Hanga Ádám a kosárlabda Euroligáról: Megnyerjük!

– Hogy van, milyen állapotban várja a belgrádi tornát?
– Kicsit taknyos vagyok, egy hete küzdök ezzel, amolyan megfázásszerűség – válaszolta a Nemzeti Sportnak Hanga Ádám, a belgrádi Euroliga négyes döntőjére készülő spanyol Real Madrid 33 éves magyar válogatott klasszisa. – Az estéim rosszabbak, napközben elvagyok. A felkészülésben nem akadályozott a betegség.

– És a lába? A negyeddöntő után említette, hogy makacs combhajlítóizom-sérüléssel bajlódott.
– Sokkal jobban vagyok, a rájátszás óta nincs újabb problémám. Persze néha a lépcsőn is alig tudok lemenni, mert mindenem fáj… Ezzel nem vagyok egyedül, a csapattársaimnak is hasonló gondjai vannak, de az idény ezen szakaszában ez már majdhogynem természetes.

– Lelkileg hogyan érzi magát?
– Meglepően nagy nyugalommal várom a négyes döntőt. Óriási tett, hogy az első realos évemben itt tudok lenni, különösen úgy, hogy eléggé nagy hullámvölgybe kerültünk február-március környékén. Ezután tulajdonképpen senki sem számított arra, hogy mi a négyes döntő közelében lehetünk egyáltalán. Mégis itt vagyunk!

– Milyen állapotban van a csapata?
– Mondhatjuk, jó passzban vagyunk, az Euroliga-negyeddöntő óta nyolc meccset játszottunk, hármat az izraeli Maccabi ellen, illetve öt bajnokit, valamennyit megnyertük. Én hiszek abban, hogy sorsunk előre meg van írva, de a mi lelkiismeretünk tiszta, mert becsülettel felkészültünk a négyes döntőre. Ráhangolódtunk a Barcelona elleni elődöntőre, hatszor játszottunk velük ebben az idényben, aligha tudja meglepni egymást a két csapat.

– Mennyire volt Barca-specifikus a felkészülésük?
–Teljesen. Csak belőle készültünk, hiszen azt nem tudjuk, hogy kivel játszunk a következő mérkőzésen, legyen az a bronzmeccs vagy a finálé. Kisebb taktikai variációkkal mindkét gárda kirukkolhat a meccs elején, de eget rengető változások nem lesznek.

– Tavaly még a katalánokkal küzdött a győzelemért, most az elődöntőben korábbi csapata ellen hajt. Milyen érzés?
– Többször nyilatkoztam, hogy a Barcelona ellen akarok játszani a final fourban, de nem azért, mert a bosszú hajt. Nem vagyok haragtartó, egyszerűen csak arról van szó, úgy érzem, ha mi meg akarjuk nyerni az Euroligát, ahhoz le kell győznünk a Barcelonát.

– Általánosságban milyen a hangulat az öltözőben?
– Azt látom, hogy mindenki máshogy éli meg ezt a szituációt. Van olyan játékos, akinek ez lesz az első négyes döntője, de olyan is, akinek a nyolcadik… Nem szabad, hogy bárki is nyomás alatt játsszon, élvezni kell a tornát, és mindent kiadni magunkból. Persze a Real Madrid az a klub, amelyen mindig nagy a presszió, ezzel jár, ha itt játszol. Akkor kell maximumot kiadni, amikor számít.

– Eszébe jut-e az előző évi torna, amikor még Barcelona-játékosként mindössze hét másodpercet kapott a litván Sarunas Jasikevicius vezetőedzőtől az Efes ellen végül elveszített döntőben?
– Igen, természetesen. Azért jó, ami tavaly történt velem, mert most már egy ilyen helyzetre is fel vagyok készülve. Már megéltem, hogy az első négyes döntőmön negyvennégy percet játszottam a Laboral Kutxában, és igen, volt olyan is, hogy csak hét másodpercet kaptam a döntőben. Ha most a győzelemhez az kell, hogy negyvennyolc percet játsszak, azt fogom tenni. Ha két percre kellek, akkor annyit játszom. Ha a csapatnak arra van szüksége, akkor öt perc alatt öt személyi hibát követek el, és kipontozódom. A lényeg, két meccsre vagyok attól, hogy én legyek az első magyar férfi kosaras, aki megnyeri az Euroligát. Ha ez sikerülne, nyugodt szívvel vonulnék vissza néhány év múlva.

– Van-e megérzése, mi lesz a belgrádi torna végkimenetele?
– Igen, az, hogy megnyerjük! De ez egy dolog, az ember hajlamos arra, hogy az álmok és a vágyak is a megérzéseivé váljanak.

– A másik ágon a címvédő török Efes és a görög Olympiakosz csap össze. Ön szerint melyik csapat nyer?
– Kemény csata várható, a görögök is masszívak, sok nagy csatát megvívtak már. A végén az egyéni teljesítmények döntenek, de nem tudom, kinek a javára.

– Szerbiában imádják a kosárlabdát, így alighanem nemcsak a négy érintett klub drukkerei, hanem a helyiek is odateszik magukat a lelátón.
– Biztosan fantasztikus atmoszféra lesz! Én úgy hallottam, hogy a résztvevők között elosztott jegyek mintegy negyven százalékát a görögök és a törökök kapták, tíz százalékot a Barca, hatot a Real szurkolói. Bárhogy is lesz, ha már két-három ezren drukkolnak egy csapatnak, számítani fog.

– A felesége és a lányai hol lesznek?
– Jönnek Belgrádba, az egész család. A Real különgépet indít a hozzátartozóknak, és fizeti is az utat. Szinte minden játékosunknak lesz hozzátartozója a csarnokban, ami lehet, hogy mellékszál, mégis fontos nekünk. A tudat, hogy ott vannak, szorítanak nekünk, plusz motivációt jelent. Ha nyernénk, az élmény, életre szóló emlék közös lesz. Ám ha kikapunk és szomorúak leszünk, ebben a helyzetben a család könnyebben feledteti a bánatot.

FÉRFI EUROLIGA
FINAL FOUR, ELŐDÖNTŐ
21.00: Barcelona–Real Madrid – élőben az NSO-n!