A sárga mezes szombathelyiek nagy csatában kerekedtek felül (Fotó: Földi Imre)
A FOTÓRA KATTINTVA KÉPGALÉRIA NYÍLIK!

 

Mindig jövőre... Sosem lesztek kupagyőztesek! Megint egy elbukott döntő. Az elmúlt több mint két évtizedben sok muníciót szolgáltatott a rivális klubok szurkolóinak a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely csapata azzal, hogy képtelen volt elhódítani a Magyar Kupa trófeáját. Ráadásul a vasiak maguk is rágörcsöltek erre a sorozatra, néhányan talán azt hitték, el vannak átkozva, mások már mindent ehhez az egyébként kétségkívül rangos címhez mértek.

Ehhez képest a DEAC, amely 2019-ben fennállása legnagyobb sikerét elérve bronzérmes lett az MK győri nyolcas döntőjében, története első fináléját játszotta vasárnap a Ludovika Arénában, és a világon semmiféle teher sem nyomta a vállát – ami persze könnyen vezethetett oda, hogy a játékosok hamar beletörődnek az elért bravúrba, és magukra aggatják a szimpatikus vesztes bélyegét. A hajdúságiak mellett olyan szimbolikus jelentőségű tények szóltak, mint hogy Kovács Adrián vezetőedzőként 50. hivatalos mérkőzésén ült a kispadon, továbbá, hogy április 11. Debrecen város napja, mert 1693-ban épp ezen a napon lett belőle szabad királyi város.

Tóth Ádám és Keller Ákos küzdelme az első pillanatoktól kezdve magas hőfokú volt az ötnapos fővárosi torna utolsó mérkőzésén, a magyar válogatott csapatkapitánya először faultolta riválisát, aztán más szabálytalankodott Tóthtal szemben, de Keller lépéshibát reklamált, majd a túloldalon sportszerűen felsegítette a földről a nagyot eső debrecenit. A DEAC csapatszinten is földre került, az első csaknem kilenc percben mezőnykosár nélkül maradt, csupán két büntetőből szerzett pontot. A 17–6-os első negyed meglehetősen szokatlan eredmény, de legalább beszédes.

Aztán amikor ismét pályára került Tóth és Keller, Benczur Tamás játékvezető rögvest figyelmeztette őket, hogy a kakaskodást és a reklamálást felejtsék el, amire a két ragyogó center öleléssel és fenékpacsival reagált, világossá téve, hogy kapcsolatuk harmonikus, és igyekeznek a szabályok adta keretek között mozogni (legyünk őszinték, ez nem mindig sikerült nekik). A 17. percben már 30–15-re vezetett a Falco, tenisznyelven szólva félúton járt adogatójátéka megnyerése felé – Gasper Okorn edző űzte-hajtotta tanítványait, egyértelműen arra ösztökélve őket, próbálják meg már az első félidőben eldönteni az összecsapást. A DEAC 6–0-s sorozattal jelezte, korai lenne leírni, ám a szombathelyiek még a nagyszünet előtt 16 pontra hizlalták a különbséget, végül 39–25-tel vonultak öltözőbe.

Aztán volt már 19 is közte a fordulás után, ám ismét megemberelték magukat Polyák Lászlóék, alig pislogtunk kettőt-hármat, máris 45–37 volt az állás. Kezdtük vérbeli döntőn érezni magunkat, végre elhitte a bajnoki alapszakasz negyedik helyezettje, hogy igenis reménykedhet, ha maximális koncentrációval folytatja a csatát.

Három pontra olvadt a korábban oly' masszív Falco-előny, sőt Boris Barac sportszerűtlen hibája után jöttek Djordje Drenovac biztos kézzel értékesített büntetői, és Shaquille Hines alley-oopjával az utolsó felvonás kezdetén, az első perc után újra a DEAC vezetett (49–48)! Ekkor a Falco-kispad és a rajongók agyán végigfuthatott minden, ami borzalmas és lehangoló (tudják, évtizedes átok meg az ellenlábasok káröröme), Váradi Benedek csapatkapitány hirtelen be is zúdított egy triplát faulttal együtt, hogy ne dőljenek a kardjukba.

Stabilizálta helyzetét a 2019-es magyar bajnok, hogy röviddel később 2021-es Magyar Kupa-győztessé is avanzsáljon. A torna legeredményesebb játékosa és a finálé legértékesebbje egyaránt Perl Zoltán lett, aki Váradival együtt tősgyökeres szombathelyiként, és évek óta a csapat kulcsembereként tündökölve a leginkább átérezhette, mennyire fontos volt a klubnak és a városnak, hogy hetedik próbálkozásra végre sikerrel vegyék a hazai kupasorozat döntőjét.

FÉRFI KOSÁRLABDA MAGYAR KUPA, NYOLCAS DÖNTŐ
BUDAPEST, LUDOVIKA ARÉNA
DÖNTŐ
FALCO-VULCANO ENERGIA KC SZOMBATHELY–DEBRECENI EAC 67–64 (17–6, 22–19, 9–20, 19–19)
Budapest,
Ludovika Aréna, zárt kapuk mögött. Vezette: Földházi, Benczur, Söjtöry
FALCO: K. Anderson 7/3, VÁRADI 10/3, Benke 6, Bruinsma 4, Keller Á. 7/3. Csere: Lake 2, PERL 20, BARAC 11. Edző: Gasper Okorn
DEAC: MOODY 11, Somogyi, Guyton, Hines 10, TÓTH Á. 12. Csere: Drenovac 8, Molnár M. 4, Moore 9, Polyák 10/6. Edző: Kovács Adrián
Az eredmény alakulása. 1. perc: 0–2. 9. p.: 13–2. 12. p.: 20–11. 14. p.: 26–13. 18. p.: 32–15. 19. p.: 32–21. 20. p.: 39–23. 22. p.: 44–25. 25. p.: 44–33. 31. p.: 48–49. 34. p.: 59–51. 39. p.: 65–60
Kipontozódott: Tóth Á. (39. p.)
MESTERMÉRLEG
Gasper Okorn:
– Nagyon elégedett vagyok, ennél többet nem is kívánhattam volna, mert történelmet írtunk. Nagyon ideges mérkőzés volt, sok kontaktussal, szabálytalansággal, hibával. Talán egy kicsivel többet tudtunk nyújtani Váradi három plusz egyes dobásával, Benke elképesztő blokkjával, nekik külön is megköszönöm a helytállásukat. Nem volt szép meccs, de a kupadöntők általában ilyenek. Ebben az öt napban mi voltunk a legjobbak, de a bajnokságban most kezdődik a lényegi szakasz.
Kovács Adrián: – Fáj a szívem, mert rosszul kezdtük a mérkőzést, kellett némi tapasztalatot szereznünk ehhez a döntőhöz, de mire odáig eljutottunk, hogy végre a saját játékunkat tudtuk nyújtani, addigra nagy hátrányba kerültünk, s csak futottunk az eredmény után. Nyilván kijön ilyenkor a tapasztalatbeli különbség, a szombathelyiek sokkal magabiztosabbak voltak a kezdéstől, elhúztak, mi nem adtuk fel, volt tartásunk, de a győzelemhez ez most kevés volt. Ez volt az első finálénk ebben a szerkezetben, most következik a rájátszás, ott próbálunk javítani.

KORÁBBAN
A 3. helyért
Szolnok–Körmend 104–103
(23–23, 22–18, 21–21, 22–26, 16–15) – hosszabbítás után