Fotó: Földi Imre

 

– Kissé döcögős volt a játék a pénteki mérkőzésen. Nagyon hajtós most a felkészülés?
– Mondjuk, hogy nem volt túl jó napunk… – válaszolta a Nemzeti Sportnak szombat délután Keller Ákos, a Szlovákiát 72–67-re legyőző magyar férfiválogatott csapatkapitánya. – Nagyon rosszul dobtunk kintről, de akadtak jó periódusok is a meccsen. Amikor igazán csapatként tudtunk játszani és nem egyénieskedtünk, akkor szép megoldásokat mutattunk be annak ellenére, hogy a végén kihagytuk az üres dobásokat. Ebből lehet pozitív tanulságokat is levonni, bár nyilván nem most kell csúcsformában lennünk, két hete edzünk együtt. Furcsa egyébként, hogy a grúzok ellen egész jól teljesítettünk, míg most nem – lehetséges, hogy valóban a több edzés miatt, de a fene se tudja… Nekünk még ott van a horvátok elleni idegenbeli mérkőzés és a litvánok elleni hazai világbajnoki selejtező, amit felfoghatunk edzőmeccsnek is, aztán a csehek otthonában már próbáljuk összehozni a csúcsformát.

– Tehát nem a litvánok elleni szombathelyi mérkőzésre kell elérniük a maximumot?
– A litvánok a legjobb csapatukkal jönnek hozzánk, akármilyen jó meccset is játszanánk ellenük, nem hinném, hogy tudnánk nyerni. Viszont egyik találkozóra sem úgy megyünk ki, hogy nincs esélyünk és biztosan kikapunk, de ebben az esetben reálisan erre kell készülnünk.

– Azt inkább előnynek vagy hátránynak tartja, hogy augusztus végén még le kell nyomni két világbajnoki selejtezőt?
– Mint mondtam, a litvánok elleni összecsapás felhasználható edzőmeccsként is, pláne, hogy Montenegrót is megvertük idegenben, miután kikaptunk tőle hazai pályán a vb-selejtezőben. Készülünk persze ezekre a mérkőzésekre is, főleg, hogy amúgy sem a legjobbak nekünk az idény közbeni dupla meccses ablakok. Korábban az adott előnyt, ha összeszokottak voltunk, több időt töltöttünk együtt, és így felkészültünk rendesen azokra a mérkőzésekre, amelyeket mindenképpen meg akartunk nyerni. „Év közben” nem lehet edzőmeccseket játszani, és könnyebben kijön, ha egy csapat erősebb nálunk, jobb játékosokból áll.

– Saját magát milyen állapotúnak érzi jelenleg?
– Az biztos, hogy nem vagyok kipihent. A három hét szünet a nyáron éppen arra volt elég, hogy kicsit elfelejtsek kosarazni, ellenben ne is pihenjek eleget. Látszik a többieken is, hogy nagyon hosszú volt az előző idény. Ennek lehet, hogy nem most isszuk meg a levét, hanem majd a következő évad közben kiégünk kissé, elfogyunk, ne adj' isten, megsérülünk.

– Miben kell a legtöbbet fejlődnie a válogatottnak, ha a játékelemeket nézzük?
– Sokkal jobban kell dobnunk, és elsősorban védekezésben kell összeszednünk magunkat, jobban kommunikálni, összeszokni. Ha erre képesek leszünk az Eb-ig, nagyon jó meccseket játszhatunk.

– Nem is kérdés, a legnehezebb csoportba kerültek az Európa-bajnokságon. Bosznia-Hercegovina legyőzése az első fordulóban mekkora lendületet adna a rágósabb falatok előtt?
– Úgy vagyok vele, ha a bosnyákokat megverjük, minden esélyünk megvan a továbbjutásra a csoportból. Ha nem, onnantól kezdve szinte el is úszott a lehetőség. Hosszú idő van még, amíg eljutunk odáig, minden csapat fejlődik, mi szintén, és rajtunk nincs nyomás, nem várja el tőlünk senki a továbbjutást, igyekszünk tehát élni a meglepetés erejével.

– Ön hogyan kezeli, amikor világsztárok ellen lép pályára? Igyekszik megmutatni, hogy nekik is lehet kellemetlen pillanatokat okozni?
– Nem tudom, olyan sokat nem játszottam ellenük. Mindenesetre jó lesz tényleg a legjobbak közé tartozó játékosokkal szemben pályára lépni, és szuper lenne, ha le is győznénk őket!