Benke Szilárd sorsdöntő triplát jegyzett az osztrákok ellen (Fotó: FIBA)

– Visszanézte már a döntő hárompontost?
– Igen, láttam – válaszolta a szombati kondiedzés előtt Benke Szilárd, a magyar válogatott bedobója, aki előbb hosszabbításra mentette az osztrákok elleni Európa-bajnoki selejtezőt, majd a ráadásban bedobta a döntő triplát (83–81).

 MÁR A MÁSODIK GENERÁCIÓ ÜNNEPELHET EB-KIJUTÁST

IVKOVICS Sztojan szövetségi kapitány: „Benke Szilárd biztosan pihen az osztrákok ellen vasárnap, a többiek szereplése aktuális állapotuktól függ. Megteszünk mindent a minél több győzelemért, ám első a játékosok testi épsége. Nagyszerű, hogy már négy forduló után kvalifikáltunk az Eb-re, ehhez az kellett, hogy az ukránokat és a szlovénokat is felül tudtuk múlni. A jó erőkből álló osztrákok alaposan felkészültek ránk, az első félidőben frissebbek és gyorsabbak voltak. Aztán kezdtek elfáradni, a második félidő elején kapott technikai hibám volt az indító hívás, hogy most kezdődik a háború a pályán. A végén már jobbak voltunk, egyszerű taktikai hibák miatt nem tudtuk befejezni negyven perc alatt a mérkőzést. Az európai kosárlabdában kicsik a különbségek, meg kell becsülnünk a helyzetünket. Nagyon fontos, hogy a fiatalok sikerélménnyel gazdagodnak, már a második generáció ünnepelheti, hogy kijutott az Eb-re.”

– Előtte mintha faultolták volna Perl Zoltánt...
– Az egész mérkőzésen a faulthatárra volt tolva a védekezés, a játékvezetők a kétes helyzetekben néha beavatkoztak, néha nem. A végén úgy döntöttek, nem fújnak bele az akcióba, láttam, hogy Zoli kisodródik, keresi a passzt, és próbáltam mutatni magam a sarokban.

– Volt lehetősége úgy kivitelezni a dobást, ahogyan szerette volna?
– Csak azt szerettem volna, hogy bemenjen. Észrevettem, hogy kevés a támadóidő, Zoli passzolt, eldöntöttem, hogy dobok – szerencsére bement!

– Számít arra, hogy Halm Rolland 1999-es, szintén Eb-t érő triplájához hasonlítják majd az önét?
– Meccs után az öltözőben már megkaptam ezt a srácoktól, úgyhogy igen.

– A 2018-as, hollandok elleni világbajnoki selejtezőn, amelyet szintén hosszabbításban nyertünk meg, ugyancsak fontos kosarakat szerzett a hajrában. Szeret előlépni, amikor más inkább továbbpasszolja a labdát?
– Igazság szerint mindig a játék alakulásából olvasom ki, mi lehet a legjobb megoldás, és próbálok helyesen dönteni.

– Meddig tudták nyitva tartatni a szálloda bárját?
– Őszintén szólva nem nagyon buliztunk. Az öltözőben a meccs után remek volt a hangulat, ám a hotelben látszott, hogy elfáradt a társaság. A vacsora alatt is végig beszélgettünk, utána a regeneráció és a pihenés került előtérbe. Két mérkőzés vár még ránk, szeretnénk megnyerni mindkettőt, és az is fontos, hogy ne sérüljön meg senki, tehát abszolút profi volt a hozzáállás, nem volt „ereszd el a hajam”. Persze, ami késik, nem múlik!

– Csalódottak vagy elszántak voltak a szlovénoktól elszenvedett vereség után?
– Az öltözőben még beszéltünk róla, ám a buszon, a hotel felé haladva már az osztrákok elleni meccsen járt az eszünk. Mivel késői mérkőzést játszottunk, nem jutott időnk és nem is volt szabad csalódottnak lenni, a vacsora után éjjel tizenegykor már videóztunk.

– Meglepte a csapatot az első félidőben mutatott agresszív osztrák védekezés?
– Kicsit igen. Ahogy mondtam, ki volt tolva a határ, az agresszív védekezés dominált, kemény, kimerítő meccset játszottunk. Kis időbe telt, míg alkalmazkodtunk az osztrákok stílusához és felvettük a ritmusukat. Keményen küzdöttünk, egy percig sem fordult meg a fejünkben, hogy kikaphatunk. Igazi csapatként teljesítettünk, összezártunk, nem volt szép meló, amit elvégeztünk, de legalább hatásos! Mivel még a harmadik negyedben is tíz pont körüli hátrányban játszottunk, sokat kellett tenni, hogy eljussunk az egylabdás befejezésig.

– Úgy tűnt, nagy hátrányban sem idegeskednek, a padról, a szakmai stáb tagjai felől is nyugalom áradt. Ez segített a nehéz pillanatokban?
– Valóban nem idegeskedtünk, inkább próbáltuk tüzelni egymást. Persze egyfajta izgatottság biztosan volt bennünk, nehéz ilyen ellenféllel mérkőzni. Reméltük, hogy a küzdés és az akarás nem kapkodást és hibákat szül, tudtuk, hogy csak játszanunk kell a saját játékunkat és bíznunk magunkban.

– Előny vagy hátrány volt, hogy az osztrákokkal ellentétben nem voltak kipihenve, hiszen csütörtökön is játszottak?
– Az első félidőben kicsit talán benne volt a lábunkban az előző napi meccs. Frissebben mozogtak az osztrákok és domináltak, ránk erőltették az akaratukat. Aztán ahogy fáradtak, más lett a játék képe.

– Jól felkészített csapat benyomását keltették. Valóban ilyenek voltak?
– Igen, felkészültek ránk, nekik is nagyon fontos volt a mérkőzés, úgy jöttek ki a pályára, hogy mindent vagy semmit! Mentálisan és fizikailag is nagyon kemény ütközetet vívtunk, sokszor voltunk nagyon lent és jókor nagyon fent.

– Mi a cél a hátralévő két mérkőzésen?
– Számítanának a győzelmek, mert befolyásolják, melyik kalapból sorsolnak minket az Európa-bajnokságra. A tervünk egyértelműen az, hogy megnyerjük a maradék két meccset!

– A jövő évi Európa-bajnokságon Kölnben, Milánóban, Prágában vagy Tbilisziben szerepelne legszívesebben?
– Ott, ahol a legtöbb magyar szurkoló tud megnézni minket.

FÉRFI  KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, SELEJTEZŐ
4. FORDULÓ
F-CSOPORT (KIJEV)

19.00: Magyarország–Ausztria (Tv: M4 Sport)

 AZ ÁLLÁS
1. Szlovénia 6 4 2 470–434 10
2. Ukrajna 5 3 2 361–351 8
3. MAGYARORSZÁG 4 3 1 294–300 7
4. Ausztria 5
5 363–403 5

A MAGYAR KERET
Benke Szilárd, Keller Ákos, Perl Zoltán, Váradi Benedek (mind Falco-Vulcano Energia KC Szombathely), Eilingsfeld János (Atomerőmű SE), Fazekas Máté (Orange Academy Ulm – Németország), Ferencz Csaba (Egis Körmend), Filipovity Márkó (VL Pesaro – Olaszország), Horti Bálint, Karahodzsics Kemal (mindkettő Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét), Lukács Norbert, Vojvoda Dávid (mindkettő Alba Fehérvár), Pongó Marcell (Nürnberg Falcons – Németország), Pongó Máté (Szolnoki Olajbányász), Somogyi Ádám (Debreceni EAC), Szabó Zsolt (Zalakerámia ZTE KK)