnék választani, amit szeretek, s amiben ki tudok teljesedni és magas szintre eljutni, emellett élvezni, amit csinálok. Kosarasként is akkor voltam sikeres, azért voltam az, mert szerettem. Édesanyám lakberendező, most egy 3D-s látványtervezéssel ismerkedem, ami tetszik. A sporttól elszakadva szeretnék dolgozni. De persze sportolni járok, kondizni, futni. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de jó érzéssel fejeztem be a karrierem, s köszönettel tartozok mindenkinek, még azoknak is, akik akadályoztak vagy keresztbe tettek, mert így lettem az aki vagyok, így lettem erősebb, jobb ember.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik