Fantasztikus hangulat fogadta a zalai csarnokban a csapatokat, ami nem is hagyta hidegen a vendéglátókat: gyorsan elhúztak 5–0-ra. A paksiak ezt követően „érkeztek meg" a találkozóra, de csak üldözték a házigazdákat, akik őrizték biztos előnyüket. Látványos volt a mérkőzés, szép akciókat, remek kosarakat láthatott a publikum, a két csapat játékosai fel tudtak nőni a döntő rangjához és tétjéhez. A biztos zalai vezetés aztán a negyed hajrájában szemvillanás alatt elolvadt. A Paks megirigyelte a gyors kontrákat és támadásbefejezéseket a zalaiaktól, így az első felvonást követően még semmi sem dőlt el. (20–18)

A ZTE a második negyedet is lehengerlő támadójátékkal kezdte, a 10–4-es etap előrevetítette, hogy korán eldőlhet a finálé első felvonása. Érezték ezt a paksi oldalon is, időkéréssel próbálta meg csapatát felrázni Horváth Imre, a vendégcsapat mestere. Nem igazán sikerült neki.

A vendégek hiába vetették be a rutinos Gulyás Róbertet is, a center nem tudta felvenni a találkozó óriási tempóját, sokszor támadásban és védekezésben sem tett hozzá érdemit csapata teljesítményéhez. A ZTE egy sikeres triplával zárta az első félidőt, kialakítva a két csapat közötti tizennégy pontos különbséget. (39–25)

A harmadik negyed úgy kezdődött, ahogy a második befejeződött: hazai triplával. Trepák Zoltán keze sült el, de a saját maguk által diktált nagy tempótól kissé elfáradó csapatok támadásaiban egyre több lett a hiba és a pontatlanság, ezzel párhuzamosan a védekező feladatokat is jobb hatékonysággal oldották meg, mint korábban.

A Paks apránként közelítette meg a ZTE-t – közben a saját palánk alatti zárásban besegítő Gulyást elcsúszott, majd térdéhez kapva cserét kapott, vissza sem tudott már jönni –, de még így is őrizte biztos előnyét a hazai gárda. A negyed végére nagyon összekapta védekezését a Paks, ebből kiindulva aztán Jerome Lagrange büntetőivel lopta a távolságot és a különbséget a vendégcsapat, nem eredmény nélkül. A záró részhez érve még maradt némi esély az Atomerőmű számára. (54–42)

Persze a győzelem kulcsa a hazaiaknál volt, a ZTE pedig az alapszakasz és a rájátszás során is többször bizonyította: tudja, hol van a bizonyos zár. A negyedet az idő szorításában kicsit kapkodóan kezdte a Paks, így a higgadtan maradó hazaiak Kámán Tamás duplájával és Calvin Watson remek triplájával, majd két pontot érő kontraszólójával megugrottak.

A 7–0-s negyed kezdet sokkolta a vendégeket, de Panta István triplájával ők is életjelet adtak magukról. Bár kicsit megkésve. A találkozó ezt követően már izgalmaktól mentesen alakult, nem túl nagy meggyőződéssel ment előre az Atomerőmű, a ZTE viszont lassította a játékot, majd gyors ritmusváltásokkal és ziccerig kijátszott kinti dobásokkal növelte előnyét, ami a végére a meggyőző tizenkilencre nőtt. (75–56)

Ilyen különbséggel is megérdemelten nyert a bajnokaspiráns a címvédő ellen, mert amíg előbbiek végig száz százalékon tudtak pörögni, addig utóbbiak csak a találkozó bizonyos periódusaiban. A két együttes mostani formáját látva szombaton még idegenben is nagy esélye van a győzelemre a ZTE-nak, persze Pakson egy másik meccset játszanak majd a felek, aligha a szerdán félbehagyott döntőt folytatják. Legalábbis ami a mutatott játékot illeti.